Mikulás

Tavaly Csani még nem találkozott a Mikulással, nem is nagyon értette volna a Mikulás körüli történéseket. Idén már meséltünk róla. Elmondtuk, hogy milyen sok dolga van a Mikulásnak, hisz milyen sok kisgyereket kell meglátogatnia egyetlen nap alatt. Így hozzánk épp akkor fog érkezni, amíg ő az igazak álmát alussza, de a kis csizmájába hagy neki egy kis csomagot. Ezért is voltunk meglepődve, amikor épp a csomagbontogatás kellős közepén kopogtattak az ajtónkon és beállított a Mikulás, majd rövidke bevezető után Csani arcába tolt egy csokit. Mi magunk is lefagytunk egy pillanatra, Csani pedig szegényke egyenesen sírógörcsöt kapott. A Mikulás, - akit, mint közben kiderült, egy szomszéd kisgyerekes család irányított hozzánk- látván Csani reakcióját gyorsan odébbállt. Hogy ízibe helyrebillentsük elsőszülöttünk lelki békéjét, meggyőztük, hogy a Mikulás egy jóságos bácsi és nem kell tőle félni. Csani erre kitalálta, hogy jó, de akkor keressük meg és barátkozzunk vele egy kicsit. El is mentek apával egy Mikuláskereső körútra és szerencsére rá is találtak (egy másikra). Igazi lovas szánon ült és krampuszai is voltak. Néhány lépés távolságot azért még tartott vele Csani.
Harmadszorra a munkahelyemen látogattuk meg a Mikulást.

Szabi is részt vett az eseményen, de ő leginkább csak a hordozókendőben szunyókált. Itt a Mikuláshoz már oda is merészkedett Csani némi atyai támogatással, de ami a leginkább izgatta őt a Mikulással kapcsolatban az az, hogy "Hol van a lába?".Ami a csomagokat illeti, így kétévesen már a csokievést is kipipáltuk. Volt sikere, de inkább a bontogatás volt izgalmas.