Halloween és Márton nap

Ja, hogy majd egy hónapos késésben vagyunk az eseményekkel? Jól látjátok, de hát ez van. Most is itt van a nyakamon három beteg csávó, ebből a középső csak taknyos-köhögős (egyelőre), a legkisebb és a legnagyobb pedig a taknyos-köhögős mellé még fosós-hányós is.

Ez a halloween dolog nekünk egészen idáig kimaradt az életünkből, illetve kimerült a sütőtök mindenféle formában való fogyasztásában. A tökfaragósdit nem éreztük magunkénak, idegen szokás volt számunkra. Aztán Csaniék a családi napköziben faragtak két töklámpást és miután Csani csillogó szemekkel mesélte és mutatta nekem, mikor mentem érte, elhatároztuk, hogy készítünk neki egy saját töklámpást. Persze már későn kaptunk észbe, a boltokban, zöldségeseknél már kiürültek az addig roskadásig teli dísztök standok. Imre papa a Metroból még tudott szerezni egyet, egyetlen szépséghibája, hogy elég hosszúkás alakja volt. Valószínű ezért is maradt meg szegénykém utolsó darabnak. Endre azért egy nagyon vidám kis töklámpást faragott belőle:

Egy másik, hozzánk sokkal inkább közelebb álló hagyománynak is hódoltak az oviban. Készítettek kis lámpásokat és Márton napi lámpás felvonulást tartottak sötétedéskor. Mindenféle libás dalokat énekeltek, körjátékokat játszottak és minket szülőket is megvendégeltek egy jó kis lilahagymás, libazsíros kenyérre forró teával. Csani nagyon ügyesen énekelte a dalokat, főleg azt, amelyik angolul volt. A sötét miatt ott fotókat nem készítettünk, de itthon megörökítettük Csanit az ő kis lámpásával: