Másodiknak lenni

Második gyereknek lenni számtalan könnyebbséggel jár. (Persze nehézséggel is, de ez a bejegyzés most nem erről szól.) Nap mint nap megállapítom, hogy Szabi mennyire másképp áll a dolgokhoz, mint Csani. Könnyű neki, van egy bátyja, akitől látja a mintát, akitől el lehet lesni a know how-t. Szabinál ezért nincs és nem is volt különösebb küzdelem a fogmosással,

vagy például a gyógyszerbevétellel. Az orrcseppet, D-vitamint például kifejezetten várja, de a legnagyobb perverziója a szemcseppnél mutatkozik meg: cseppentés után még dajdajozik is örömében.Az orrszívás ugyan az elején torkaszakadtából üvöltős, gyerek kezét-lábát lefogós program volt, aztán rájöttünk, hogy nem az orrszívás, hanem a lefogás ellen van kifogása. Azóta magának nyomja a sós orrsprayt és ügyesen odatartja az orrát az akcióhoz. A porszívóból kiáramló meleg levegő taperolásával szokta megkoronázni az eseményt. Az orrát egyébként már a zsebkendőbe is fújja. Úgy saccolom, a bilizéssel sem lesz gond majd.