Mióta Szabi megszületett, én altatom Csanit - pontosabban ő engem. Fiamnak ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy nem várja el tőlünk, hogy álomba simogassuk, cserébe viszont elkéri a kezünket, és addig simogatja a kézfejünket, amíg ő maga el nem alszik. Viszont a jelenlegi munkahelyi leterheltségem miatt nemigen van esélyem követni, hogy ez mikor következik be: néhány simogatás után gyakran én zuhanok előbb álomba.
Legutóbb is megtörtént ez az eset, Csanád viszont úgy gondolta, hogy még ébren van rám szüksége. Ezért kezdetben csendesen ébresztgetett, majd amikor látta, hogy eredménytelen, haragos hangon, férfias határozottsággal utasított: Apa felkel, a KUTYAFÁJÁT!
Hihetetlen, milyen szókincse van ennek a kölöknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése