Sokan kérdezik, hogy Csani hogy viseltet kisöccse iránt. Összességében pozitívan, de azért vannak hullámvölgyek. Mióta hazajöttünk a kórházból több fázison keresztülestünk már. Először volt az újdonság varázsa. 
Szabi érdekes volt, vigasztalta, ha sírt ("Szabika, ne sírjál, mindjárt jön a cici!"), szívesen segített a fürdetésnél, mint lábmosásért felelős, és a pelenkázásnál, mint popsitörlő adagoló segéderő.
Aztán jött a közönyös időszak, megszokta, hogy Szabi itt van, már nem volt olyan izgalmas, nem nagyon vett róla tudomást. Inkább játszott az apjával, mintsem fürdetett velem. Aztán kb. az 5. hét környékén, amikor tudatosult benne, hogy Szabi bizony még mindig itt van és nem vittük vissza oda, ahonnan hoztuk, megjelentek az első féltékenységi jelenetek. Míg a játszón korábban büszkén mutatta mindenkinek, hogy ez bizony az Ő öccse, addig újabban volt, hogy szó szerint eltolta az érdeklődőket a babakocsitól, mondván, hogy nem szabad megnézni. Aztán jött az, hogy rám épp akkor volt szüksége, ha Szabi sírt és mennem kellett ("Nem kell menni, csak kicsit nyöszörög!"), cserébe, amikor csak neki akartam szentelni a figyelmemet, akkor nem kellettem, egyszóval kaptam egy kis büntit ezért a kistesó dologért (természetesen apa nem). Aztán eljött a nap, amikor a játszón nem volt hajlandó a saját lábán közlekedni, hanem velem akarta hazacipeltetni magát, úgy, hogy közben a babakocsit is tolnom kellett volna valahogy. Ez az eset egy igazi toporzékolós, torkaszakadtából üvöltős hiszibe torkollott. Bevallom ezen a ponton nekem is kicsordult a könnyem, de végül sikerült kompromisszumot kötnünk. Ez a hiszti azóta egyszer ismétlődött meg lényegesen rövidebb lefutással, de valami azt súgja hátravan még a java.
Szabi érdekes volt, vigasztalta, ha sírt ("Szabika, ne sírjál, mindjárt jön a cici!"), szívesen segített a fürdetésnél, mint lábmosásért felelős, és a pelenkázásnál, mint popsitörlő adagoló segéderő.
Aztán jött a közönyös időszak, megszokta, hogy Szabi itt van, már nem volt olyan izgalmas, nem nagyon vett róla tudomást. Inkább játszott az apjával, mintsem fürdetett velem. Aztán kb. az 5. hét környékén, amikor tudatosult benne, hogy Szabi bizony még mindig itt van és nem vittük vissza oda, ahonnan hoztuk, megjelentek az első féltékenységi jelenetek. Míg a játszón korábban büszkén mutatta mindenkinek, hogy ez bizony az Ő öccse, addig újabban volt, hogy szó szerint eltolta az érdeklődőket a babakocsitól, mondván, hogy nem szabad megnézni. Aztán jött az, hogy rám épp akkor volt szüksége, ha Szabi sírt és mennem kellett ("Nem kell menni, csak kicsit nyöszörög!"), cserébe, amikor csak neki akartam szentelni a figyelmemet, akkor nem kellettem, egyszóval kaptam egy kis büntit ezért a kistesó dologért (természetesen apa nem). Aztán eljött a nap, amikor a játszón nem volt hajlandó a saját lábán közlekedni, hanem velem akarta hazacipeltetni magát, úgy, hogy közben a babakocsit is tolnom kellett volna valahogy. Ez az eset egy igazi toporzékolós, torkaszakadtából üvöltős hiszibe torkollott. Bevallom ezen a ponton nekem is kicsordult a könnyem, de végül sikerült kompromisszumot kötnünk. Ez a hiszti azóta egyszer ismétlődött meg lényegesen rövidebb lefutással, de valami azt súgja hátravan még a java.Legújabban viszont egy nagyon aranyos szokást vett fel Csani: kisbabásat játszik. Ilyenkor közli velem, hogy "Én is kisbaba vagyok!" és hihetetlen komolysággal játssza a szerepét. Például ilyenkor nem szólal meg, csak forgatja a szemét, mint ahogy Szabitól látta. Jöjjön néhány Csani babás mozzanat:
Szabi sapkáját veszi fel a sajátja helyett,
lefekszik a játszószőnyegre és alulról böködi a lelógó játékokat,
befekszik a mózeskosárba (ilyenkor gondosan be kell takargatnom, szigorúan a Szabi takarójával),
és méredzkedik a babamérlegen.
Ezen kívül sokszor lefekszik a földre és mondja, hogy "Csanika sír, anyuka felveszi és megvigasztalja". Ilyenkor ölbe veszem, mint egy babát és ringatom. Ezeket a kívánságokat komolyan szoktam venni és bőszen teljesítem, biztos segít neki a féltékenység leküzdésében. Azért a legújabb kérésén kicsit megremegett a gyomrom: közölte, hogy szopizni szeretne. Te jó ég - futott át az agyamon -, 16 foggal? De szerencsére ez esetben is csak színészkedett és úgy csinált mintha. Aztán együtt jó nagyot nevettünk rajta és már rohant is nagyfiús játékokat játszani.
Szabi sapkáját veszi fel a sajátja helyett,
lefekszik a játszószőnyegre és alulról böködi a lelógó játékokat,
befekszik a mózeskosárba (ilyenkor gondosan be kell takargatnom, szigorúan a Szabi takarójával),
és méredzkedik a babamérlegen.
Ezen kívül sokszor lefekszik a földre és mondja, hogy "Csanika sír, anyuka felveszi és megvigasztalja". Ilyenkor ölbe veszem, mint egy babát és ringatom. Ezeket a kívánságokat komolyan szoktam venni és bőszen teljesítem, biztos segít neki a féltékenység leküzdésében. Azért a legújabb kérésén kicsit megremegett a gyomrom: közölte, hogy szopizni szeretne. Te jó ég - futott át az agyamon -, 16 foggal? De szerencsére ez esetben is csak színészkedett és úgy csinált mintha. Aztán együtt jó nagyot nevettünk rajta és már rohant is nagyfiús játékokat játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése