Pagony

Pepsi és Dollár után irány az Ötholdas Pagony! A Pagony mindig rejteget újdonságot a srácoknak, ahogy nőnek, ügyesednek, mindig újabb és újabb mászókákat, játékokat tudnak kipróbálni. Ez a 4 fős egyensúlyozós libikókaszerű izé nagyon tetszett Szabikának.

No nem maga a játék, hanem az, hogy minden egyes körnél olajozottság hiányában  hatalmasat nyekergett. Ilyenkor Szabi szakadt a nevetéstől, Endre pedig jól elfáradt, mert hát olajozottság hiányában ugye körbe-körbehajtani is felért egy kis testedzéssel.

Szabiról aztán mindent el lehet mondani, csak épp azt nem, hogy óvatos duhaj lenne. Ennek a mászófalnak is úgy nekiment egyedül, épp hogy odaért Endre biztosíték gyanánt. Persze erre azért szükség is volt, ahogy egyre feljebb jutott, gyorsan kétségbe is esett a hogyantovábbtól, remegett keze-lába, hogy akkor most mi lesz. Aztán kis popsitámasszal abszolválta a falat:

Erre a játékra, nevezzük mondjuk forgó libikókának, most ülhettek fel először a srácok. Aztán Szabit rövid úton le is kellett szedni róla, mert kapaszkodás helyett elkezdett kiintegetni nekünk, mint ahogyan azt Gryllus bácsitól tanulta.

A Pagonyban idén elkészült egy mini KRESZ pálya is a gyerekeknek, aminek nagyon megörültünk, elég sokféle közlekedési szituációt be lehet itt gyakorolni a gyerekekkel: van körforgalom, gyalogátkelőhely, STOP tábla, elsőbbségadás kötelező, szembejövő forgalom. Csani egész jól megértette a szabályokat, ügyesen közlekedett futóbiciklijével. Szabika még nem annyira, mondhatni angolosan értelmezte a KRESZ-t: következetesen bal oldalt közlekedett kismotorjával! :-)

Pepsi és Dollár

Pepsi és Dollár, Szabi új kedvencei. No nem pénzéhes kólafüggő lett a gyerekünk, Pepsi és Dollár két lovacska, akik a debreceni Ötholdas Pagony játszótér körül szokták róni az 500, illetve 1000 forintos köröket a gyerekek legnagyobb örömére, a szülők pénztárcájának legnagyobb bánatára. Szabi nagyon komolyan veszi a lovaglást és valljuk meg, jól is áll neki:

Csanád már rutinos lovas:

Állandó, egyben kötelező program lett ez nekünk Debrecenben.

Debrecenben

Június első hétvégéjét Debrecenben töltöttük. Marika mama anyák napi köszöntése:

Csani neki is elmondta a kis verset egy csokor virág kíséretében, és Szabi is megmutatta, mit alkotott a bölcsiben. A tenyérlenyomatát ajándékozta nekem, egy versike kíséretében:

Csani verse után Szabi úgy érezte, neki is fel kell mutatnia valamit. Kicsit szégyenlősen kezdte,

 ...végül összeszedte bátorságát és elénekelte mamának az "Orgona ága"-t:

Csanád epres joghurttortát kapott mamától névnapja alkalmából, a gumicukor díszítés épphogy kihúzta a fotó elkészültéig:

Káptalantóti Liliomkert

Badacsony után már majdnem hazafelé vettük az irányt, amikor is eldöntöttük, hogy még beugrunk a káptalantóti Liliomkert Piacra. Korábban olvastam már a Nők lapjában erről a helyről és egyik kedves ismerősöm (aki saját készítésű kézműves ékszereit árulta itt egyszer) is meleg szívvel ajánlotta. Hát valami varázslatos ez a hely! Olyan mintha egy másik világba csöppenne az ember, mondjuk a Megyébe a Gyűrűk urából. :-) Az egész piac rusztikus standokból áll, minden árus igyekszik valamivel egyedivé, bohókássá tenni a saját portáját és portékáját. A piac útvesztői között néhol ilyen fedett pihenőhelyekre lehet bukkanni, melyek tulajdonképpen kompletten berendezett "szobák" kredenccel, fotelekkel, kanapéval, ahová még szőnyeg is dukál! Egész valószerűtlenül hatnak ezek itt a szabad ég alatt:

A piacon van egy mesebeli hinta is. Azért mesebeli, mert két magas fához van rögzítve, de egész magasan, egy kisgyereknek akár úgy is tűnhet, hogy az égből van lelógatva. Lassú és hosszú kilengése van, olyan, mintha a trapézon hintázna az ember. Volt is nagy sorban állás az aprónépek körében:

Ami még nagyon kontrasztos volt a fővároshoz szokott idegrendszerünknek, hogy itt mindenki olyan kedves volt velünk. Vettünk egy házi sütésű túrós rétest, megkaptuk a párját ajándékba. A sajtokat, sonkákat mind meg lehet kóstolni, sőt kötelező! A kürtős kalácsos egyesével, "kézi forgatással" süti a kalácsokat egy mini sütő fölött, bízva bennünk, hogy visszatérünk, elküld minket egy 10 perces sétára, amíg elkészül a gyerekek finom illatos kalácsa.

Senki nem akar igazán ránk tukmálni semmit, úgyis minden kézműves és gasztronómiai portéka önmagát adja el! Aki a Káli-medencében jár, ne hagyja ki ezt a gyöngyszemet!!!

Alvásügyi helyzetjelentés

A badacsonyi poszt után ide kívánkozik egy bejegyzés Szabolcs alvási szokásairól. Valahogy ez a kislegény nem akarja átaludni az éjszakát. Azaz egészen pontosan át tudja aludni az éjszakát, ha maga mellett tudhat. De ha megébred és nem talál maga mellett, abban a minutumban a keresésemre indul. Így az éjszakák úgy zajlanak, hogy kb. éjfélig alszik a helyén (bár mostanában sajnos ez még korábbra tolódott), majd átjön és befekszik közénk, Endrét ezzel a mozdulattal gyakran távozásra kényszerítve. Onnantól fogva alszik reggelig, semmi gond vele, szóval átalussza az éjszakát, csak anyafüggő a drágám.

Badacsonyban egy két szobás apartmanunk volt, gondoltuk megpróbáljuk a szülő-gyerekszoba kombinációt, aztán legfeljebb népvándorlás lesz, mint otthon. Aztán legnagyobb meglepetésünkre Szabolcs kettőből kétszer úgy átaludta az éjszakát, mint a sicc, egyszer sem jelent meg közöttünk, mint ahogyan arra számítottunk. A titok nyitja, ez a reggeli kép fogadott minket:

Arra a következtetésre jutottunk, hogy Szabi nem kifejezetten anyafüggő, hanem társfüggő. Ő egész egyszerűen nem szeret egyedül aludni. Kell, hogy érezze, hogy valaki van mellette, akihez hozzáérhet, ha megébred és így azon nyomban visszaalszik. Ilyenkor mindig bőrkontaktust keres, legszívesebben az arcomat cirógatja, de, ha épp háttal vagyok, akkor benyúl a nyakamnál a pizsamám alá, szóval nem unatkozok éjszaka! :-)

Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy a gyerekszobába is veszünk egy franciaágyat és egymás mellett altatjuk a gyerekeket?

Badacsony

Edina nagyon aktív volt idén, az egri bortúra után alig fél évvel ismét szervezett nekünk, volt EVK szakkollégistáknak egy bortúrát, ezúttal Badacsonyba. Az utazásainkkor már-már szokásos betegségek ezúttal elkerültek bennünket, fantasztikus hétvégénk volt. Ilyen "magyar népmesés" szobában aludtunk...

...egy abszolút gyerekbarát szálláson:

Érkezésünk után azon nyomban lesétáltunk a Balatonhoz "horgászni".

Mi ritkán járunk az északi parton, a hajókikötő pedig nagy újdonság volt a gyerekeknek. A vízmélységmérő legények és az elővigyázatos anyuka:

Családi fotó:

A barátainkkal több közös programunk is volt, szombat délben az Istvándy pincészetbe látogattunk el.  A pincészet Káptalantóti egyik gyönyörű napsütötte dűlőjén helyezkedik el festői környezetben. A pincészet a szőlészet és borászat mellett őshonos állattartással is foglalkozik és saját készítésű gasztronómiai termékeket is kínál. Így a borkóstoló mellé egy könnyű szürkemarha pörkölt - kemencés mangalicasült ebédet is el tudtunk fogyasztani. 

A pincészet egyébként gondolt a kisgyerekes családokra is (ami aznap társaságunk jóvoltából igencsak felülreprezentált volt 18 felnőttel és 18 gyerekkel), a hatalmas zöldterület mellett saját kis játszótere van, ahol még egy mini canopy-pálya is helyet kapott. A csoportkép a badacsonyi szőlőhegyekkel:

Szombat estére borvacsorán vettünk részt szállásunkon, a Bonvino hotelben.

Ismét bebizonyítottuk, hogy igenis a kisgyerekeseknek is lehet ilyen programot csinálni, no persze gyerek felvigyázók igénybevétele mellett. Volt egy külön terem az étterem mellett, ott előbb megvacsoráztattuk a gyerekeket, majd érkezett két szakirányú végzettségű hölgy és mindenféle gyerekszórakoztató tevékenységbe kezdtek elég jó hatásfokkal.

 

Csani és Dávid nagyon egymásra találtak ezen a bulin, teljesen egy hullámhosszon  voltak, főleg a csibészségben, a két hölgy ténykedését például együttesen bojkottálták, jól elvoltak ők együtt is, például a babzsákok leamortizálásával:

Bea, Dávid anyukája mesélte, hogy Dávid azóta is "barátom"-ként emlegeti Csanit, aminek nagyon-nagyon örülünk, olyan jó látni, amikor már nemcsak egymás mellett, hanem egymással játszanak a gyerekek.

Állatkerti Pünkösd

Az idei baby-boom minket is elcsábított az állatkertbe, épp Pünkösd hétfőjén.

Sok szerencsével nem jártunk, a srácok érdeklődését leginkább felkeltő kis elefánt ugyanis nem volt közszemlére téve.Igazándiból nem szomorkodtak, Szabi például a zebrákkal vigasztalódott, Csanit pedig ezúttal sokkal inkább érdekelték az állatkert egyéb járulékos szórakozási lehetőségei, úgymint a Nagyszikla,

az alagutak, a dinótojások, állatszobrok,  

és a Varázshegy:

A gorilláknál azért elidőztünk egy kicsit, olyan emberi volt, ahogy szunyókálva sziesztáztak a fatörzseken: