Variációk huszárgyerekre

A március 15-i fehérvári huszárleső programunkat ugyan elsöpörte a zord időjárás, de nem csüggedtünk! Huszárcsákókat készítettünk, hetyke bajszokat rajzoltunk és fennhangon danoltunk!

Kedélyes huszárlegény:

 

Két kicsi huszár:

Merengő huszár:

Daloló huszárok:

Mangalica fesztivál

Hát ez az esemény se tegnap volt, no de biztos jólesik mindenkinek egy kis havas nosztalgia itt a hirtelen jött nyár kellős közepén. A Szabadság téren immáron hatodik alkalommal került megrendezésre a Mangalica fesztivál, ahová mi is kilátogattunk, lévén, hogy:

1. szeretjük a mangalica termékeket, így jól be is vásároltunk mindenféle szalonnákból, kolbászokból, disznótorosokból

2. amúgy is a jó levegőre kívánkoztunk a szép hóesésben.

A sátrak között túl sok időt nem töltöttünk, megnéztük a rögtönzött karámban a kis mangalicákat, majd bevettük magunkat a szomszédos játszótérre.

 

Majd ettünk jófajta sült kolbászt, élő muzsikaszó kíséretében:

A zenészek nem kicsit lepődtek meg, amikor Csani bekérte az "A Horgosi csárda ki van festve" című nótát. Ja kérem, aki Gryllus Vilmoson nevelkedik!

A másik meglepetést Csani annak a bácsinak okozta, aki egy marha nehéz öntöttvas kályhát húzott maga után. Csani rákiáltott:

- Hát te meg mit csinálsz?
Mire a bácsi:
- Viszem az autóhoz ezt a kályhát.
- Miért nem tolod, úgy sokkal könnyebb! - jött a jó tanács Csanitól.
Hazafelé menet kürtős kalács:

 

...és hógolyózás:

Tesók

A gyerekek közötti kis korkülönbség eléggé embert próbáló az első években, cserébe a gyerekek szempontjából sok-sok pozitívumot tapasztalunk. Vegyük például a személyiségfejlődést. Úgy érzem Csanádnak pont egy ilyen testvérre volt szüksége, mint Szabolcs, ahhoz, hogy bizonyos tulajdonságokban "megerősödjön". Míg más gyereknél azt szokták mondani, hogy a testvér segít abban, hogy megtanulják megosztani a dolgaikat, addig Csaninál ez épp fordítva van. Csaninál az osztozkodás sosem volt kardinális kérdés, a játékait mindig odaadta más gyerekeknek és gyakran azt tapasztaltuk, hogy, ha elvették a játékát, inkább kerülte a konfliktust, nem próbálta azt visszaszerezni. Ez némi aggodalommal töltött el minket, mert hát tök jó, hogy ilyen jó gyerek, na de a nagybetűs életben ez nem egy kifizetődő magatartás. Szabi érkezése pozitív irányba terelte ezt a folyamatot. Szabolcs már születése pillanatától fogva egy kis akarnok, pontosan tudja mit akar és azt el is veszi. Ha ellenállásba ütközik, akkor jön a krokodilkönnyes, keserves sírás vagy a dühös, kiabálós csapkodás. Jó tanára ő Csanádnak ebben, tapasztaljuk is hatását, egész jól megy már a hiszti! :) A másik dolog az önvédelem. Szabolcs a bátyjához képest jóval harciasabb legény, sokszor mindenféle indok nélkül is odacsap a másiknak, pláne ha oka is van rá. Csanád egy ideig birkatürelemmel tűrte hogy a bolha pattogjon, majd egyszer csak betelt a pohár és visszasuhintott, persze 3x akkorát, mint az öccse. Persze ezután jött Szabi vigasztalásért keservesen sírva, hogy "bánt a Csaniiiiii!!!". Ezek a jelenetek azóta megszaporodtak, Csani türelme is hamarabb elfogy, a suhintások így gyakoribbá váltak. Persze ezekben a szituációkban megvan a kísértés, hogy leszidjuk a bratyit amiért bántja a kisebbet, de többnyire átlátjuk a szitut és nem avatkozunk bele túlságosan. No de ne csak a fiús civakodásokról essen szó, vannak itt gyengéd érzelmek is bőven. Főleg Csaninak vannak ilyen bújós hangulatai, ilyenkor bújik, öleli, simogatja kisöccsét:

 

Szabi itt épp pucérkodott a paplan alatt, mert balesetes lett a pizsije reggelre. Betakartam, amíg váltóruhát hoztam, hogy meg ne fázzon. Mire visszaértem így találtam őket: Csani ráfeküdt, hogy melegítse az öcsit :)

 

 Reggeli közös kacagás és csibészkedés:

Szabolcs szempontjából nézve a bátyus hatása vitathatatlanul pozitív. Az egy alapvetés, hogy a többedik gyerekek hihetetlenül hamar megtanulnak mindent a nagytesó révén. Csani ráadásul nagyon szívesen magyaráz az öccsének. Nem csoda hát, hogy Szabi számára Csani az isten, mindent úgy csinál és úgy mond, ahogy a bátyjától látja. Olyan mint egy kis papagáj, ha Csani elmesél nekünk valamit, pár perc múlva Szabi ugyanazt szemrebbenés nélkül előadja szinte szóról szóra. Noha a szelektív hallás mindkét gyereknél fennáll, a két gyerek közül Szabi a szófogadatlanabb. Egyszerűen füle botját sem mozdítja, ha csibészség miatt rendre utasítjuk, sőt gyakran kaján vigyorral az arcán csak azért is újra megcsinálja. Mégis Csanádra valahogy hallgat, felnéz rá, tőle gyakran jobban elfogadja a "kritikát". Volt már rá példa, hogy Csanit kértem meg, hogy hasson az öcsire, azért ez durva, nem?

Durcás a bátyó, hát én is az vagyok:

Na gyere te kis lükepék:

Farsang

Csanád idei farsangi jelmezét megoldotta a Jézuska, és szerencsére két hónap alatt semmi sem tántorította el attól, hogy tűzoltó legyen, így idén megúsztam a last minute jelmezkészítést:

 

A farsang az oviban egy egész héten át tartó mulatság volt. Minden napra más programot találtak ki. Volt rongyosbál, amihez jól feltúrtuk a gardróbszekrényünket és vittünk mindenfélét, amit aztán Csani egytől egyig magára aggatott:

Jött hozzájuk igazi bűvész, Csaniról az előadás alatt csak ilyen tátott szájas képek készültek:

Utolsó nap volt a hét fénypontja, a jelmezbál. Csani nagyon várta ezt a napot, de amikor végre elérkezett és magára ölthette a jelmezt, nagyon szégyenlős lett a fiatalúr.

A jelmezét nem akarta bemutatni a többieknek, nem akart szerepelni, de szerencsére az óvónénik ezt nem is nagyon forszírozták.

 

Igazából nem ő volt az egyetlen kisgyerek, aki így élte meg a farsangot. A bölcsiben és az oviban még sírásra görbülő szájakat is láttam, kérdeztem is az óvónéniktől, hogy akkor most mi ez a jelenség.  Most akkor jó ez a farsang a gyereknek vagy csak mi erőltetjük? Az óvónénik szerint ez normális reakció, sok kisgyerek, főleg a legkisebbek annyira várják a farsangot, hogy aztán nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, túl sok nekik az egész és ezt így reagálják le. A csoportbuli szerencsére gyorsan feloldotta a gátlásokat:

Szabiéknál a bölcsiben szintén volt farsang. Sok pici még nem is nagyon értette, hogy mi is ez az egész, így nem is csináltak belőle nagy ügyet. Szabinak potom összegért sikerült vennem egy cuki sütőtök jelmezt, büszkén feszített benne: 

 

A pocak kerek, ahogy egy sütőtökhöz illik:

 

A bölcsiben a farsangi program további kiemelt eseménye volt egy kis gitárkoncert, táncházzal:

 és a nagy közös sütizés:

 

A jelmezes csipet-csapat:

Gryllus

A fiúk imádják a zenét hallgatni is, csinálni is. A jó zene sikerkritériumai számukra: népies hangszerek és ritmusok. Nem véletlen hát, hogy Gryllus Vilmos Dalok 4 (Magyar népdalok óvodásoknak és kisiskolásoknak) című albuma nálunk az aktuális toplistavezető. Bevallom, felnőttként a gyerekzenéből egy idő után be lehet sokallni. De ez az album egyszerűen zseniális, mi szülők is teljesen hatása alatt vagyunk, nem tudjuk megunni! Gryllus Vilmos koncertjein már törzsvendégnek számítunk: januárban a Maszkabál koncerten csápoltunk, márciusban pedig a Biciklizős albumot hallgattuk meg Csongiékkal. Már csak egy népdalos koncert vágyaink netovábbja!

 

Első sorban csápolnak:

Lemezdedikálás:

Szabi az uszodában

Babakoruk óta mindkét fiúval külön-külön járok heti 1x úszni (értsd: pancsolni) Budakalászra. Csanival igazából szeptemberben már volt egy próbálkozásunk, hogy nélkülem menjen a vízbe (olyan nagyfiú már, hogy leér a lába és közben még a feje is kint van a vízből :), de 2 alkalom után feladtam, mert nem tetszett neki nélkülem, így ismét vízbe szálltam vele. Szabi más. Ő sokkal ösztönösebb a vízben. Mindkét gyerek nagyon ügyes, minden "feladatot" meg tudnak csinálni. A különbség az, hogy Csaninál az önbizalom felépítése a fő feladat, hogy el is higgye, hogy meg tudja csinálni, Szabinál pedig az a kihívás, hogy rávegyem a feladatokra, mert, ha ő valami mást vett a fejébe, akkor nehéz azt kiverni onnan. Szabinak hihetetlen érzéke van az egészhez, olyan lefeszített lábtempója van, hogy csak lesek, és nagyon gyorsan megtanul mindent. Ősszel volt egy nyílt nap, amin sajnos Endre nem tudott részt venni, így nagy bánatomra videó se készült Szabiról. Viszont szerencsére egy lakóparki szomszédunkkal, a kis Sárával egy csoportba járunk, akit jött megnézni a nagymamája, fotózott is, és ráadásul még Szabiról is lőtt néhány egészen fantasztikus képet!

Sára és az anyukája, Viki:

Most akkor te engem fotózol?

Ilyen magas az óriás, nyújtózkodjunk kispajtás!

 

Pörög a, forog a Szabi:

A szemüveggel még barátkozunk:

Az a híres lábtempó:

Deszkás, játékszállítós, egyensúlyozós feladat:

 

Karikán átbújós, vízbe ugrós:

A búcsú pillanatai:

Mama szülinap

Karácsonykor a betegeskedések miatt sajnos elmaradt a debreceni látogatás, csak január végén, Marika mama szülinapja alkalmából tudtuk pótolni a lemaradást. Csaniék legnagyobb örömére a karácsonyi angyalok mamánál otthagyták a karácsonyfát, azaz a karácsonyfa ágacskát, mert hát nem illik azt elvinni, amíg van alatta ajándék:

Mama szülinapját közös ebéddel ünnepeltük az immáron törzshelyünkké avanzsáló Pálma étteremben.

 

Mint a nagyok:

Bájos:

 

Akkor most 58 vagy 85?

 

Mindegy, fújjuk el!

Twist Olivér:

A jól sikerült ebéd csúcspontja az volt, amikor Csani a teltházas étterem egyik végéből kiabálva szaladt vissza az asztalunkhoz, hogy "Anya, anya, kakálni kell!!!".