A gyerekek közötti kis korkülönbség eléggé embert próbáló az első években, cserébe a gyerekek szempontjából sok-sok pozitívumot tapasztalunk. Vegyük például a személyiségfejlődést. Úgy érzem Csanádnak pont egy ilyen testvérre volt szüksége, mint Szabolcs, ahhoz, hogy bizonyos tulajdonságokban "megerősödjön". Míg más gyereknél azt szokták mondani, hogy a testvér segít abban, hogy megtanulják megosztani a dolgaikat, addig Csaninál ez épp fordítva van. Csaninál az osztozkodás sosem volt kardinális kérdés, a játékait mindig odaadta más gyerekeknek és gyakran azt tapasztaltuk, hogy, ha elvették a játékát, inkább kerülte a konfliktust, nem próbálta azt visszaszerezni. Ez némi aggodalommal töltött el minket, mert hát tök jó, hogy ilyen jó gyerek, na de a nagybetűs életben ez nem egy kifizetődő magatartás. Szabi érkezése pozitív irányba terelte ezt a folyamatot. Szabolcs már születése pillanatától fogva egy kis akarnok, pontosan tudja mit akar és azt el is veszi. Ha ellenállásba ütközik, akkor jön a krokodilkönnyes, keserves sírás vagy a dühös, kiabálós csapkodás. Jó tanára ő Csanádnak ebben, tapasztaljuk is hatását, egész jól megy már a hiszti! :) A másik dolog az önvédelem. Szabolcs a bátyjához képest jóval harciasabb legény, sokszor mindenféle indok nélkül is odacsap a másiknak, pláne ha oka is van rá. Csanád egy ideig birkatürelemmel tűrte hogy a bolha pattogjon, majd egyszer csak betelt a pohár és visszasuhintott, persze 3x akkorát, mint az öccse. Persze ezután jött Szabi vigasztalásért keservesen sírva, hogy "bánt a Csaniiiiii!!!". Ezek a jelenetek azóta megszaporodtak, Csani türelme is hamarabb elfogy, a suhintások így gyakoribbá váltak. Persze ezekben a szituációkban megvan a kísértés, hogy leszidjuk a bratyit amiért bántja a kisebbet, de többnyire átlátjuk a szitut és nem avatkozunk bele túlságosan. No de ne csak a fiús civakodásokról essen szó, vannak itt gyengéd érzelmek is bőven. Főleg Csaninak vannak ilyen bújós hangulatai, ilyenkor bújik, öleli, simogatja kisöccsét:
Szabi itt épp pucérkodott a paplan alatt, mert balesetes lett a pizsije reggelre. Betakartam, amíg váltóruhát hoztam, hogy meg ne fázzon. Mire visszaértem így találtam őket: Csani ráfeküdt, hogy melegítse az öcsit :)
Reggeli közös kacagás és csibészkedés:
Szabolcs szempontjából nézve a bátyus hatása vitathatatlanul pozitív. Az egy alapvetés, hogy a többedik gyerekek hihetetlenül hamar megtanulnak mindent a nagytesó révén. Csani ráadásul nagyon szívesen magyaráz az öccsének. Nem csoda hát, hogy Szabi számára Csani az isten, mindent úgy csinál és úgy mond, ahogy a bátyjától látja. Olyan mint egy kis papagáj, ha Csani elmesél nekünk valamit, pár perc múlva Szabi ugyanazt szemrebbenés nélkül előadja szinte szóról szóra. Noha a szelektív hallás mindkét gyereknél fennáll, a két gyerek közül Szabi a szófogadatlanabb. Egyszerűen füle botját sem mozdítja, ha csibészség miatt rendre utasítjuk, sőt gyakran kaján vigyorral az arcán csak azért is újra megcsinálja. Mégis Csanádra valahogy hallgat, felnéz rá, tőle gyakran jobban elfogadja a "kritikát". Volt már rá példa, hogy Csanit kértem meg, hogy hasson az öcsire, azért ez durva, nem?
Durcás a bátyó, hát én is az vagyok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése