2013. február 12., kedd

Farsang

Csanád idei farsangi jelmezét megoldotta a Jézuska, és szerencsére két hónap alatt semmi sem tántorította el attól, hogy tűzoltó legyen, így idén megúsztam a last minute jelmezkészítést:
A farsang az oviban egy egész héten át tartó mulatság volt. Minden napra más programot találtak ki. Volt rongyosbál, amihez jól feltúrtuk a gardróbszekrényünket és vittünk mindenfélét, amit aztán Csani egytől egyig magára aggatott:
Jött hozzájuk igazi bűvész, Csaniról az előadás alatt csak ilyen tátott szájas képek készültek:
Utolsó nap volt a hét fénypontja, a jelmezbál. Csani nagyon várta ezt a napot, de amikor végre elérkezett és magára ölthette a jelmezt, nagyon szégyenlős lett a fiatalúr.
A jelmezét nem akarta bemutatni a többieknek, nem akart szerepelni, de szerencsére az óvónénik ezt nem is nagyon forszírozták.
 
Igazából nem ő volt az egyetlen kisgyerek, aki így élte meg a farsangot. A bölcsiben és az oviban még sírásra görbülő szájakat is láttam, kérdeztem is az óvónéniktől, hogy akkor most mi ez a jelenség.  Most akkor jó ez a farsang a gyereknek vagy csak mi erőltetjük? Az óvónénik szerint ez normális reakció, sok kisgyerek, főleg a legkisebbek annyira várják a farsangot, hogy aztán nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, túl sok nekik az egész és ezt így reagálják le. A csoportbuli szerencsére gyorsan feloldotta a gátlásokat:
Szabiéknál a bölcsiben szintén volt farsang. Sok pici még nem is nagyon értette, hogy mi is ez az egész, így nem is csináltak belőle nagy ügyet. Szabinak potom összegért sikerült vennem egy cuki sütőtök jelmezt, büszkén feszített benne: 
A pocak kerek, ahogy egy sütőtökhöz illik:
A bölcsiben a farsangi program további kiemelt eseménye volt egy kis gitárkoncert, táncházzal:
 és a nagy közös sütizés:
 
A jelmezes csipet-csapat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése