Babakoruk óta mindkét fiúval külön-külön járok heti 1x úszni (értsd: pancsolni) Budakalászra. Csanival igazából szeptemberben már volt egy próbálkozásunk, hogy nélkülem menjen a vízbe (olyan nagyfiú már, hogy leér a lába és közben még a feje is kint van a vízből :), de 2 alkalom után feladtam, mert nem tetszett neki nélkülem, így ismét vízbe szálltam vele. Szabi más. Ő sokkal ösztönösebb a vízben. Mindkét gyerek nagyon ügyes, minden "feladatot" meg tudnak csinálni. A különbség az, hogy Csaninál az önbizalom felépítése a fő feladat, hogy el is higgye, hogy meg tudja csinálni, Szabinál pedig az a kihívás, hogy rávegyem a feladatokra, mert, ha ő valami mást vett a fejébe, akkor nehéz azt kiverni onnan. Szabinak hihetetlen érzéke van az egészhez, olyan lefeszített lábtempója van, hogy csak lesek, és nagyon gyorsan megtanul mindent. Ősszel volt egy nyílt nap, amin sajnos Endre nem tudott részt venni, így nagy bánatomra videó se készült Szabiról. Viszont szerencsére egy lakóparki szomszédunkkal, a kis Sárával egy csoportba járunk, akit jött megnézni a nagymamája, fotózott is, és ráadásul még Szabiról is lőtt néhány egészen fantasztikus képet!
Sára és az anyukája, Viki:
Pörög a, forog a Szabi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése