Szabi a tavalyi Mikulásos témából még nem sokat értett. Idén azért gondoltam, hogy előzetesen, - úgy pár nappal a nagy nap előtt - beszélni kellene neki róla, hogy ne érje váratlanul a dolog, a bölcsiben azonban megelőztek. Mit megelőztek! A gondozónénik pont azt csinálták mint a haszonleső kereskedők, már hetekkel az érkezése előtt belengették a Mikulás témát és egyszer csak azon kaptam magam, hogy Szabi nekem szegezi a kérdést:
- Mit hoz a Mikulás?
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, így visszakérdeztem: - Hát, mit hoz? Mire ő szemrebbenés nélkül sorolta:
- Almát. Csokis kekszet. Mogyorót. Mandarint. És gumicukrot.
A lista tehát megvolt, már csak az előkészületek hiányoztak, úgymint csizmapucolás. Csani igazán gondosan lekefélte a bakancsát, Szabi valamiért a talpára koncentrált:
Szabi pedig szisztematikusan kibontott mindent, harapott egyet belőle, majd otthagyta. Mindjárt lett egy halom kibontott csokink, amely halom azóta egyre csak nőtt, csak nőtt, mert hát ugye nem kell ecsetelnem, utána még hány Mikulás tette tiszteletét nálunk...Valami ötlet a hasznosításra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése