2012. május 22., kedd

Retró életérzés

A fiúkkal meglátogattuk egyik legkedvesebb kolléganőmet. Rengeteg játékkal kecsegtettem Csanit, ami kellőképpen fel is csigázta őt, már az autóban izgatottan kérdezgette, hogy mi is vár rá Rózsikáéknál. A valóság azonban a várakozásait is felülmúlta, zárójelben megjegyzem az enyéimet is. Rózsika és Jani bá (Csaninak következetesen csak Jani bár) rengeteg játékot őriztek meg a múltból és itt a múlt úgy 40 éves távlatot jelent. A gyerekeknek persze ez nem tűnt fel, nekik csak érdekes, eddig nem látott játékok voltak ezek, de nekem tiszta retró életérzésem támadt tőlük. Mikor Rózsika meglátta, hogy előveszem a fényképezőgépet, már jajgatott. Lelkes blogolvasó, tudta, hogy nem kerülheti el a sorsát :) De innen is üzenem, nem kell aggódni! A sok retró játék egyáltalán nem ciki, sőt! Fantasztikus, hogy megőrizték őket és több generációnak adatott meg, hogy játszhatott velük, így most az én fiaimnak is.
Színes, műanyag lovaskatonák és indiánok:Svejk katona:A narancssárga, műanyag tacskó a szekrény tetején figyelt:
Az elmaradhatatlan klasszikus matrjoska baba:
Rózsaszín párduc versus dinoszauruszok:
Na itt van minden, rózsaszín párduc, horgászlámpa, pisztolytáska, puska, fokos:
És a személyes kedvencem, a bababútorok, természetesen retró dizájnnal. Ezzel még én is órákat el tudnék játszani:
Szabolcsnak leginkább az erkély tetszett, mégpedig két okból. Jani bá madarakat etet, így az erkélyen mindig vannak látogatók. Másrészt az Árpád híd autóforgalmát kiválóan nyomon lehet követni onnan, így e két okból kifolyólag Szabi elég sokat tartózkodott Jani bá ölében:Kaptunk finom gulyáslevest is rétessel:Egy gyerekszáj gulyásleves témakörben:
- Rózsika, lepuffantom a fejedet! - mondja Csani, miközben a puskával játszik.
- Jaj, de akkor hogy csinálok neked legközelebb gulyáslevest? - így Rózsika.
- Nem a kezedet, hanem a fejedet puffantom le! - jött a kioktató válasz.
Szó mi szó, biztosan megyünk máskor is, ha Csanin múlt volna már másnap. Este villanyoltás után Csani szokása, hogy néhány mondatban még összefoglalja a napja legfontosabb benyomásait, félelmeit, örömeit. Én Szabit altattam, de hallottam a mondatfoszlányokat, ahogy az apjának mesélt :
- ... és képzeld, mindent meg tudnak ragasztani!
(Mikor Rózsikáéknál óvatosságra intettem Csanit a játékok épségét megőrizendő, Jani bá legyintett, hogy ne aggódjak, majd megragasztják, ha valami eltörik.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése