Cserkeszőlőn töltöttünk egy hétvégét a Dániel nagyszülőkkel. A szállásunk az apartmanházban volt, a teraszunkhoz pedig saját levelibéka is tartozott:
Nekünk wellnessben nincs nagy tapasztalatunk, a nagyszülőknek valamivel nagyobb. Ez a cserkeszőlői szerintük inkább wellnessecske. Ezt csak azért írom, ha valaki ilyen szándékkal látogatná a helyet, ne érje csalódás. Nekünk a két gyerekkel bőven megfeleltek a wellness szolgáltatások, még kihasználni sem volt időnk a két nap alatt.
Nekünk wellnessben nincs nagy tapasztalatunk, a nagyszülőknek valamivel nagyobb. Ez a cserkeszőlői szerintük inkább wellnessecske. Ezt csak azért írom, ha valaki ilyen szándékkal látogatná a helyet, ne érje csalódás. Nekünk a két gyerekkel bőven megfeleltek a wellness szolgáltatások, még kihasználni sem volt időnk a két nap alatt.A nagyobbikat ki sem lehetett robbantani a medencéből:
A kisebbiket meg muszáj volt, mert picit meg volt fázva. Gyors átmelegítés után szárazon folytatta a garázdálkodást:
Akinek bejött az élet, nyugágy:
Málnaszörp:
És a végére egy sztori, ami Cserkeszőlőről mindig eszünkbe fog jutni és amiről papa már azt remélte, hogy nem írjuk meg a blogon:
Vacsoráztunk épp, amikor Szabika megunva a banánt kikéredzkedett a székéből és fel alá masírozott az asztalok és a svédasztal között. Én kicsivel mögötte sétáltam figyelve, nehogy galibát csináljon, amikor is arra lettem figyelmes, hogy Szabi nyomában apró barna golyócskák gurulnak a kövön. Első pillantásra tudtam már, mi az, csak az agyam tiltakozott az igazság ellen, tudván, hogy merő képtelenség, hogy a pelusból kiguruljon a tartalom. Na de csokigolyó aznap nem szerepelt a desszertlistán. Akkor honnan jönnek és csak jönnek? Talán a kapucnijába került valahogy?- cikáztak bennem a gondolatok a másodperc törtrésze alatt, amikor is megérkezett a csúcspéldány és észrevettem, hogy Szabi nadrágja nedves. Ezen a ponton az agyam kidobta a helyes megfejtést: ezen a gyereken nincsen pelenka! No ennek már fele se tréfa! Körös körül vacsorázó vendégsereg, mellettem egy bepisilt Szabolcs és egy kakigolyó-ösvény. Vörös fejjel felkaptam a gyereket és egy szalvétát magamhoz ragadván felkapkodtam a galacsinokat. Egy előzékeny vendég is mellém guggolt és puszta kézzel látott volna neki a szedegetésnek, de udvariasan-zavartan elhárítottam, mondván, hogy nem hiszem, hogy tudja, mivel áll szemben. Tényleg nem tudta, mert arcára fagyott a mosoly. A kínos pillanatokért a felelősséget azóta se vállalta magára egyértelműen senki sem. Az biztos, hogy vacsora előtt futószalagon zuhanyoztattam a gyerekeket, és kiadtam a pucér Szabikát Endrének és Imre papának öltöztetésre. Valahol kettőjük között félúton veszett el az a pelenka! :-)
Ui: A dolgok pozitív oldalát nézve lehetett volna kínosabb is az ügy, ha például a produktum állagra nem a csokigolyóra hajaz, hanem a csokoládé mousse-ra! :-)
A kisebbiket meg muszáj volt, mert picit meg volt fázva. Gyors átmelegítés után szárazon folytatta a garázdálkodást:
Akinek bejött az élet, nyugágy:
Málnaszörp:
És a végére egy sztori, ami Cserkeszőlőről mindig eszünkbe fog jutni és amiről papa már azt remélte, hogy nem írjuk meg a blogon:Vacsoráztunk épp, amikor Szabika megunva a banánt kikéredzkedett a székéből és fel alá masírozott az asztalok és a svédasztal között. Én kicsivel mögötte sétáltam figyelve, nehogy galibát csináljon, amikor is arra lettem figyelmes, hogy Szabi nyomában apró barna golyócskák gurulnak a kövön. Első pillantásra tudtam már, mi az, csak az agyam tiltakozott az igazság ellen, tudván, hogy merő képtelenség, hogy a pelusból kiguruljon a tartalom. Na de csokigolyó aznap nem szerepelt a desszertlistán. Akkor honnan jönnek és csak jönnek? Talán a kapucnijába került valahogy?- cikáztak bennem a gondolatok a másodperc törtrésze alatt, amikor is megérkezett a csúcspéldány és észrevettem, hogy Szabi nadrágja nedves. Ezen a ponton az agyam kidobta a helyes megfejtést: ezen a gyereken nincsen pelenka! No ennek már fele se tréfa! Körös körül vacsorázó vendégsereg, mellettem egy bepisilt Szabolcs és egy kakigolyó-ösvény. Vörös fejjel felkaptam a gyereket és egy szalvétát magamhoz ragadván felkapkodtam a galacsinokat. Egy előzékeny vendég is mellém guggolt és puszta kézzel látott volna neki a szedegetésnek, de udvariasan-zavartan elhárítottam, mondván, hogy nem hiszem, hogy tudja, mivel áll szemben. Tényleg nem tudta, mert arcára fagyott a mosoly. A kínos pillanatokért a felelősséget azóta se vállalta magára egyértelműen senki sem. Az biztos, hogy vacsora előtt futószalagon zuhanyoztattam a gyerekeket, és kiadtam a pucér Szabikát Endrének és Imre papának öltöztetésre. Valahol kettőjük között félúton veszett el az a pelenka! :-)
Ui: A dolgok pozitív oldalát nézve lehetett volna kínosabb is az ügy, ha például a produktum állagra nem a csokigolyóra hajaz, hanem a csokoládé mousse-ra! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése