Szerdán úszós napunk van. Délelőtt Szabolcsot viszem, délután Csanádot. Csanival mindig késésben vagyok, szoros a menetrend. 3kor kelnek az oviban, utána uzsonnáznak, fél 4re megyek érte, legkésőbb 3:50-re oda kell érnünk az uszodába, hogy még át tudjunk öltözni. Csani szokás szerint komótosan készülődik, nem túl támogató. Folyton elkolbászol bugyiban, fél csizmában, úgy kell rimánkodni, minden újabb ruhadarabért vagy futtában rádobni. Aztán végre teljes menetfelszerelésben lépünk ki az ajtón, mire rám szól:
- Anya, siessünk! Nincsen vesztegetni való időnk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése