Mikor Csanád baba volt, szent meggyőződésem volt, hogy nála rosszabb alvó gyerek nem létezik. Aztán megszületett Szabolcs és én visszasírom Csanád alvási szokásait. Na jó, egy valamiben Szabolcs szülő-barátabb, az pedig az elalvás, az éjszakai életet illetően azonban rosszabb a helyzet. A 3 ébredés nála kezdettől fogva a minimum, de volt olyan féléves periódusunk (kb. 5-11 hónapos koráig), amikor 6-8 ébredésnél nem adta alább. Egészen 11 hónapos koráig a hálóban aludtam vele, Endre meg Csanival a gyerekszobában. Aztán amikor javult a helyzet (értsd: ismét csak 3x kelt), összeköltöztek a tesók. Én sokkal távolabb így sem kerültem Szabitól, az ágya melletti matracon alszom, nagy kialvatlanságomban nincs erőm a szobák közötti éjjeli rohangáláshoz. Ha Szabi megébred, befekszem mellé a kiságyba (nincs rács rajta :), majd gyors szopizás és bealvás után visszagurulok a matracra. Van, hogy ő mászik mellém és jól ki is túr a matracomról, időnként pedig Csani gurul le álmában az ágyáról, egyenesen a fejemre. Felmerült az igény tehát egy újabb matracra. Pláne, hogy azóta Endre is csatlakozott hozzánk, így négyesben nyomjuk a gyerekszobában. Endre beköltözésének okai:
1) Már nagyon hiányoztam(tunk) neki.
2) Nem elég, hogy Szabi sokszor ébred éjszaka, Csani - aki egyébként 13 hónapos kora óta alapvetően átalussza az éjszakákat -, időnként azzal szívatott, hogy felébredt és át kellett vinnem az apjához.
Hogy azért mégis lássunk valamiféle célt magunk előtt, Endrével megbeszéltük, hogy ha Szabi huzamosabb ideje már csak 1x ébred, akkor visszaköltözünk a hitvesi ágyba. Néhány hete ez be is következett, szépen alakultak az éjszakák, készültünk a visszaköltözésre. Aztán, mintha csak meghallotta volna Szabolcs, milyen merényletet tervezünk ellene, beütött a ménkű (vagy nevezhetjük négy, egyszerre növő őrlőfognak is) és ismét borzalmak vannak. Számlálhatatlan ébredés, végeláthatatlan szopizások (ha nem adok, üvölt, így választhatok, hogy 2 gyereket próbálok szimultán visszaaltatni vagy gyorsan betömöm a száját vágyai netovábbjával) és a legújabb: 2-3 órás kukorékolások. Brutális. Totál kivagyunk. Fény az alagút végén: 2 őrlő már teljesen kijött, 2 még küzd az elemekkel. Súlyosbító tényező: ma észrevettem, hogy a bal alsó ketteske is bújik.
2) Nem elég, hogy Szabi sokszor ébred éjszaka, Csani - aki egyébként 13 hónapos kora óta alapvetően átalussza az éjszakákat -, időnként azzal szívatott, hogy felébredt és át kellett vinnem az apjához.
Hogy azért mégis lássunk valamiféle célt magunk előtt, Endrével megbeszéltük, hogy ha Szabi huzamosabb ideje már csak 1x ébred, akkor visszaköltözünk a hitvesi ágyba. Néhány hete ez be is következett, szépen alakultak az éjszakák, készültünk a visszaköltözésre. Aztán, mintha csak meghallotta volna Szabolcs, milyen merényletet tervezünk ellene, beütött a ménkű (vagy nevezhetjük négy, egyszerre növő őrlőfognak is) és ismét borzalmak vannak. Számlálhatatlan ébredés, végeláthatatlan szopizások (ha nem adok, üvölt, így választhatok, hogy 2 gyereket próbálok szimultán visszaaltatni vagy gyorsan betömöm a száját vágyai netovábbjával) és a legújabb: 2-3 órás kukorékolások. Brutális. Totál kivagyunk. Fény az alagút végén: 2 őrlő már teljesen kijött, 2 még küzd az elemekkel. Súlyosbító tényező: ma észrevettem, hogy a bal alsó ketteske is bújik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése