Előre szólok, hogy az egészségügyi témára érzékenyek ugorják ezt a blogbejegyzést. Szabolcs könnycsatornája újszülött kora óta problémás, a jobb szeme állandóan könnyezik és gyakran váladékozik is. El is vittük 2 hónaposan egy magánszemészetre könnycsatorna átmosásra, ahol ehelyett inkább masszázst javasoltak. Mivel nem oldódott meg a probléma 6 hónaposan újra elvittük, de ismét masszázst és még fél évnyi türelmet javasoltak. 11 hónapos kora körül már nagyon idegesített minket a téma, így felkerestünk egy másik szemészt. Már bejelentkezéskor jött a hideg zuhany, a doktornő Szabolcs korára való tekintettel (ezt a beavatkozást ugyanis célszerűbb minél kisebb korban elvégezni) a Szemklinikára rendelt be minket. Októberben át is mosták a könnycsatornáját, az eljárást nem részletezném, nem szép látvány. Legalábbis gondolom, mert végignézni nem mertem. Mikor megláttam az injekciós tűt Szabi szeme felé közeledni, inkább becsuktam a szemem. Szabi szegénykém nagyon rosszul viselte az egészet, disznóvágáskor hallani hasonló hangokat, mint amiket produkált. A művelet egyébként állítólag nem fájdalmas, csak kellemetlen. Meg persze a szituáció iszonyú rémisztő egy ilyen kicsi embernek, vadidegen emberek lefogják, piszkálják, aztán pedig a sós víztől fuldoklik, ami a sikeres átmosás után a torkára csorog. 3-4 napig nagyon csúnya volt Szabi szeme, fel volt dagadva és még jobban váladékozott. Aztán szépen kitisztult és néhány hétig nagyjából rendben volt. Aztán decemberben egy kiadós takonykór után megint elzáródott a könnycsatorna. Vissza a Mária utcai Szemklinikára, újabb átmosás, mindjárt kétszer egymás után. A második után a doktornő úgy vélte nem sikerült teljesen átmosni, altatásban kell újra megcsinálni, de azt csak a Tömő utcai Szemklinikán tudják megcsinálni. A doktornő rendes volt, személyesen hívatta fel a Klinikát, hogy ne februárra kapjunk előjegyzést, hanem még karácsony előtt. A másik doktornő azonnal fogadott minket a Tömő utcába, mondván, hogy ő még megpróbálja újra altatás nélkül, aztán, ha nem sikerült akkor másnap reggel altatják. No addig se éreztük jól magunkat a történések miatt, de ekkor már igazán idegesek voltunk, hogy mi az hogy megpróbálják újra???? Nem állatorvosi ló a mi Szabolcsunk kérem! Az új doktornőnek végül sikerült átmosni a könnycsatornát, ám a sikeresség mércéje itt, mint megtudtuk, csak annyi, hogy a folyadék átjutott, a visszazáródás még mindig lehetséges. 4 nap múlva telefonon kellett konzultálnunk a doktornővel Szabi állapotáról. Gyengébb idegzetűek most megint ugorjanak, így nézett ki ezután a tripla átmosás után:
Mivel még mindig váladékozott Szabi szeme, nemcsak vérzett, dec. 22-re visszarendeltek minket. Ezúttal 5 átmosásig meg sem álltunk. Az ünnepek alatt végül pici könnyezést leszámítva nagyon szép volt Szabi szeme. Tegnap óta azonban sajnos megint csipásodik. :-((
A tanulság: a magánorvosi szolgáltatás minősége bizony nem minden esetben jobb, mint az állami. Nem csak a problémamegoldás, de az emberi oldal is pozitívabb volt a Klinikán. Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy a két Szemklinika gyakorlata sem egységes. A harmadik doktornőnk szerint ugyanis azért nem sikerült az átmosás a Mária utcában, mert nem jó a beavatkozási technikájuk. Nem lenne célszerű megtanítani nekik, hogy megspóróljanak jó sok időt és pénzt az államnak, no meg traumát a babáknak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése