Karácsonyi pöttyök

Szabi könnycsatornás mizériája után az i-re a pontot (vagy inkább a pöttyöt?) Csani tette fel: utolsó nap a családi napköziből furcsa kiütésekkel hoztam haza. A keze tele volt viszonylag nagy, hólyagosodó kiütésekkel. Másnapra már a lábfeje, talpa, tenyere és a popsija is tele volt vele. Jött a pánik: bárányhimlő! Még szerencse, hogy a karácsony előtt napokban az összes kisgyerekes barátunkkal találkoztunk, beleértve 2 pocakos kismamát is. Pánikot nagyobb körben idő előtt azért nem keltettünk, elmentünk dokihoz, aki kizárta a bárányhimlőt és egyéb vírusfertőzés okozta kiütésnek titulálta a karácsonyi pöttyeinket. Szerencsére nem viszkettek Csaninak a pöttyök, csak a felszakadás után volt érzékeny neki. Elég lassan múltak el, még most is látszik a besebesedett helyük. Persze Szabin is kijöttek a pöttyök, de neki sokkal kevesebb és gyorsabban múlnak. A pöttyök mellé társult maszzív orrfolyás, köhögés és Szabi hörghurutja bőséges okot adtak arra, hogy Csongiékkal lefújjuk a közös karácsonyozást és szülinapozást. Karácsony után ráadásul Endre is rosszul lett, nála arcüreggyulladás lett a diagnózis, a sort végül én zártam újévkor egy lázas torokgyuszival. A pozitív oldalát nézve a történteknek:

1. A tavalyi évhez képest együtt töltöttük az ünnepeket, senki nem került kórházba.
2. Miután orvosról orvosra jártunk mindkét gyerekkel közvetlenül karácsony előtt, nem túl sok idő maradt a készülődésre, bevásárlásra. A végeredmény az lett, hogy megúsztuk a karácsony előtti stresszt. Például rém egyszerű, ámde nagyszerű karácsonyi menünk volt. A zseniális halászlevet a csillagvári étterem főzte nekünk, így csak a második fogásra és a desszertre volt gondom.