Hármasban

Immár harmadik hete vagyok egyedül itthon a fiúkkal. Hát nemigen volt még két egyforma napunk, de azért nagyjából kialakult egy napirend: Endre reggel elmegy fél 7-kor, Csani 8 körül ébred. Ha szerencsém van, akkor Szabi előtte már letudta a reggelijét és, ha még nagyobb szerencsém van, akkor vissza is aludt. (A statisztikákat tekintve inkább nem születtem szerencsés csillagzat alatt.) Általánosságban elmondható, hogy a szükségletek ütközése esetén eldöntöm, kinek magasabb éppen a tolerancia szintje. Szabinál ez, ha kajáról van szó, akkor egyenlő a nullával, ha már evett, csak még kis repetára vagy testközelségre vágyna, akkor van esély Csani rendezésére. Csani kb. 10 percig tolerálja Szabi etetését, értsd ennyi időt ad nekem, hogy ne kezdje el szétszedni a lakást. Délelőtt aztán, ha mindenki evett, kakilt, felöltözött, akkor végre irány a friss levegő. Csani mostanában nem akar lejönni a saját lábán (vajh miért?), így két kört futok. Szabi alszik a jó levegőn (ezt eddig kétszer bojkottálta vigasztalhatatlan sírással, aminek felmenetel lett a vége), Csanival pedig játszunk, hintázunk, sétálunk, boltba megyünk. A délelőttök azért lényegesen könnyebbek, amikor segítségemre van a bébicsősz Magdink.Mikor felmegyünk dél körül, kezdődik a versenyfutás az idővel: Csanit meg kell ebédeltetnem és le kell fektetnem addig, amíg Szabi fel nem ébred. Itt is vegyes sikerekről számolhatok be. Ha sikerül, akkor Csani elalvása után (kb. du. 2 óra) rövidesen ébred Szabi, így az ő etetése következik, ami után általában alszik még egyet estig. Ha Szabi felébred, mielőtt lefektetném Csanit, na akkor hosszú délutánunk van. Késő délután kb. egyszerre ébrednek 4-5 között, innen jön a nap legnehezebb része. Miközben Szabit megetetem, Csani is uzsonnázik. Aztán Szabi elkezd nyűglődni egész este 8 körülig, hasfájástól, esti kólikától, ki tudja mitől, lényeg, hogy nem lehet letenni és sokszor még ölben is sír. Anno Csani is ugyanezt csinálta este, csak akkor nem kérlelt közben egy kétéves, hogy "anya gyeje kergetőzzünk!". Elő is került a szekrényből a babaerszényem és a hordozókendőm, úgyhogy Szabi már elmondhatja magáról, hogy megkergette a bátyját. Lemenni az udvarra már esélyünk sincs, kint sötét is van már, meg ködös, párás az idő, ami Csani kruppjának épp nem hiányzik. Idebent kergetőzünk, vonatozunk, rajzolunk, szerelünk, kisvakondot nézünk stb.. Este 7 körül már elhaló hangon tudakolom Endrétől telefonon, hogy mikor ér haza. Amint nyílik a bejárati ajtó, Csani számára én megszűnök létezni, csak apuka van. Innen osztódik a család, Endre rövid játék után vacsiztatja Csanit, míg én fürdetem, etetem, altatom Szabit. Szabi ilyenkor már a sok órás nyűglődés után relatíve hamar elalszik (kb. 9 körül), így együtt fejezzük be Endrével Csani fürdetését, lefektetését. Az altatás apa reszortja, kivéve, ha még dolgoznia kell este is. Ha ő altat, én akkor is meg szoktam várni, hogy Csani elaludjon (10-11 között), hogy felébresszem Endrét mellőle. Mi ezután eszünk, rendezzük sorainkat és próbáljuk megbeszélni az ügyeinket, de lassan már inkább csak emailben vagy sms-ben. A lényeg, hogy ott szuszog két angyalka a szobában!!!