Így, a 38. héten helyzetjelentés adnék magunkról. Először is a súlyom immáron az Endréével vetekszik, mondtam is, hogy most már jól gondolja meg, hogy kekeckedik-e velem, mert lassan élni tudok testi fölényemmel.
A 36. heti ultrahangon sok minden kiderült a babóról. 2800 gramm, a 40. hétre kb. akkora lesz, mint Csani, azaz 3,5 kilós. Ez persze kívülről nem látszik a pocakomon, sokan még mindig "lekicsizik", és csodálkoznak, hogy nemsokára szülök. Csanival sem volt túl nagy hasam, mégis hosszú, nagy gyerek volt. Endre szerint a pocakom olyan, mint a Honda Jazz: kívülről kicsi, belülről tágas.
Aztán az ultrahangon az is kiderült, hogy a baba ahelyett, hogy megtette volna azt a kis negyedfordulatot a helyes irányba, totálisan visszafordult farfekvésbe. Lehet, hogy a megfordulásra vonatkozó kérésemet nem fogalmaztam meg elég világosan? Mert hát fordult ő szegénykém, csak nem jó irányba. Ráadásul két nappal később, az első CTG vizsgálaton megint fordult egy olyat, hogy át kellett helyezni a szívhang érzékelő korongokat a pocakom egyik oldaláról a másikra, néhány óra múlva pedig, a nőgyógyászati kontrollon már harántfekvéses volt. Hát nem nagyon van olyan pozíció, amiben még ne találták volna. Mindezekkel együtt a császármetszés esélye igencsak megnövekedett. A doki 3 lehetőséget vázolt fel:
1. ha fejjel befordul szülésig a baba, akkor spontán szülünk.
2. ha farral fordul be a baba, a popsi szépen beilleszkedik és jók a vajúdás alatti "mutatóim", akkor spontán faros szülésünk lesz.
3. ha faros a baba, de nem illeszkedik be a szülőcsatornába, vagy harántfekvéses, akkor császár lesz.
Hogy melyik a három közül, azt az utolsó pillanatban fogja eldönteni a doki, tehát megvárja a szülés megindulását, viszont ha megindul a szülés, azonnal mennünk kell a kórházba, mert több veszély (köldökzsinór és végtag előreesés) is leselkedik egy nem megfelelően befordult babára. Ez a hír leginkább Csani felügyeletének megoldása szempontjából érint minket rosszul. Az A terv szerint a Dániel nagyszülők Fehérvárról 1-1,5 óra alatt érkeznek, a B terv szerint a debreceni nagyszülők 3 óra alatt. Ennyi időnk nem lesz, így elsőként egy szomszéd anyuka vagy a mi Magdink lesz riasztva, ha mennünk kell.
A császár gondolatától egyébként elsőre nagyon megrettentem, egyrészt múltbeli térdműtétem emlékei miatt (borzasztó rosszul voltam az epidurál után), másrészt érzelmi okokból: Csanival csodálatos apás szülésünk volt és váratlanul ért a gondolat, hogy ez másként is történhet. Aztán mindezeken néhány nap alatt - Endre és a kismama relaxációs tréning hathatós segítségével - sikerült túllépnem. A legfontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon és bízom az orvosomban, hogy ennek megfelelően fogja kiválasztani a legjobb megoldást. A meghitt perceket ugyanis be tudjuk pótolni, az egészségünk viszont csak ezen múlik!
Ui: Ma csináltak egy ultrahangot a klinikán és megint farfekvésben vagyunk.
A 36. heti ultrahangon sok minden kiderült a babóról. 2800 gramm, a 40. hétre kb. akkora lesz, mint Csani, azaz 3,5 kilós. Ez persze kívülről nem látszik a pocakomon, sokan még mindig "lekicsizik", és csodálkoznak, hogy nemsokára szülök. Csanival sem volt túl nagy hasam, mégis hosszú, nagy gyerek volt. Endre szerint a pocakom olyan, mint a Honda Jazz: kívülről kicsi, belülről tágas.
Aztán az ultrahangon az is kiderült, hogy a baba ahelyett, hogy megtette volna azt a kis negyedfordulatot a helyes irányba, totálisan visszafordult farfekvésbe. Lehet, hogy a megfordulásra vonatkozó kérésemet nem fogalmaztam meg elég világosan? Mert hát fordult ő szegénykém, csak nem jó irányba. Ráadásul két nappal később, az első CTG vizsgálaton megint fordult egy olyat, hogy át kellett helyezni a szívhang érzékelő korongokat a pocakom egyik oldaláról a másikra, néhány óra múlva pedig, a nőgyógyászati kontrollon már harántfekvéses volt. Hát nem nagyon van olyan pozíció, amiben még ne találták volna. Mindezekkel együtt a császármetszés esélye igencsak megnövekedett. A doki 3 lehetőséget vázolt fel:
1. ha fejjel befordul szülésig a baba, akkor spontán szülünk.
2. ha farral fordul be a baba, a popsi szépen beilleszkedik és jók a vajúdás alatti "mutatóim", akkor spontán faros szülésünk lesz.
3. ha faros a baba, de nem illeszkedik be a szülőcsatornába, vagy harántfekvéses, akkor császár lesz.
Hogy melyik a három közül, azt az utolsó pillanatban fogja eldönteni a doki, tehát megvárja a szülés megindulását, viszont ha megindul a szülés, azonnal mennünk kell a kórházba, mert több veszély (köldökzsinór és végtag előreesés) is leselkedik egy nem megfelelően befordult babára. Ez a hír leginkább Csani felügyeletének megoldása szempontjából érint minket rosszul. Az A terv szerint a Dániel nagyszülők Fehérvárról 1-1,5 óra alatt érkeznek, a B terv szerint a debreceni nagyszülők 3 óra alatt. Ennyi időnk nem lesz, így elsőként egy szomszéd anyuka vagy a mi Magdink lesz riasztva, ha mennünk kell.
A császár gondolatától egyébként elsőre nagyon megrettentem, egyrészt múltbeli térdműtétem emlékei miatt (borzasztó rosszul voltam az epidurál után), másrészt érzelmi okokból: Csanival csodálatos apás szülésünk volt és váratlanul ért a gondolat, hogy ez másként is történhet. Aztán mindezeken néhány nap alatt - Endre és a kismama relaxációs tréning hathatós segítségével - sikerült túllépnem. A legfontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon és bízom az orvosomban, hogy ennek megfelelően fogja kiválasztani a legjobb megoldást. A meghitt perceket ugyanis be tudjuk pótolni, az egészségünk viszont csak ezen múlik!
Ui: Ma csináltak egy ultrahangot a klinikán és megint farfekvésben vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése