Nyár vége felé elkezdtünk gondolkozni, hogy mire megszületik a kistesó, kellene valami megoldást találni Csani heti 1-2 délelőttnyi elfoglalására, hogy közben rendezni tudjam a soraimat és azt csak 1 gyerek mellett tehessem. Csani a nagyobb lányokkal kiválóan elvan, nyáron akadt mindjárt 4 lelkes jelentkező is Csani szórakoztatására. Mikor megérkeztünk a játszóra szó szerint megszálltak minket és vagy 1 órát játszottak Csanival, ő meg kacagott egyfolytában.
Komolyra fordítva a szót, a nagyszülők hál istennek fiatalok, ugyanakkor az unokák szempontjából ez sajnos azt is jelenti, hogy még nem nyugdíjasok. Ez az eshetőség tehát kilőve. Felmerült a bölcsi, állami és privát formában is. Sokan nem tudják, de ez előbbire is van elvi lehetőség, amennyiben van időszakos hely az adott bölcsődében. Erre mindenki rávágná, hogy na persze, mert az úgy sincs, de ez tévedés, utánajártam, van. Sokan kihagynak 1-1 napot, mert járnak a gyerekkel pl. valamilyen foglalkozásra, ezekre a lyukas délelőttökre vesznek fel térítés ellenében gyerekeket. A magánbölcsi ennél egy jóval drágább alternatíva, cserébe ígérnek hiper-szuper foglalkozásokat, hiper-szuper gondozókkal, hiper-szuper reformkajával. Végül az intézmények megtekintéséig sem jutottunk el, elvetettük ezt a verziót, mert egyrészt túl rugalmatlan számunkra. Oda kell vinni Csanit, érte kell menni, ami idővesztés, ráadásul ezt az 1-2 délelőttöt is rugalmasabban szeretnénk megoldani. A másik ok, hogy őszintén szólva nem mernénk beadni Csanit bölcsibe. Itt a lakótelepen is van egy elég nagy gyerekközösség, akikkel nap mint nap együtt játszóterezünk és a helyi összeütközésekben gyakran Csani húzza a rövidebbet. Ez egyrészt adódik abból, hogy Csani a legkisebb fiú (2 éve nem született a környékünkön fiúgyermek!), másrészt alaptermészetét tekintve is a szerényebb, békésebb típusba tartozik. Persze azt mondják, hogy pont ezt tudja ellensúlyozni a rendszeres közösségbe járás (ezt mondjuk még nem látom tisztán, hogy hogyan), de úgy érezzük, ha nem létszükséglet, akkor legyen ez a közösség majd inkább az óvoda. Hát így jutottunk el a bébicsősz megoldásig. Régóta látom, egy ideje pedig tudatosan is figyelem a helyi felhozatalt, 3-4 van belőle a környéken, akiket rendszeresen látni kisgyerekkel. Ebből választottuk ki a legszimpatikusabbat és akiről a legjobb referenciákat adták a szülők. Magdinak hívják (ez olyan tipikus dada név, nem?), anyukánk korú és 16 évnyi bölcsis tapasztalat után főállású bébicsősz lett tizeniksz éve. Az összeszokás jegyében, eddig 3x találkozott vele Csani, voltak már egyedül is a játszón. Csani már szokta emlegetni, hogy mit csináltak együtt és Magdikázza, azaz elkezdte kenyérre kenni a dadust. Eddig bizakodóak vagyunk, de szó mi szó furcsa érzés ráhagyni Csanit. Nemhiába ez az első elengedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése