Apja és fia

Mezei András: Apja és fia

Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami,
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom, hol meg apja.

Ha kifullad a szuflája,
kerekül a tonzúrája,
mintha pingponglabda táncol,
úgy villog ki a hajából.

Aztán meg leülünk,
izzadt ingben lehűlünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet,

mégse legyünk amolyan
szidni való koszosan.
Hazamegyünk jó barátok,
Óbudai vagányok.*

(* Az eredetiben: Almássy téri vagányok)