Csani tavalyi balatoni víziszonya után kíváncsian vártuk, mit fog szólni a tengerhez. A kezdet kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz: apa ölében kis majomként kapaszkodva esetleg bemehetünk kicsit.
És akkor Csani ráébredt, hogy ez a tenger vagy mi bizony pont olyan kafi, mint a pocsolyában pacsálás, sőt még sokkalta jobb, mert itt még sarat is lehet dagasztani. 
Ez utóbbi iránti lelkesedése töretlen maradt a nyaralás végéig, de azért szerencsére csak az első nap sarazta be magát a feje búbjáig. 
A tengert pedig egy pillanat alatt úgy megszerette, hogy a továbbiakban minden áldott reggel alig nyitotta ki a kis csipáját, máris kiadta az ukázt: "TENGERHEZ!!"
Na de aztán felbukkant a színen ez a játék vízimalom, amivel Csanád már Julcsinál is találkozott. Ha ezzel nagyot lehetett pancsolni a kádban, akkor itt is ki kell próbálni! Ehhez azonban le kellett ereszkedni apa öléből, sőt mi több, már ő maga cincálta bele a vízbe.
És akkor Csani ráébredt, hogy ez a tenger vagy mi bizony pont olyan kafi, mint a pocsolyában pacsálás, sőt még sokkalta jobb, mert itt még sarat is lehet dagasztani. 
Ez utóbbi iránti lelkesedése töretlen maradt a nyaralás végéig, de azért szerencsére csak az első nap sarazta be magát a feje búbjáig. 
A tengert pedig egy pillanat alatt úgy megszerette, hogy a továbbiakban minden áldott reggel alig nyitotta ki a kis csipáját, máris kiadta az ukázt: "TENGERHEZ!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése