1 hetes nyaralásunk alatt egyetlen nap volt rossz, esős idő, az utolsó napon. Az eső dacára muszáj volt mennünk valahová, Csanit ugyanis nem lehetett fedél alatt tartani. Grado belvárosát kétszer is megkíséreltük megnézni. Délelőtt nem volt szerencsénk, akkor igencsak ránk szakadt az ég, késő délután viszont már kellemes városnézős időnk lett.
A parányi belváros látnivalóit meg lehet nézni egy órácska alatt, pláne Csanival, aki elég hamar elunta a babakocsit és saját útját kívánta járni. Neki persze más volt érdekes, mint nekünk felnőtteknek, úgymint például a kagylókkal kirakott kaspók,
a hatalmas fakapuk vasszerkezete,
vagy a meredek lépcsők.
A Szent Eufémia bazilikában apával közösen dobtak adományt a perselybe, ezt még most is emígy emlegeti Csani, ha pénzt lát: "pénzt a templomba!"
Megnéztük a nyílt tengert is a naplementével,
és Csani életében először itt evett pizzát. A legegyszerűbb margherita ízlett neki inkább, és annak is a tésztás szélét kérte. Én általában a szélét nem eszem, így ezen nem vesztünk össze! Íme egy kis ízelítő a parányi belvárosról:
Megnéztük a nyílt tengert is a naplementével,

Endre!szép helyre vitted anyósodat.
VálaszTörlés