2009. szeptember 19., szombat

Megint locspocs

Másfél hónapja számoltunk be Csanád fürdetésének helyszínváltozásáról. Nos, azóta újabb fejlemények vannak az ügyben. Csani állásba törekvése szépen lassan ellehetetlenítette a babakádban való fürdetést. Először próbálkoztunk a négykézláb helyzetben fürdetéssel, de Csani egyre kijjebb és egyre feljebb törekedett a kádból, minden érdekesebb volt, mint a kádba tett játékok, legyen az akár egy törölköző vagy maga a nagy fürdőkád.Endre kezdett szabadulóművészeket megszégyenítő pozíciókban gyereket fürdetni, amit extra nehezített a fürdetőkrémmel bekent csúszós kis test. Itt például egy alsó madárfogást láthatunk: Végül már életveszélyessé vált a művelet, így végérvényesen átköltöztünk a nagy kádba. Aggódtunk, hogy fogja fogadni Csani a nagy kádat, de szerencsére érdeklődve és örömmel vette birtokba a nagyobb teret:Történt aztán, hogy itt is elkezdett vagánykodni Csani és egy óvatlan pillanatban megcsúszott és bizony koppant a buksi, illetve némi vizet is sikerült benyelni. Ezután jött néhány kínkeserves fürdetés, sírással végigkísérve. Először azt hittük túl fáradt a manó, mert azokon a napokon épp elég keveset aludt napközben. Aztán a harmadik nap már gyanút fogtunk, hogy itt bizony a rossz élmény dolgozik a kis agyában és fél a fürdetéstől. Minden eddigi együtt fürdés ellenes koncepciómat sutba dobva, bepattantam a fürdőkádba és az ölembe állítottam Csanit és úgy kezdtem el finoman locsolni a vízzel. És láss csodát, abban a pillanatban elhallgatott, először óvatosan leült, majd kikéredzkedett az ölemből, beült a vízbe és nevetve pancsolni kezdett. Ott folytatta ahol három nappal azelőtt abbahagyta és azóta ismét egyedül fürdik. Igazi sikerélmény volt így visszaadni Csani önbizalmát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése