Alvás ügy

Noha Csanád sosem volt egy éjszakát átalvós baba, egészen 6,5 hónapos koráig az éjszakai ébredések száma nagyjából kezelhető volt, úgy 1 és 5 közé esett. Persze ezt akkor nem értékeltem ilyen pozitívan, mert ugye a gyarló ember mindig jobbat remél. Na de aztán jött a feketeleves és máris visszasírtam az első 6 hónapot...

Csanit 6 hónapos korában átköltöztettük a saját szobájában, addig a mi szobánkban aludt, egészen pontosan mellettem a franciaágyban. Az átköltöztetésnek alapvetően 3 motivációja volt:
1. Mindenféle szakirodalom szerint kb. 6 hónapos korig viszonylag fájdalommentes a külön költöztetés a babának, később már nehezebb.
2. Csani miután megtanult forogni, álmában is összevissza forgott az összes lehetséges irányba, gyakran találtam hirtelen a számban a lábát.
3. Szerettem volna, ha Endre visszaköltözik a hitvesi ágyba, mert ugye ő onnan száműzve lett egy másik szobába.

Két hétig minden jól működött, Csani meg se érezte a változást. Aztán elkezdett egyre gyakrabban ébredni. A legdurvább két hétben 40 percenként (!) ébredt. Olyanok voltunk Endrével, mint a zombik. Megosztottuk az éjszakát, hajnal kettőig ő ügyel, utána én. Én gyakran költöztem át hajnalban Csani szobájába egy matracra. Az én módszerem az álomba szoptatás volt, az Endréé jobb híján a fenékrázás és számolás 300-ig. Mikor már látta Csani, hogy ez nem buli, csavart még egyet a történeten: hajnal 2-kor úgy döntött, hogy elég volt az alvásból és most úgy játszana vagy 2 óra hosszat. Ez is tartott pár napig.Közben rengeteg tanácsot kaptunk, hogy mit hogyan csináljunk, nehéz ilyenkor megtalálni a megoldást, ami összeegyeztethető mind a gyerek, mind a mi beállítottságunkkal. A legtöbben az Aludj jól gyermekem! című könyv módszerét ajánlották, ami tulajdonképpen egy egyre hosszabb ideig sírni hagyós módszer. Ezt meg sem próbáltuk, sosem tudtuk sírni hagyni a manót, meg aztán olvastuk is több forrásból (pl. Ranschburg Jenőtől), hogy ilyen korú babáknál nem is ajánlott, mert ezzel csak azt tanulja meg a baba, hogy nem számíthat a szüleire és ebbe szép lassan beletörődik. Sok mindennel próbálkoztunk, a teljesség igénye nélkül: homeopátiás kúpok, bogyók, anyaszagú póló, puha játékok a kiságyba. Végül sikerült kifárasztani Csanit, szépen fokozatosan elhagyta az éjszakai ébredéseket, megtanult aludni és 8 hónapos kora óta szépen átalussza az éjszakákat Lecsó patkány és Peti baba társaságában. Már arra is volt több ízben példa, hogy köszönte szépen nem kért se ringatást, se szopit altatás gyanánt, hanem szépen elaludt egyedül. Megérte kitartani!
Így utólag a nehéz 2 hónap valószínüleg 2 okra vezethető vissza:
1. az első fogacska kibújása,
2. mozgásfejlődés (akkor épp a kúszás).
Fogak azóta is jönnek, a mozgás most is fejlődik, de úgy néz ki már jobban kezeli mindezt Csani. Azért még ma is előfordul egyszer-egyszer, hogy félálomba felül vagy négykézlábra áll és elindul, majd nekimegy az ágy végének :)