Engedjétek meg, hogy a címben szereplő megszólítást egy másik bejegyzésben magyarázzam meg. A lényeg, hogy az úrfi három hónapos lett. Ennek alkalmából családi összeröffenést rendeztünk, hogy mindenki megcsodálhassa: Csanád milyen szép és nagy baba lett. Apai ágról nagymama és nagypapa, nagybácsi és nagynéni, anyai ágról nagynéni és nagybácsi voltak jelen. Ez a felsorolás azért volt fontos, hogy évek múlva is elmékezzünk rá, mert annyi agyunk nem volt, hogy csoportképet készítsünk.
Szóval Csanner igazi központi szereplővé vált: minden rokon őt követelte, dögönyözte, nyúzta és dobálta annak prezentálása céljából, hogy a gyermek nála kacag a leghangosabban. Apát számtalanszor kiverte a halál vize, leizzadt háromszor, szórta a kereszteket és a fenyegetéseket. De a gyerek élvezte.
Aztán a fiúcskát olyan élmények is érték, amikre igazán nem számított. Pl. ölközelből végignézte, hogy hogyan étkeznek a felnőttek. (A szülők eddig mindig felváltva ettek, és így Csanád figyelme mindig el lett terelve.) Hát Csana az étkezésünket elég gusztustalannak találta. Teljesen meg volt rökönyödve:
Aztán ha már együtt volt a család néhány képviselője, - pártállástól függetlenül - megköszöntöttük a lyányokat is:
Végül a kiccsávó annyira elfáradt, hogy mire a tortájára került a sor, ő már régen a lóbőrt húzta:
Nagyon szép ez a kendő! És látszik, hogy Csana jól érzi magát benne!
VálaszTörlésÉs ügyes vagy hogy meg tudod kötni!
VálaszTörlésHogy is van az, hogy mindig csak egy gyertya jár Csana babának?
Hát úgy van ez, mint a parkolási díj: minden megkezdett év...
VálaszTörlésJa és a sütik mérete is egyre nagyobb :)