Szóval a cumi

Ranschburg Jenő Szülők lettünk című könyvében azt írja, hogy a csecsemőkorban a száj a gyerek vezető érzékszerve, a szopóreflex bármikor felébreszthető és kielégítésre vár. Épp ezért a cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószereinek egyikévé: ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan, a szülőnek nem kell megkeresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit, és ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt. Tehát amikor a szülő gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg. Ezért szeretem különösen az ilyen reklámokat:

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése csökken a külvilág iránt. A mértéktelenül cumizó csecsemők intellektuális, értelmi fejlődése tehát lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert".

Ezért gondoltuk Krisztával. hogy mi hanyagolnánk ezt a terméket. Őszintén szólva 5 hétig álltuk a sarat, de Csanád oly gyakran és hosszan igénybe vette Kriszta evésre használatos domborulatait saját megnyugtatása céljából, hogy már órákig volt rajta és kezdett veszélybe kerülni Kriszta és így Csanád táplálékutánpótlása is. Aztán egyik este kicsi Csanád az ordításával annyira leszívta az idegrendszerünket, hogy egy esti öltöztetés alkalmával (Csanád ekkor már kimondottan türelmetlenül tudja követelni a cicit) megtörtünk, és kipróbáltuk.

Hát a hatás döbbenetes volt. Csanád egy pillanat alatt rácuppant, és szépen türelmesen végigcumizta az öltöztetést. A próba óta eltelt két hét, és azt kell mondjam, hogy a könyv írója ugyan egy komoly veszélyforrásra hívta fel a figyelmet, megfelelő körültekintés mellett a cumi használható:

1. A cumit nem nyomjuk állandóan Csani szájába. Akkor kapja meg, amikor valami átmeneti, általunk pontosan ismert problémája van, amiről egy rövid időre el szeretnénk terelni a figyelmét. Ilyen pl. a korábban említett öltöztetés. Lehet, hogy én egy gyenge idegzetű apuka vagyok, de egy lassan kéthónapos gyermeknek elég fejlett tüdeje van, szemben a türelmével. Én tényleg próbáltam, de nem tudtam megmagyarázni neki, hogy csak két percet kell kibírnia. A cumi tehát egy trade-off, amit felajánlok Csaninak cserébe némi kellemetlenség elviseléséért.

2. Abban az esetben, ha a gyerek nem kap folyton cumit, és nem függ tőle, nem is igazán lehet vele minden problémát elfolytani. Vegyük pl. az éhes Csanád öltöztetésének esetét: Cumi nélkül Csani toleranciája kb. 43 másodpercben kimerül. A cumit kb. 4:17 másodpercig képes elviselni, de utána azt is kiköpi, és még hangosabban üvölt. Tehát nem igaz az az eset, hogy a cumival elfedtem egy problémát, s elfojtottam gyermekem intellektuális problémamegoldó képességét. Csanád nagyon egyértelműen és határozottan el tud engem küldeni a francba a cumimmal együtt. (A szülői állhatatosságról korábban már értekeztem.)

Viszont a nyert idő még egy kétbalkezes apuka számára is elégséges ahhoz, hogy a már éhes csecsemőnek kicserélje a pelusát, és visszaszenvedje rá a rugdalózót. A cumi révén tehát elkerülhetem a felesleges, szülői szíveket szaggató drámát. Érzékeltetésül:

ELŐTTE:

UTÁNA: