Esedékessé vált a szülés utáni 6 hetes kontroll vizsgálatom. Sokat dilemmáztunk, hogy mi legyen. Menjünk Csanáddal hármasban vagy menjek egyedül otthon hagyva a fiúkat. Az előbbinek az előnye, hogy így Bánhidy doktornak is elbüszkélkedhetünk a kisfiúnkkal és én sem aggódok, hogy mi van Csanáddal. A hátránya viszont, hogy aggodalmaskodnánk a nyálkás, esős idő miatt, az esetleges beteg, köhögő emberekről már nem is beszélve... A másik verzióban az előnyök-hátrányok épp fordítva alakulnak. Nem gondoltam volna, hogy nekem - aki meghoztam már néhány felelősségteljes döntést az életemben - ez akkora fejtörést és szorongást okoz, hogy bizony nem aludtam az előtte lévő éjszaka az idegességtől. Reggel az eső is esett, ezt égi jelnek tekintettem és egyedül indultam el. Előtte megszoptattam Csanádot, aki utána - mint aki tudja, hogy most jól kell viselkednie - minden eddigi rekordot megdöntve aludt el. 
A rendelőben már sík ideg voltam, hiába jelentkeztem be a legkorábbi időpontra már vagy 5-en voltak előttem (többek között Marsi Anikó, kár, hogy már publikus, hogy terhes, kereshettem volna egy kis pénzt a Story magazinnál :)) Endrétől jött a nyugtató sms, ne izguljak, Csanád alszik. Gyorsan végeztem és hívtam Endrét: már hallottam a telefonban Csanád cumizós nyöszörgését. Igen, ez az a hang, amit akkor ad ki, ha nyügösködik és időhúzás céljából cumit kap, de mint tudjuk, ez kb. 5 percig hatásos nála... Száguldottam haza, rohantam fel a lépcsőn, feltéptem az ajtót és ott állt a folyósón Endre pizsamában ölében a sarkig nyitott szemű, lefelé görbülő szájú Csanival. Endre szerint annyira meglepődött Csani, hogy beléptem, hogy abbahagyta a sírást. Egyébként jól kezelték a fiúk a drámát: A sírás abbahagyásában az is közrejátszhatott, hogy mivel Csana éhes volt, és az öt perc cumis türelmi határidő lejárt, csecsemőt éheztetni meg nem szabad, Endre pont az érkezésem előtt adott neki 10 ml cukros vizet. Mindemellett nagyon várták, hogy hazaérjek. Azt hiszem kezdem kapizsgálni, mi is az a szülői aggodalom...
A rendelőben már sík ideg voltam, hiába jelentkeztem be a legkorábbi időpontra már vagy 5-en voltak előttem (többek között Marsi Anikó, kár, hogy már publikus, hogy terhes, kereshettem volna egy kis pénzt a Story magazinnál :)) Endrétől jött a nyugtató sms, ne izguljak, Csanád alszik. Gyorsan végeztem és hívtam Endrét: már hallottam a telefonban Csanád cumizós nyöszörgését. Igen, ez az a hang, amit akkor ad ki, ha nyügösködik és időhúzás céljából cumit kap, de mint tudjuk, ez kb. 5 percig hatásos nála... Száguldottam haza, rohantam fel a lépcsőn, feltéptem az ajtót és ott állt a folyósón Endre pizsamában ölében a sarkig nyitott szemű, lefelé görbülő szájú Csanival. Endre szerint annyira meglepődött Csani, hogy beléptem, hogy abbahagyta a sírást. Egyébként jól kezelték a fiúk a drámát: A sírás abbahagyásában az is közrejátszhatott, hogy mivel Csana éhes volt, és az öt perc cumis türelmi határidő lejárt, csecsemőt éheztetni meg nem szabad, Endre pont az érkezésem előtt adott neki 10 ml cukros vizet. Mindemellett nagyon várták, hogy hazaérjek. Azt hiszem kezdem kapizsgálni, mi is az a szülői aggodalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése