Mint ahogyan azt a doki bácsi is megmondta, dacára a télnek, hidegnek, nyugodtan sétálhat a babus naponta 30-40 percet is. Sétát kizáró ok a mínusz 5 fok alatti hideg, a csapadék és a fagyos szél. A levegőhöz szoktatást otthon kezdtük, beöltöztettük Csanádot, majd rányitottuk az ablakot 5 percre. Másnap már ki is mentünk vele az erkélyre 5 percre, majd naponta növeltük 5-5 perccel az adagokat. Végül egy napsütéses délután eljött az első igazi, babakocsis séta ideje.
Csanád baba az első néhány sétát nagyon jól abszolválta, picit nyöszörgött ugyan (nem csodálom amennyi ruhát adtunk rá), de a friss levegő annyira megcsapta, hogy végig aludt. Nem maradt ez mindig így, következőre már torkaszakadtából üvöltött egy pár percig.
A kialakult taktikánk a következő:
1. a következő szopizásig legyen még elegendő idő, különben séta közben ébred és akkor nincs vigasz!
2. megvárni, amíg legalább annyira mélyen elalszik, hogy az öltöztetést se vegye észre.
3. amint felöltözött, apu kilő vele, mint a puskagolyó, ugyanis attól is felébred, ha rásül a cucc.
4. amint kiértünk vele a kapun, gyorsan áttoljuk a szemközti utcába, ugyanis az nem aszfaltozott, hanem térköves, ami kiválóan visszaringatja a picit felocsúdott Csanikát.
Egyszer már egyedül is voltam vele sétálni. Biztos érezte, mert nagyon jó fiú volt, még a kutyák ugatása sem zavarta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése