Flórka bulija

Flórka a fiúk egyik legjobb barátja az oviban. Flórát mi is imádjuk, többször elvittük már magunkkal 1-1 jó programra és legalább azt is kipróbáltuk, milyen lenne, ha egyrészt 3 gyerekünk lenne, másrészt a harmadik lány lenne. Mióta Flóráék odaköltöztek pár percnyire tőlünk a lakóparkba, még szorosabbra fonódott a barátságuk, nagyon sokat vannak együtt ovi után és néha hétvégén is. Flóra 6. szülinapi bulija is már az új lakásban került megrendezésre.

Ajándékozás:

Tortázás:

A kis barátok:

Hárommal több gyerek lett a vártnál, az apukák is kedvet kaptak az arcfestéshez:

A keselyű, a cica-maci-vagy valami cuki jószág és a kockafej:

Lego

Csanád karácsonyra kapta meg az első pici legóját, addig csak Lego Duplo-nk volt. Kapott egy alapkészletet és egy lovagos készletet. Nagyon jó fejlesztő játéknak tartom a legót, de ahogy a termékválasztékot elnézem, nagyon elment abba az irányba, hogy össze kell rakni valamit az útmutató alapján egy adott témakörben, (pl. tűzoltó, lovag) amivel aztán lehet szerepjátékot játszani. Ez szerintem pont a lényegét veszi el a legónak, de legalábbis csorbítja: bármit megépíteni, aminek csak a gyermek fantáziája szabhat határt. Ezt az elgondolást Csani tulajdonképpen be is igazolta. Elkezdte összerakni a lovagvárat, én csak az alkatrészelet segítettem kiválogatni. Aztán úgy félúton elfogyott a cérnája és türelmetlen lett, hogy mikor játszhat már a lovagvárral. Így nekem kellett villámgyorsan befejeznem az építést. Nem mondom, hogy nem élveztem, imádok legózni :-), de nem ez volt a cél. A lovagvár azóta is áll, játszani játszanak vele, de egyszer sem szedtük szét és építettünk valami mást belőle. Aztán lett egy 3 az 1-ben Lego Creatorunk, amivel annyiban javult a helyzet, hogy azt már Csani egyedül szétszedi és összerakja belőle hol a sast, hol a hódot, hol a skorpiót. Végül néhány hete Csani elkezdett végre önállóan alkotni, beindult a fantáziája és így született meg ez a cuki kis robot is:

Távorban

Idén az óvodai tábor kérdésköre nem vetett fel olyan dilemmákat, mint tavaly. Csani tavaly fantasztikusan érezte magát, így fel sem merült, hogy idén ne menne. (Az ő esetében inkább Mama néni miatt aggódtunk, vajon bírja-e idén idegekkel Csani csínytevéseit. Bírta, illetve Csani idén angyalka üzemmódban volt). Szabinál még el is gondolkodtunk volna, hogy menjen-e, ha hagyta volna. Azonban ő olyan természetesen, magától értetődően beszélt róla, ahogy egyre közeledett az esemény, számára egy pillanatig nem volt kérdés: ő megy Csanival a "távorba". Nem vagyunk mi semmi jónak elrontója, nem beszéltük le róla.
Kis gyerek kis bőrönd, nagy gyerek nagy bőrönd:

Az óvónéniknek hála kaptunk vagy 600 fotót a gyerekekről, így mi is belepillanthattunk a tábori mindennapokba. Odafelé úton lazázás a buszon:

Csani és az alvótársa:

Bevallom, Szabinál egy dolog miatt aggódtunk, mégpedig az éjszaka miatt. Még mindig felkel éjjel és átjön közénk, szeret hozzám bújni. Hát persze, hogy a táborban nem csinálta, minden egyes éjszakát végigaludt és még inni sem kért. Aztán persze itthon, mintha mi sem történt volna, ismét felkelt, átjött, befeküdt közénk és inni kért. :-)

Éjszakai pillanatok a táborban:

Szabi kedvenc játszópajtása a 3 éves Sárika, nagyon szereti őt tutujgatni:

Az idő nem mindig volt kegyes, de bent sem unatkoztak a gyerekek. Csaninak a legemlékezetesebb a vadász látogatása volt. A vadász hozott egy csomó aggancsot, szarvat meg állatbőrt, amit mind meg lehetett nézni, tapintani, felpróbálni. Csanit legjobban a vadászpuska érdekelte, még meg is foghatta.

Szabi legkedvesebb emléke a lovaskocsizás volt és a hattyúetetés. De mindemellett láttak sárkányhajóversenyt, baglyot,

...és voltak zseblámpás éjszakai túrán is, ahol jó nagy pókokat láttak:

Csani elmondása szerint itt azért ülnek a folyosón a szoba előtt, mert "az óvónéni egyszerre csak egy gyereket  tud megfürdetni és addig a többiek szépen várnak a sorukra."

A kicsik...

...és a nagyfiúk:

Itt pedig uzsonnázás folyik a lépcsőn:

Volt megint igazi nagy tábortűz a búcsúestén. Idén már 2*6 darab képeslapot küldtünk, külön-külön mindkét gyereknek, hogy mindenki megőrizhesse. Itt épp a tábortűznél osztják ki a képeslapokat, Szabi pedig boldogan lobogtatja:

Az érkezés pillanatai, csuda jól érezték magukat, köszönjük ismét Gabi néni, Mama néni, Zsuzsa néni!

Gyereksziget 1.

Idén is kimentünk az óbudai gyerekszigetre. A korábbi évekhez képest azt tapasztaltuk, hogy méretre évről évre összébb ment a rendezvény, de ez szerencsére mit sem változtatott a színvonalán, sőt! Az igaz, hogy az elején túl kell esni egy igencsak lehúzós vidámparkos részen, de utána nagyon izgalmas programlehetőségek közül lehet választani teljesen ingyen.

Csani, mintha kicsit kinőtt volna már ebből a műfajból:

Szabi mindig lovat választ:

Erre a mini hullámvasútra családilag ültünk fel:

A vicces zsonglőrök:

Ellestük a technikát:

Bohócok...

...Csanit nagyon sikerült megnevettetniük.

Közös gyertyafújás, tortázás anya szülinapja alkalmából:

Reggeli szelfik

Imádom a hétvégi reggeleket. Nem kell órára kelni, csupán csak a gyerekek ébresztenek. Ez nálunk szerencsére nem a zöld hajnalt jelenti, egész emberi időben képesek kelni a srácaink. Ébredés után kötelező közös program a nagy ágyban fetrengés.

Egy reggeli szelfi kollázs:

Belvárosi pancsi

Ha nagy a hőség és nincs lehetőségünk azt vízparton átvészelni, akkor kapóra jön egy belvárosi szökőkút! Csanádot az egészben az izgatta a legjobban, hogy hogy működik a szökőkút. Mitől áll el a víz és mitől indul újra. Nem kellett sok idő neki, hogy rájöjjön a titok nyitjára, ezután körbe-körbe szaladt és kapcsolgatta ki-be a szökőkutat:

Szabikát ezzel szemben nem nagyon érdekelték a műszaki specifikációk:

Vajon melyik gyerek jött haza egy szál pöcörőben?

Shopping és laffasütés

Vannak olyan hétvégéink, amikor nincs idő otthon punnyadozni, főzőcskézni, rendeznünk kell a sorainkat, pl. harmadjára is szandált kell vásárolnunk Csanádnak, ugyanis mostanság nincs szerencsénk a hazai szandálpiac minőségi csúcspéldányival. A munkamegosztás ilyenkor az, hogy amíg én megszűröm a kínálatot és kiválasztom a felpróbálandó darabokat, addig Endre próbálja koordinálni a srácokat. Közben Csani is shoppingol:

Vagy a foci VB jegyében pózol:

Egy-egy ilyen shoppingolós délelőtt után jólesik egy könnyű ebéd egyik kedvenc helyünkön, a Hummus Bárban. A laffa sütő indiai srác nagy kedvence a fiúknak, az első dolguk, hogy letelepedjenek a sütő mellé és figyeljék, hogyan készülnek a laffák a tandoriban.

Indiai barátunk nagyon jó fej, így felajánlotta, hogy süthetnek a fiúk is 1-1 mini laffát. Volt nagy boldogság, pofozták a tésztát lelkesen, ahogy ellesték a profitól:

 

Aztán, hogy mi történt a kis laffákkal? Jól szimbolizálja ez a két fiú közötti személyiségbeli különbségét: Szabi azonnal befalta (Carpe diem!), Csani pedig féltve őrizgette és büszkén mutogatta sokáig. Aztán kis idő múlva tőlünk kérdezte meg, hogy megeheti-e. :-)