Vannak olyan hétvégéink, amikor nincs idő otthon punnyadozni, főzőcskézni, rendeznünk kell a sorainkat, pl. harmadjára is szandált kell vásárolnunk Csanádnak, ugyanis mostanság nincs szerencsénk a hazai szandálpiac minőségi csúcspéldányival. A munkamegosztás ilyenkor az, hogy amíg én megszűröm a kínálatot és kiválasztom a felpróbálandó darabokat, addig Endre próbálja koordinálni a srácokat. Közben Csani is shoppingol:
Egy-egy ilyen shoppingolós délelőtt után jólesik egy könnyű ebéd egyik kedvenc helyünkön, a Hummus Bárban. A laffa sütő indiai srác nagy kedvence a fiúknak, az első dolguk, hogy letelepedjenek a sütő mellé és figyeljék, hogyan készülnek a laffák a tandoriban.
Indiai barátunk nagyon jó fej, így felajánlotta, hogy süthetnek a fiúk is 1-1 mini laffát. Volt nagy boldogság, pofozták a tésztát lelkesen, ahogy ellesték a profitól:
Aztán, hogy mi történt a kis laffákkal? Jól szimbolizálja ez a két fiú közötti személyiségbeli különbségét: Szabi azonnal befalta (Carpe diem!), Csani pedig féltve őrizgette és büszkén mutogatta sokáig. Aztán kis idő múlva tőlünk kérdezte meg, hogy megeheti-e. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése