Papa 60 éves

November 5-én ünnepelte Imre papa a 60. születésnapját. A tortafújás segéderővel:Adélt is köszöntöttük utólagosan:

A család...

...és a huncut banda:

Viszlát bili

Még most is rácsodálkozok, hogy hogy lehet néhány nap alatt szobatisztává egy gyerek, aki korábban 3 évig pelusba vécézett. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor az ámulatomból visszaránt a nyers (és nem éppen rózsaillatú) valóságba, az a bili. Kövezzetek meg, de szerintem nem sok gusztustalanabb dolog létezik a bilinél. A gondom nem a tartalmával van, hiszen azt a pelusba már volt időm megszokni. A nehézség a tisztán tartásával, pontosabban a higiénikus tisztán tartásával van. Nem tudom ugyanis úgy kiönteni, kimosni, hogy a tartalma ne fröccsenne ide-oda, a mosdókagylóba, vécé peremére, környékére, a fürdőszobaszőnyegre, minden egyes bilizés után meg nem szívesen takarítok, fertőtlenítek komplett fürdőszobát. A bili elhagyásával már próbálkoztunk, de Csani a bilit preferálta a nagy vécével szemben. Egy hete azonban, amikor hazalátogattunk Debrecenbe, kapóra jött, hogy véletlenül itthon hagytuk a bilit, Marika mamának meg csak vécészűkítője volt otthon. Csani kérte ugyan a bilit, de hamar elfogadta, hogy mamának nincs. Mikor hazaértünk, gyorsan eldugtam a bilit és azóta is így végzi a dolgát. Persze, ha nagydolog van, valami játék vagy könyv mindig kell a kezébe.

Halloween és Márton nap

Ja, hogy majd egy hónapos késésben vagyunk az eseményekkel? Jól látjátok, de hát ez van. Most is itt van a nyakamon három beteg csávó, ebből a középső csak taknyos-köhögős (egyelőre), a legkisebb és a legnagyobb pedig a taknyos-köhögős mellé még fosós-hányós is.

Ez a halloween dolog nekünk egészen idáig kimaradt az életünkből, illetve kimerült a sütőtök mindenféle formában való fogyasztásában. A tökfaragósdit nem éreztük magunkénak, idegen szokás volt számunkra. Aztán Csaniék a családi napköziben faragtak két töklámpást és miután Csani csillogó szemekkel mesélte és mutatta nekem, mikor mentem érte, elhatároztuk, hogy készítünk neki egy saját töklámpást. Persze már későn kaptunk észbe, a boltokban, zöldségeseknél már kiürültek az addig roskadásig teli dísztök standok. Imre papa a Metroból még tudott szerezni egyet, egyetlen szépséghibája, hogy elég hosszúkás alakja volt. Valószínű ezért is maradt meg szegénykém utolsó darabnak. Endre azért egy nagyon vidám kis töklámpást faragott belőle:

Egy másik, hozzánk sokkal inkább közelebb álló hagyománynak is hódoltak az oviban. Készítettek kis lámpásokat és Márton napi lámpás felvonulást tartottak sötétedéskor. Mindenféle libás dalokat énekeltek, körjátékokat játszottak és minket szülőket is megvendégeltek egy jó kis lilahagymás, libazsíros kenyérre forró teával. Csani nagyon ügyesen énekelte a dalokat, főleg azt, amelyik angolul volt. A sötét miatt ott fotókat nem készítettünk, de itthon megörökítettük Csanit az ő kis lámpásával:

Csana mesél

Csani nagyon szeret mesét hallgatni. Szinte mindig, mindenhol olvasni kell neki, lehetőleg ugyanazt többször egymás után. Memorizál ilyenkor, hogy aztán ő mesélhessen nekünk:

Bikal

Endre szülinapi ajándéka egy 3 napos családi pihenés (nevezzük inkább kimozdulásnak) volt a bikali Puchner birtokon. A boldog szülinapos:Szállásunknak nem a kastélyt, hanem a számunkra sokkal hangulatosabb, középkori hangulatú udvarházat választottuk:

Csaninak külön kis hálófülkéje nagyon hangulatos volt, imádtak benne hancúrozni Szabival: A kastélyszálló kertje és a környék is varázslatos:

A kastélyt is bejártuk, négykézláb:

A hely vonzerejét azonban számunkra nem is a kastélyszálló, hanem a szomszédos középkori élménybirtok adta. Úgy gondoltuk Csanádnak ez hatalmas élmény lesz igazi lovagokkal, és lovagi játékokkal. A reneszánsz élménybirtok lényegében egy miniatűr skanzen korhű falusi portákkal, kézművesekkel:

Csani ez alatt a pár nap alatt bizony becsajozott. Csengével kézen fogva andalogtak a macskaköves kis utcákon, nagyon cukik voltak:

A birtokon van egy állatsimogató is, Csani aktívan részt vett az állatok etetésében:

A fenti kollázs bal alsó képén szereplő csacsi fiúcska nagyon bohókás volt, amint kieresztették a karámból, elkezdett körbe-körbe rohangálni közöttünk, ide-oda szökellt és a hátsó lábaival a levegőbe rugdosott. Miután azonban engem kis híján hátba rúgott, sietősen odébbálltunk.
A céhes mestereket, kézműveseket is megcsodálta Csani, hihetetlenül érdeklődő volt. A kovács munkáját például lépésről lépésre megfigyelte, majd elmesélte nekünk. A korongozást itt is kipróbálta. A feladata az volt, hogy jól meggyúrja, előkészítse az agyagot a formázáshoz, majd pedig a korongot pörgette ügyesen. A gyurmázásnál a néni meg is állapította, hogy menedzser lesz a gyerekből, miután néhány percnyi gyúrás után elmondta nekem a feladatot, majd kiadta az ukázt, hogy gyúrjam.

A program része volt egy madaras bemutató is (lásd fenti kollázs jobb alsó képe). Egyszerre volt gyönyörű, tekintélyt parancsoló és félelmetes, ahogyan a vadászsólyom elszállt a nézősereg feje felett, majd leszállt közéjük. Endre ezért a fotóért nagyon megdolgozott:

Az élménybirtok netovábbja Csanádnak kétségtelenül a lovagi torna volt. "Páncél csörren, kardom csillan...":A lelátó egyik legifjabb tagja:

A szállás és az élménybirtok is várakozáson felüli, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, kisgyerekeseknek pedig egyenesen kötelező!

Csongor keresztelője

Ismét egy szép, ámde felelősségteljes feladatot kaptunk az élettől: Csongor keresztszülői lettünk. Csongort október elején keresztelték a káposztásmegyeri református közösség újonnan megépült templomában. Nekünk, katolikusoknak érdekes volt a szertartás, amely mind felépítésében, mind hangulatában homlokegyenest más volt, mint a mienk.
A készülődés pillanatai, avagy "Na jó, kössétek rám azt a csokornyakkendőt is!"

András lelkész:

Rejtély (vagy stílszerűen isteni csoda), de az örökmozgó Csongi egy pisszenés és mocorgás nélkül végigállta a keresztelési szertartást mellettünk.

Ma született bárányka (mármint a kisebbik :)

Flóra, a másodunokatesó már inkább a folyosón bulizott:

Két család:

A következő esemény nálam duplán kiverte a biztosítékot, de hát lágyszívű a gyerek apja:
Októberben fagyi!!!??? Ráadásul ünneplősben csoki!!!???

Őszi kirándulások: Városliget

Október elején készültek ezek a képek a Városligetben. Délelőtt a Vajdahunyad várát és parkját jártuk be keresztül kasul Marika mamával, majd rövid játszóterezés után az állatkertben töltöttük a délutánt.

Kacsaetetés, perecezés, játszótér:

Az állatkertben Szabi aludt egy hatalmasat. Mindeközben Csani elképesztő bátorságról tett tanúbizonyságot. Bemászott a krokodil szájába,elefántot etetett,és a zebrától sem riadt vissza, pedig a fogait látván azon még én is elgondolkodtam volna.Szabika a zsiráftól totál lefagyott (és ahogy a zsiráfot elnézem ő is Szabitól), ekkora állatot ő még bizony nem látott: