Elégedett

Szabi étkezési szokásairól (szopizik) és művészetéről (hogyan kell egy dinnyét egy cseresznye méretű szájacskával megszívni) majd az édesanyja fog hosszabban értekezni. Én most csak egy képet mutatnék, amely némi elégedettségről árulkodik:

A találkozó

Szóval a szülést követő napon Csani is meglátogatta anyát és testvérét, vagy ahogy ő nevezi "Szabitesóbabát". Hát ez volt az a pillanat, amit mindnyájan lélegzetünket visszafojtva vártunk, és hát persze, hogy nem úgy zajlott le, ahogyan az ember azt előre elképzeli.

Csani pontosan tudta, hogy mi fog vele történni, hiszen a szülés óta eltelt másfél napban milliószor elmondtam neki, hogy hol az édesanyja, és hogy miért van ott. Mégis, egy ilyen fiúcskát (egyelőre) nem lehet csak úgy egyszerűen az otthoni nappaliból anya kórházi ágyához teleportálni, hanem el kell jutni "A" pontból "B" pontba. Értsétek ez alatt azt, hogy be kell menni a kórházba, fel kell menni lifttel a megfelelő szintre, végig kell menni a folyosón, amin egy csomó rozsdamentes acél dolog van, és aztán be kell lépni egy helységbe, ahol szintén sok fényes acélcső, lámpák, kapcsolók, tekerők, elektronikus berendezések tornyosulnak. Hát ettől az úttól és a képektől az én érdeklődő kisfiam ámulatba esett. Valójában hosszú másodpercek teltek el, amíg itta a szeme a látványt, a keze azonnal kinyúlt, és már ment a teker-teker, édesanyjáról és a kis jövevényről pedig tudomást sem vett. Csak amikor elmúlt az első ámulat, akkor fordult a szobában lévők felé. Anyát gyorsan üdvözölte, s aztán bemutatta nekünk Szabit: elmondta, hogy ő egy kisbaba, s ezt bizonyítandó akkurátusan megnevezte, s megmutatta a kilátszó testrészeket: a szemét, a fülét az orrát, a kezét, s (a ruhája) gombját.
Azóta a látogatásokon Csanád mindig nagyon kedves Szabolccsal, így azt hiszem elmondhatjuk: az első kört abszolváltuk.

Breaking News: Kistesó megszületett

Kistesó megunva a forgolódást gondolt egyet, és tegnap hajnalban, október 20-án fél hat körül kirúgta a magzatburok oldalát. Én előző este kb. 1:30-ig dolgoztam, így először fel sem fogtam, hogy honnan került a Niagara a nászágyba. Aztán összekaptuk magunkat és minden ilyen gyorsan történt, ahogy olvassátok: 7:10 körül beértünk a kórházba, 7:35 körül Krisztát betolták a műtőbe és 7:53-kor megszületett Dániel Szabolcs Endre, a második fiam!

A tempóból látszik, hogy császáros szülés volt, azokból mondjuk a kevésbé egyszerű. De a lényeg, hogy a Baba és a Mama jól vannak. Szabi 3310 grammal született és 53 centiméter magas.
Én Csanival vagyok itthon, és már nagyon várjuk, hogy ma délután meglátogassuk anyát, és a testvérek találkozzanak.
Isten hozott kicsi Szabi!

Forgolódás

Így, a 38. héten helyzetjelentés adnék magunkról. Először is a súlyom immáron az Endréével vetekszik, mondtam is, hogy most már jól gondolja meg, hogy kekeckedik-e velem, mert lassan élni tudok testi fölényemmel.
A 36. heti ultrahangon sok minden kiderült a babóról. 2800 gramm, a 40. hétre kb. akkora lesz, mint Csani, azaz 3,5 kilós. Ez persze kívülről nem látszik a pocakomon, sokan még mindig "lekicsizik", és csodálkoznak, hogy nemsokára szülök. Csanival sem volt túl nagy hasam, mégis hosszú, nagy gyerek volt. Endre szerint a pocakom olyan, mint a Honda Jazz: kívülről kicsi, belülről tágas.
Aztán az ultrahangon az is kiderült, hogy a baba ahelyett, hogy megtette volna azt a kis negyedfordulatot a helyes irányba, totálisan visszafordult farfekvésbe. Lehet, hogy a megfordulásra vonatkozó kérésemet nem fogalmaztam meg elég világosan? Mert hát fordult ő szegénykém, csak nem jó irányba. Ráadásul két nappal később, az első CTG vizsgálaton megint fordult egy olyat, hogy át kellett helyezni a szívhang érzékelő korongokat a pocakom egyik oldaláról a másikra, néhány óra múlva pedig, a nőgyógyászati kontrollon már harántfekvéses volt. Hát nem nagyon van olyan pozíció, amiben még ne találták volna. Mindezekkel együtt a császármetszés esélye igencsak megnövekedett. A doki 3 lehetőséget vázolt fel:
1. ha fejjel befordul szülésig a baba, akkor spontán szülünk.
2. ha farral fordul be a baba, a popsi szépen beilleszkedik és jók a vajúdás alatti "mutatóim", akkor spontán faros szülésünk lesz.
3. ha faros a baba, de nem illeszkedik be a szülőcsatornába, vagy harántfekvéses, akkor császár lesz.
Hogy melyik a három közül, azt az utolsó pillanatban fogja eldönteni a doki, tehát megvárja a szülés megindulását, viszont ha megindul a szülés, azonnal mennünk kell a kórházba, mert több veszély (köldökzsinór és végtag előreesés) is leselkedik egy nem megfelelően befordult babára. Ez a hír leginkább Csani felügyeletének megoldása szempontjából érint minket rosszul. Az A terv szerint a Dániel nagyszülők Fehérvárról 1-1,5 óra alatt érkeznek, a B terv szerint a debreceni nagyszülők 3 óra alatt. Ennyi időnk nem lesz, így elsőként egy szomszéd anyuka vagy a mi Magdink lesz riasztva, ha mennünk kell.
A császár gondolatától egyébként elsőre nagyon megrettentem, egyrészt múltbeli térdműtétem emlékei miatt (borzasztó rosszul voltam az epidurál után), másrészt érzelmi okokból: Csanival csodálatos apás szülésünk volt és váratlanul ért a gondolat, hogy ez másként is történhet. Aztán mindezeken néhány nap alatt - Endre és a kismama relaxációs tréning hathatós segítségével - sikerült túllépnem. A legfontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon és bízom az orvosomban, hogy ennek megfelelően fogja kiválasztani a legjobb megoldást. A meghitt perceket ugyanis be tudjuk pótolni, az egészségünk viszont csak ezen múlik!

Ui: Ma csináltak egy ultrahangot a klinikán és megint farfekvésben vagyunk.

Illem

Csani - ma reggel először - azt mondta nekem komoly arccal, amikor elétettem a szokásos pohár kefirjét, hogy "köszönöm szépen!". Megtanulta már a bocsánatkérést is. Amikor véletlenül fájdalmat vagy kellemetlenséget okozunk neki, természetesen mi is bocsánatot kérünk tőle. Ezt tanulta el, ám először még fordítva használta, azaz akkor hajtogatta sűrűn, hogy "bocsánat-bocsánat", amikor nekünk kellett volna. Mostanra már az alany-állítmány is stimmel, a bocsánatkérés intenzitása azonban nem lanyhult. Néha már olyan, mint a kis szentlélek, olyan zavarba ejtően sokáig mondogatja, hogy bocsánat-bocsánat, a legapróbb kis baleset után is.

És még egy tanult viselkedés, a vigasztalás. A minap körbecipelte a folyosón a hintalovát, majd a célegyenesben, a nappali ajtójában elejtette, a paci pedig eldőlt. Én csak a nagy puffanásra lettem figyelmes, odarohantam és láttam, hogy Csani simogatja a hintaló sörényét:
"Semmi baj, pacika!"

Nagyon

Ismét egy sokat használt szavunkról számolnék be. Vicces, ahogy Csani igyekszik választékosan beszélni. A jelzőkhöz rendszeresen hozzáteszi a "nagyon" szót. A nyomaték kedvéért szereti el is nyújtani a szó elejét és, mint egy igazi kis mesélő, úgy mondja, hogy "ez naaaaagyon érdekes!".

Hetente kétszer-háromszor szoktam kenyeret sütni. Az én feladatom a hozzávalók bekészítése, Csanié pedig a programozás és a gép elindítása, ami "naaaaagyon izgalmas", mivel összesen 6x kell megnyomni a gombot a gépen, ami közben sípol is. A dagasztási fázisokat időnként személyesen is ellenőrzi, ilyenkor bekukucskálunk a gép tetőablakán és nézzük, ahogy dolgoznak a lapátok. Mindig izgatottan várja, hogy megsüljön a kenyér. A minap is veszem ki a frissen sült kenyeret a gépből és mutatom Csaninak, mire ő:
"Ez naaaaagyon kenyér!"

Szelektív

Működik ez a környezettudatos nevelés. Nem volt ez nálunk semmilyen tudatos dolog, egyszerűen gyakori programom Csanival, hogy elvisszük a néhány utcányira lévő szelektív gyűjtőbe a szelektíven gyűjtött hulladékot. Az meg aztán külön élmény, ha épp elcsípjük, amint a kukásautóval ürítik a tartályokat. Ez alatt a pár perc alatt egy kósza légy mindenféle gond nélkül be tudna repülni Csani tátott szájába. Amíg kisebb volt, a palackok összepréselését nem bírta elviselni Csani, félt nagyon hangzavartól. Most meg már olyan nagyfiú, hogy ő maga kezdeményezi a palackpréselést vagy ahogy ő mondja: "Csanika összepumpálja!" Aztán hozza nekem, hogy: "Elvisszük a szelektívbe, jóóóó?".