Csana megnyilatkozik – VÁGATLAN HANGFELVÉTEL!

Arról már korábban beszámoltunk, hogy Csana kapcsolatba lépett az ERŐvel. Amellett, hogy sokat gyakorolt, fejlesztette állóképességét, gyakran mély meditációba süllyedt, s rendezte mindazt a bölcsességet, amelyet eddig az élete során felhalmozott. Hangokat eddig leginkább olyankor adott, amikor valamilyen érzelmet fejezett ki.
Elérkezett tehát a pillanat, hogy az önként vállalt visszahúzódás után megnyilatkozzon, s megossza velünk világszemléletét.

Csanád egy igazi tanító lett. Csana folyamatosan magyaráz. Mondja nekünk, mondja a játékainak, még álmában is az észt osztja (szegény anya!) Mindennek elsöpörhetetlen bizonyítékául következzen most azt a vágatlan felvétel, amit anya hétfőn rögzített. Mivel az esemény drámai, és a szöveg az operákéhoz hasonlóan nem mindig érthető, engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam a 2 perces hanganyag történetét:

Csana hangosan elmélkedik, amikor megcsörren a telefon („Last Christmas – anyunak Karácsony óta nem volt ideje csengőhangot változtatni). Nagymama telefonál, akit Kriszta gyorsan csendre int, nehogy megzavarja a Mester gondolatmenetét. Csana folytatja a beszédet, de Marika néni az örömtől nem tudja magát türtőztetni, és az előadó szavába vág. Mivel Csana egy úriember, azonnal elhallgat. Anya helyre teszi a rendbontót, így az előadás folytatódhat. A sündisznó lábának húzogatása akár a cselekmény tragikuma is lehetne, de mivel a süni textilből van, nem fáj neki. A darab igazi katarzissal zárul: kiderül ugyanis, hogy Csana életében először az oldalára fordult!

Hallgassuk tehát a darabot (2 perc) :

(Ha nem megy a lejátszó, akkor a file-t innen közvetlenül is letöltheted!)

Hát egyelőre nemigen értjük a fiúnkkal egymást. S vajon mit hoz a jövő? Biztos vagyok benne, hogy megint az értelmesebb fog alkalmazkodni a gyengébb képességűekhez. Szerintem Csana előbb fogja megtanulni a mi nyelvünket, mint mi az övét.

Vasárnap reggeli muri

A vasárnapok mindig szebben kezdődnek, mint a hét többi napja. Ilyenkor senki nem szalad sehova, az ágyban is kicsit több időt lehet tölteni. Ha ez a lehetőség rosszcsontsággal párosul, akkor aztán meg is van az eredmény:

(Most még anya a rosszcsont, de nem lesz ez mindig így!)

Babamasszázs

Már régóta készültem, hogy megismerkedek a babamasszázs rejtelmeivel, pláne, hogy ajándékba is kaptam egy könyvet egyik kedves barátnőmtől (még egyszer köszönöm Szilvi!). Csanád orvosa is melegen ajánlotta és én is nagyon jó dolognak tartom: amellett, hogy testkontaktust teremtek a babával, ami nagyon fontos (pláne a nagyigényű babáknál), még a kis izmait is stimulálom, lazítom.

Csanád még annyira nem kattant rá, mint mi, de szerintem alapvetően szereti, azaz egyelőre eltűri. Ez nála abban nyilvánul meg, hogy minden alkalommal a hasmasszázs után angyali képet vágva lepisil :)

Tanítómesterem egy lelkes védőnő, Andi volt, aki rácsodálkozott, hogy Csanád épp az arcmasszázst szereti a legjobban, amit nagy százalékban utálnak a babák. Hát mi pedig ezalatt szoktunk egymásban gyönyörködni:

Jedi lovagunk 100 napos lett,...

... és hát büszkén mondhatjuk, hogy igen stramm kis csávó. Én úgy veszem észre, hogy szándékosan edzi magát, mert karizmainak és tűrőképességének növelése érdekében újabban három olyan szokást is felvett, amiktől én külön-külön is kész lennék:

1. Öklét erőből a szájába nyomja - ott fulladnék meg

2. Mutató- és középső ujjaival a manduláit csiklandozza - simán visszaköszönne a reggelim

3. Nyelvét hüvelyk- és mutató ujjai közé csípi - ez valami mély meditációs gyakorlat lehet, mert ugyan én is meg tudom csinálni, de akkor sem beszélni, sem mutogatni, sem írni nem tudok, így gyakorlatilag elvágom kommunikációs lehetőségeimet a külvilágtól.

Ugyanakkor szokásos formagyakorlatai mellé folyamatosan keresi az új kihívásokat is. Tegnap este például a cumi mellé(!) próbálta szájába tuszkolni amúgy sem kicsi öklét:

Csanádunk mindezeket laza eleganciával, akár egy órán keresztül is képes végezni. S amikor abbahagyja jógagyakorlatait, akkor egy komoly úrfi:

Vagy éppen egy zabálni való kis srác:

Master Chana (Ejtsd: Másztő' Sááná)

Honnan tehát a név?

Csanád közvetlenül szopi után, illetve csak úgy elvétve, alkalmanként felvesz egy nagyon tipikus arckifejezést. Ezt persze megörökíteni különösen nehéz, hiszen ha még minden másodpercben nálunk is lenne a fényképező, mire bekapcsolnánk, elillanna a pillanat. Lassan hetek óta vadászom rá, de igazából csak ezt a kis szerény, elmosódott fotócskát sikerült összehoznom. Ebben a grimaszban egyesül a világot áttekintő bölcsesség, a teli pocakkal járó kiegyensúlyozottság, hatalmas öntudat és némi huncutság. Na kinek volt még ilyen arckifejezése?

Könnyebb lenne észrevenni a hasonlóságot, ha Csanád a megfelelő ruházatot hordaná, de hát olyan fotót nem sikerült készítenem. Ezért most arról külön csatolok képet:

Ez a mozdulat pedig kimondottan sejteti az ERŐT:

Ezt a fenti fotót már a plafon magasságából készítettem. Kezdetnek egy kicsit bizarr érzés volt, de hát had gyakoroljon a gyerek. Na megvan már? Ha még mindig nincs, akkor visszanyúlok a múltba és csatolok egy fotót, amelyen 2 napos az úr. A lényeg a fülön van:

Bizony mondom néktek, higgyetek benne. Az ERŐ vele van. Igen, a hasonmása: Master Yoda.

Master Chana 1/4 éves

Engedjétek meg, hogy a címben szereplő megszólítást egy másik bejegyzésben magyarázzam meg. A lényeg, hogy az úrfi három hónapos lett. Ennek alkalmából családi összeröffenést rendeztünk, hogy mindenki megcsodálhassa: Csanád milyen szép és nagy baba lett. Apai ágról nagymama és nagypapa, nagybácsi és nagynéni, anyai ágról nagynéni és nagybácsi voltak jelen. Ez a felsorolás azért volt fontos, hogy évek múlva is elmékezzünk rá, mert annyi agyunk nem volt, hogy csoportképet készítsünk.

Szóval Csanner igazi központi szereplővé vált: minden rokon őt követelte, dögönyözte, nyúzta és dobálta annak prezentálása céljából, hogy a gyermek nála kacag a leghangosabban. Apát számtalanszor kiverte a halál vize, leizzadt háromszor, szórta a kereszteket és a fenyegetéseket. De a gyerek élvezte.

Aztán a fiúcskát olyan élmények is érték, amikre igazán nem számított. Pl. ölközelből végignézte, hogy hogyan étkeznek a felnőttek. (A szülők eddig mindig felváltva ettek, és így Csanád figyelme mindig el lett terelve.) Hát Csana az étkezésünket elég gusztustalannak találta. Teljesen meg volt rökönyödve:

Aztán ha már együtt volt a család néhány képviselője, - pártállástól függetlenül - megköszöntöttük a lyányokat is:

Végül a kiccsávó annyira elfáradt, hogy mire a tortájára került a sor, ő már régen a lóbőrt húzta:

Anikó látogatóban

Ismét látogatónk volt, Anikó töltötte velünk a szombat délutánt. A középpontban természetesen Csanád volt. Játszottunk vele, sétáltunk, fürdettünk, egyszóval mindenből kapott Anikó egy kis ízelítőt, mosolyból is, sírásból is.

Aranyos volt, ahogy a nap végén konstatálta: Kriszta, téged ez tényleg 24 órában lefoglal. Hát igen, a "power off" gombot még mi sem találtuk meg rajta :)

UI: Anikó nem bírt betelni Csanával, többször hangoztatta is, hogy ő is szeretne egy ilyet, de én ellenálltam a könyörgésének, hiszen a házasság szent kötelék. (Apa, a szerk.)