Blog újratöltve

Igen, megpróbálom újraéleszteni a blogot. Nem ígérek semmit, 3 gyerek mellett már nem unalmas az élet. :) Suliba, edzésekre logisztikázás Eszterkével együtt, ha pedig itthon vagyunk kettesben és épp elalszik, akkor gyors ügyintézés, lakás szinten tartása vagy épp kis pihenés egy-egy nehezebb éjszaka után. Azért nekiveselkedek, olyan jó volna emlékképpen a gyerekeknek és persze magunknak, illetve a nagyszülők, rokonok, barátok is szívesen hallanának rólunk kicsit gyakrabban.

A blog újraindításának apropója pedig Eszterke érkezése. A harmadik gyerek gondolata mindig is ott volt a fejünkben. Endre mindig is három gyerekkel képzelte el a családunkat, lévén ők is hárman vannak testvérek. Nálam már nem volt ez olyan fekete-fehér. Való igaz, hogy mikor Szabikát vártam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne az utolsó várandósságom, éreztem, hogy lesz még folytatás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kis korkülönbség a maga nehézségeivel egyáltalán nem vonzott. Jó volt újra dolgozni, különösen úgy, hogy a munkában is megbecsülve érezhettem magam és ezen a munkahelyemen is úgy érzem sikerült letenni valamit az asztalra. És itt jött részemről a dilemma, biztos, hogy ezt most újra le akarom nullázni és majdan kezdeni elölről immáron harmadszorra? A fiúk is nagyok már, könnyű velük bárhová elmenni, évek óta síelünk, nyáron repülünk és még sorolhatnám a kényelmes részét. Ami a fiúkat illeti, ők egyhangúlag a gyermekvállalás irányába befolyásoltak, mindketten szerettek volna kistestvért, nagyon szeretik a kicsiket és sokszor tapasztaltuk az oviban vagy baráti társaságban, milyen szeretettel tudnak a kisgyerekekkel foglalkozni. Aztán ahogy közelgett a 40. születésnapom, ami számomra egy lélektani határ volt a gyermekvállalásban, egyre inkább a fülembe csengtek kedves volt kolléganőm, Ádám Gabi szavai: gyereket most tudsz szülni, dolgozni még ráérsz sokáig! :) Hát így lett Eszterke! :)

Testvéri szeretet

Még júniusban az óbudai Gyerekszigeten részt vettünk egy Gryllus koncerten. Ez önmagában nem nagy hír, voltunk már néhány koncertjén és dedikált lemezünk is akad itthon. Azért nem árt, ha van még egy:

 Ami miatt mégis megemlítem itt a blogon, hogy Csani olyat tett a koncerten, ami nagyon megmelengette a szívünket. Gryllus Vilmos szokása, hogy a koncert végefelé közeledvén kérdezgeti a gyereksereget, hogy melyik dalt szeretnék még hallani. Ilyenkor a nagy bekiabálások közepette Gryllus bácsi csak úgy  hegyezi a fülét, hogy kihalljon egy dalcímet a tömegből. Csani nem az a bekiabálós típus, odament a színpad elé közvetlenül, szépen megvárta, amíg a többiek levegőt vesznek és kihasználva másodpercnyi csöndet, halkan és nagyon udvariasan így szólt: "Gryllus bácsi, én a Jégesőt szeretném!". Gryllus visszakérdezett: "Az a kedvenced?" Mire Csani: "Nekem nem, az enyém a Szalakóta, de az már volt. Ez a testvéremé." Szülői szív összeszorul, Szabika boldog, nagyon szép cselekedet volt ez Csanikánk! :-)

Az erő legyen veled avagy Sári bulija

Sárika és Szabi jó barátok az oviban, így nem lepődtünk meg, hogy a szülinapi bulijára is hivatalosak voltunk.

3 éves kislányról lévén szó, eléggé csajos bulira számítottunk. Úgy is indult, volt játék Zsuzsi bohóccal,

ugrálóvár,

és szivárványos ejtőernyőzés:

Majd a buli váratlan fordulatot vett ezzel a hatásos belépővel:

Ez minket is eléggé meglepett, hát még a fiúkat, akik - mint minden hasonló korú kisfiú - nagy Star Wars rajongók. Darth Vader kardozni kezdett a bátor kis Jedi-lovagokkal, majd békét kötöttünk a sötét erőkkel:

Vader Nagyúr mellett eljött hozzánk egy buckalakó, egy birodalmi rohamosztagos és maga Luke Skywalker is Yoda mesterrel a hátán.

 

Ha Darth Vader belépője még nem lett volna elég félelmetes, akkor a buckalakó akciója bizonyára az volt, ő ugyanis, el akarta rabolni Sárika bátyját, Samut. A kis Sári ettől annyira kiborult, hogy a buckalakó gyorsan vissza is szolgáltatta neki Samut. Csani Luke Skywalkerrel barátkozott:

Endre Sárika kisöccsét pesztrálja:

Tortázás:

Volt arcfestés is, bemutatom Yoda mestert és Pókembert:

Gyerekmentes napok

Idén nyáron úgy alakult a gyerekek nyaraltatása, hogy 4 olyan hetünk is volt, hogy gyerek nélkül maradtunk. A nagyszülők - teljesen érthető módon - szívesebben unokáznak hazai terepen, így a gyerekek Székesfehérváron és Debrecenben is nyaraltak. Mindeközben mi Endrével persze dolgoztunk keményen, hogy a 3 hétnyi szabadságkivétellel ne legyen gond. Munka után persze élveztük a gyermektelen lét örömeit és különböző programokat szerveztünk magunknak. Egyrészt sokat sportoltunk és kipróbáltuk, majd jól rá is kattantunk a falmászásra. Endre rávett egy kalandparkozásra is, kipróbáltuk a rómain nemrég megnyílt objektumot:

 

Másrészt éltünk társasági életet és elmentünk barátainkkal, Flórka szüleivel vacsorázni. Harmadrészt szerveztünk végre egy kis felnőtt kultúrprogramot, igazi felüdülés volt az elmúlt 5 év gyerekprogramjai után a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Moszkvai balett előadása:

Vagy egyszerűen csak lementünk a rómaira sétálni munka után és beültünk valahová. A hangulatos Fellini Római Kultúrbisztró, ahol nem sokáig maradtunk, mert hazaüldöztek minket a szúnyogok:

Reggeli kávé és reggeli a napsütötte teraszon, kettesben, nyugodalmasan elköltve :-)

Köszönjük nagyszülők!!! :-)

Flórka bulija

Flórka a fiúk egyik legjobb barátja az oviban. Flórát mi is imádjuk, többször elvittük már magunkkal 1-1 jó programra és legalább azt is kipróbáltuk, milyen lenne, ha egyrészt 3 gyerekünk lenne, másrészt a harmadik lány lenne. Mióta Flóráék odaköltöztek pár percnyire tőlünk a lakóparkba, még szorosabbra fonódott a barátságuk, nagyon sokat vannak együtt ovi után és néha hétvégén is. Flóra 6. szülinapi bulija is már az új lakásban került megrendezésre.

Ajándékozás:

Tortázás:

A kis barátok:

Hárommal több gyerek lett a vártnál, az apukák is kedvet kaptak az arcfestéshez:

A keselyű, a cica-maci-vagy valami cuki jószág és a kockafej:

Lego

Csanád karácsonyra kapta meg az első pici legóját, addig csak Lego Duplo-nk volt. Kapott egy alapkészletet és egy lovagos készletet. Nagyon jó fejlesztő játéknak tartom a legót, de ahogy a termékválasztékot elnézem, nagyon elment abba az irányba, hogy össze kell rakni valamit az útmutató alapján egy adott témakörben, (pl. tűzoltó, lovag) amivel aztán lehet szerepjátékot játszani. Ez szerintem pont a lényegét veszi el a legónak, de legalábbis csorbítja: bármit megépíteni, aminek csak a gyermek fantáziája szabhat határt. Ezt az elgondolást Csani tulajdonképpen be is igazolta. Elkezdte összerakni a lovagvárat, én csak az alkatrészelet segítettem kiválogatni. Aztán úgy félúton elfogyott a cérnája és türelmetlen lett, hogy mikor játszhat már a lovagvárral. Így nekem kellett villámgyorsan befejeznem az építést. Nem mondom, hogy nem élveztem, imádok legózni :-), de nem ez volt a cél. A lovagvár azóta is áll, játszani játszanak vele, de egyszer sem szedtük szét és építettünk valami mást belőle. Aztán lett egy 3 az 1-ben Lego Creatorunk, amivel annyiban javult a helyzet, hogy azt már Csani egyedül szétszedi és összerakja belőle hol a sast, hol a hódot, hol a skorpiót. Végül néhány hete Csani elkezdett végre önállóan alkotni, beindult a fantáziája és így született meg ez a cuki kis robot is:

Távorban

Idén az óvodai tábor kérdésköre nem vetett fel olyan dilemmákat, mint tavaly. Csani tavaly fantasztikusan érezte magát, így fel sem merült, hogy idén ne menne. (Az ő esetében inkább Mama néni miatt aggódtunk, vajon bírja-e idén idegekkel Csani csínytevéseit. Bírta, illetve Csani idén angyalka üzemmódban volt). Szabinál még el is gondolkodtunk volna, hogy menjen-e, ha hagyta volna. Azonban ő olyan természetesen, magától értetődően beszélt róla, ahogy egyre közeledett az esemény, számára egy pillanatig nem volt kérdés: ő megy Csanival a "távorba". Nem vagyunk mi semmi jónak elrontója, nem beszéltük le róla.
Kis gyerek kis bőrönd, nagy gyerek nagy bőrönd:

Az óvónéniknek hála kaptunk vagy 600 fotót a gyerekekről, így mi is belepillanthattunk a tábori mindennapokba. Odafelé úton lazázás a buszon:

Csani és az alvótársa:

Bevallom, Szabinál egy dolog miatt aggódtunk, mégpedig az éjszaka miatt. Még mindig felkel éjjel és átjön közénk, szeret hozzám bújni. Hát persze, hogy a táborban nem csinálta, minden egyes éjszakát végigaludt és még inni sem kért. Aztán persze itthon, mintha mi sem történt volna, ismét felkelt, átjött, befeküdt közénk és inni kért. :-)

Éjszakai pillanatok a táborban:

Szabi kedvenc játszópajtása a 3 éves Sárika, nagyon szereti őt tutujgatni:

Az idő nem mindig volt kegyes, de bent sem unatkoztak a gyerekek. Csaninak a legemlékezetesebb a vadász látogatása volt. A vadász hozott egy csomó aggancsot, szarvat meg állatbőrt, amit mind meg lehetett nézni, tapintani, felpróbálni. Csanit legjobban a vadászpuska érdekelte, még meg is foghatta.

Szabi legkedvesebb emléke a lovaskocsizás volt és a hattyúetetés. De mindemellett láttak sárkányhajóversenyt, baglyot,

...és voltak zseblámpás éjszakai túrán is, ahol jó nagy pókokat láttak:

Csani elmondása szerint itt azért ülnek a folyosón a szoba előtt, mert "az óvónéni egyszerre csak egy gyereket  tud megfürdetni és addig a többiek szépen várnak a sorukra."

A kicsik...

...és a nagyfiúk:

Itt pedig uzsonnázás folyik a lépcsőn:

Volt megint igazi nagy tábortűz a búcsúestén. Idén már 2*6 darab képeslapot küldtünk, külön-külön mindkét gyereknek, hogy mindenki megőrizhesse. Itt épp a tábortűznél osztják ki a képeslapokat, Szabi pedig boldogan lobogtatja:

Az érkezés pillanatai, csuda jól érezték magukat, köszönjük ismét Gabi néni, Mama néni, Zsuzsa néni!