Homokvár

A homokvár építést általában az apukák kezdeményezik és lelkesedésben is ők viszik a prímet. A fiúk is szívesen csatlakoznak és egyre hosszabban le lehet már kötni őket vele. Szabikának a vizesárok építés, azon belül is a feltöltés volt a kedvenc feladata:

Nagyon szemmel kellett tartani, mert simán nekiindult egyedül a Balatonnak, hogy vizet hozzon a kis vödrével, aminek a tartalmát persze ki is lötyögtette, mire visszaért a várhoz.
Dolgoznak a profi kőművesek, ki markolóval, ki evezőlapáttal, ki simítólapáttal:

 Az utolsó simítások:

 A várépítő csapat:

 És a legizgalmasabb rész, a rombolás:

Szárszó Csongiékkal

Idén is kedvenc balatoni üdülőhelyünkön, Balatonszárszón töltöttünk néhány napot, Ritáékkal együtt. Ezúttal egy olyan szállást foglaltunk, ami kicsit távolabb esett ugyan a Balatontól, de cserébe kaptunk félpanziót, és medencét az udvarra. Abból mindjárt 4-et is, 3 gyerekpancsolót és egy úszómedencét:

 

A fiúkat nehéz volt kirobbantani a vízből, pedig sok veszély leselkedett rájuk a medencében, többek között veszedelmes krokodilok,

 és nagy fehér bálnák:

Én nem is nagyon mertem bemenni, de az igazság tulajdonképpen az, hogy nem is a krokodilok és bálnák miatt, hanem mert iszonyú hideg volt a víz, konkrétan nekem a kis lábam ujja se kívánta.

 Volt is nagy vacogás pancsolás után:

 Szieszta a parton:

 Elfáradt:

Felszerelkezve

A gyerekek szeretnek mindenféle felnőttes dolgokat magukra aggatni. Az én ékszereim Szabika nagy kedvencei közé tartoznak, van, amelyik már áldozatul is esett a játéknak. Dehát úgy kell nekem, miért adtam oda! :-)

 3D szemüveg, avagy napszemcsi:

 Különféle tökfödők:

 És egy zuhanyzósapka, eredeti tulajdonosának kilétét fedje diszkrét homály:

 

Ballagás a bölcsiben

Júniusban megtudtuk a jó hírt: Szabi szeptembertől óvodás lesz!. Nem volt egyértelmű, hogy így lesz, mivel Szabi októberben született, de testvérjogon szorítottak neki helyet. Noha Szabi szerette a bölcsit, különösen Ancsa nénit, örültünk az ovinak, mert úgy gondolom, unatkozott volna már a bölcsiben, ha még egy évet jár. A bölcsiben tanultak ugyan dalokat, mondókákat, de például a kézügyesség fejlesztésére már nem sok idő jutott a gondozási teendők miatt. Szabi ezt már nagyon igényelte volna. Június végén bölcsiben a gondozó nénik rendeztek egy kis ballagási ünnepséget a leendő ovisok számára. Nem kell komoly ceremóniára gondolni. A ballagók kaptak egy kis tarisznyát, a fiúk kéket, a lányok rózsaszínűt. Volt benne egy névsor a gyerekek jeleivel, egy lufi, egy pici pogácsa és mindenkinek egy apró kis ajándék. Szabi a pogácsát olyan hirtelen bekapta, hogy nem is tudtam megnézni, nemhogy emlékbe eltenni.Ancsa néni feltarisznyázza Szabit:

Évi, a dadus nénink, aki Dr. Szabinak hívta Szabit, mert szerinte Szabi olyan okos. Szerintünk is :-)

Készült egy csoportkép is:

A bölcsiben az utóbbi években nem volt szokás a tablókészítés, én azonban szerettem volna, ha lenne Szabinak egy kis emléke a bölcsiről. Elhatároztam, hogy csinálok a Pillangó csoportnak egy tablót, ilyen lett:

 

Szabi nagyon szereti nézegetni azóta is és felsorolni rajta az összes szereplőt.

Óbudai Gyereksziget

Hogy nekünk itthon maradottaknak, mi volt a legfurcsább Csani táboros távollétében? Hát az, hogy hirtelen csak egy gyerekünk lett, mégpedig az az egy, amelyikkel még nem volt egygyerekes élményünk. Döbbenetes, hogy mennyivel könnyebbnek éreztük így a mindennapokat, holott, amikor még csak egy gyerekünk volt, ezt nem így éltük meg. Ez alatt az egy hét alatt igyekeztünk rengeteg időt hármasban tölteni Szabikával, hadd jusson ki neki is kicsit az egyke lét kiváltsága, a kizárólagos figyelem. Na jó, kicsit túl is kompenzáltunk, annyi mindent csináltunk. Az Óbudai Gyerekszigeten is jártunk, ahol Szabi eléggé dőzsölt mindenféle földi jóban. Kezdtünk egy pónilovaglással:

 Folytattuk egy kis labirintusjátékkal...

 ...és célbadobással:

 Körhinta, naná, hogy lovon:

 Vonatozás körbe-körbe:

 És a leg-leg-leg, a dodzsem:

Ez utóbbit Csanádnak el sem mertük mesélni. :-)

Csani táborban

Csani részt vett élete első táborában, egyúttal életében először egy teljes hetet távol töltött tőlünk. Van, akinek kikerekedik a szeme, hogy hogy mertük elengedni táborba ennyi idősen, hát csak, hogy fokozzuk ezt, az igazság az, hogy ismerve a körülményeket, mi még csak nem is gondolkodtunk rajta sokat (amit meg igen, azt is csak a negatív felhangok miatt). Egyrészt ez nem olyan tábor, mint amilyenbe mi jártunk nyaranta gyerekkorunkba: vadidegen gyerekekkel, vadidegen, olykor totálisan képzetlen gyerek felvigyázókkal. Csaniéknál tulajdonképpen az óvoda költözik le egy hétre vidékre, saját óvó nénikkel, mindenki a saját csoportjával. Azt már mindenki sejtheti, hogy nem épp átlagos óvónéni az, aki ilyet önként bevállal. Nos, Mama néni (ahogy Csani hívja Mariann nénit) és Gabi néni valóban nem mindennapi óvónénik. Szívvel lélekkel a gyerekekért élnek és fantasztikus a légkör, amit a Süni csoportban teremtenek. (Ezért is vártunk mi tulajdonképpen 1 évet, hogy felvegyék ide Csanit.) Gabi néni 20 éve táboroztatja az ovis csoportját és ebben már követőkre is talált, idén mintegy 3 csoportnyi óvódás indult Fadd-Domborira, a szokásos táborhelyre. Persze, hogy az óvónénik se bolonduljanak meg teljesen ennyi gyerek gondozásától, szigorú bőrönd csomagolási szabályokat fektettek le: minden napra jellel ellátott, bezacskózott ruhacsomagot kellett becsomagolnunk, hogy nekik csak ki kelljen emelni a bőröndből. Szabály, hogy a gyerekek nem nyúlhatnak a bőröndjükbe. Ezt azután vezették be, amikor is egyik nyáron a gyerekek kiborogatták a szoba közepére a ruhájukat és jól összekeverték, az óvónénik meg válogathatták napestig. Volt még egy aranyos kötelességünk: minden napra írnunk kellett egy képeslapot Csaninak. Volt ugyanis nekik minden este egy kis rituálé: Gabi néni kiment a postaládához és behozta az aznapi postát és közösen felolvasták minden gyerek képeslapját.

Nekünk már az elválás utáni pillanat nehéz volt, de hogy Csanád hogy bírta nélkülünk? Az a szomorú valóság, hogy nagyon jól elvolt, sőt mi több, ő volt a tábor egyik főcsibésze! :) Minden nap beszéltünk vele telefonon, - az óvónéniket lehetett hívni a nap előre meghatározott óráiban - nagyon szívesen és sokat mesélt, hogy mi történt velük aznap. Készítettek fotókat is nekünk!
Emeletes busszal utaztak:

Rengeteget voltak szabad levegőn, volt egy jó kis retró játszóterük az udvaron:

Megtanultak "körmönfonni":

Készül az uzsonna:

Jó kis vajas-párizsis:

Volt azért nasi is:

Lovaskocsiztak:

Mókuslesen:

Éjszakai zseblámpás túrán:

Rendeztek "ki mi tud"-ot, amin Csani furulyázott volna, ha az óvónénik megtalálták volna a gondosan elcsomagolt furulyánkat, bár gyanakszom némi szándékosságra a részükről:

Nagy alvások nem voltak, főleg délután volt szokásához híven renitens Csani, sőt egyszer fél óra alvást hagyva a többieknek, gondosan egyesével felébresztette az egész szobát, majd  büszkén mesélte az óvónéninek, hogy "Danit volt a legnehezebb, de végül sikerült".
Alvós képek:

Két kis alvósával, Lecsó patkánnyal és Kisfarokkal (röhögni ér, Csani nevezte el így, az első névötletéhez képest ez nem is olyan rossz, az Nagyfarok volt :-)):

Hatalmas tábortűzzel búcsúztak a tábortól:

Mi szülők persze tűkön ülve vártuk haza őket:

 

És ami a csibészséget illet, Mama néninek egész listája volt róla. Az hagyján, hogy Csani felébresztette az alvókat és villanyoltás után olykor sírásig ijesztgette a lányokat mindenfélékkel, de egyszer Mama nénit is bezárta a szobába, aki majd fél órát töltött a zárt ajtók mögött, mire rátaláltak és kiengedték a szobafogságból.Hát igen, a gyerek egész pici kora óta kulcs- és zármániás...

Cseresznyeszedés

A fiúk idén aktívan részt vettek a lepsényi cseresznyeszedésben. Csanád létráról közelített,

Szabolcs pedig fára mászott:

A kemény munka meghozta gyümölcsét:

Szépséges lepsényi rózsáink: