Zsúr másképp

Ezúttal Angyal Flóráé, aki szívünknek oly kedves, hiszen Csani egyik kedvenc kisbarátja az oviban. Ez egy teljesen más jellegű zsúr volt, mint a múltkor a játszóházas. Nem csak azért, mert nyár lévén a szabadban volt, hanem sokkal kötetlenebb volt az egész. A szülők nem sokat görcsöltek a dolgon, a lakótelep melletti réten az árnyas fák tövében csináltak egy "pikniksarkot" plédekkel, kis asztalkákkal, lufikkal, a gyerekek meg játszhattak kedvükre a szomszédos Máltai játszótéren.

Nem volt semmilyen kötelező program, közös játék vagy ünnepélyes ajándékátadás. Mindenki azzal játszott, akivel akart és ott, ahol akart és ez így volt jó, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, és a szülők is tudtak nyugodtan beszélgetni. Az ünnepi menü roppant egyszerű volt: mindenféle rágcsák, sütik és persze a szülinapi torta, ami egy parfétorta volt. A torta méretét azonban kicsit elnézték a szülők (kb. két gyerek meg tudta volna enni az egészet egyedül), de miután ezt realizálták, gyorsan feltalálták magukat és kerítettek még két doboz jégkrémet mellé és máris boldog volt mindenki. Flóra bulija számomra arra világított rá, hogy nem a program, meg a körítés teszi a szülinapi zsúrt, anélkül is jól érezhetik magukat a gyerekek! Képriportunk a helyszínről:

Csani ajándékoz:

Mindeközben Szabi - haspók lévén - megnézi mit lehet itt enni:

Első találkozás a burgonyaszirommal:

 Hmmm, ez finom avagy szerelem első látásra (azaz kóstolásra):

 Flóra új játékait teszteljük:

Mindeközben a kisasztalnál:

Szabika addig el sem mozdult onnan, amíg az utolsó morzsáig be nem nyomta a burgonyaszirmot. Aztán lefojtotta egy kis parfétortával:

Katasztrófaturisták

Lévén, hogy a Római part elég népszerű gyereksétáltató célpont nálunk, meg kellett mutatnunk a gyerekeknek, hogy ott, ahol egyébként hekkezni, fagyizni és sétálni szoktunk, na ott most csak csónakkal lehet közlekedni. Részben tévedtünk. Csónak tényleg volt, de a Nánási utat akkor épp csak nyaldosta a megáradt Duna és az út Duna felöli oldalán lévő Cziniel cukrászda legnagyobb meglepetésünkre nemhogy bezárt volna, ehelyett körberakta magát homokzsákokkal és teljes nyitvatartással várta az ilyen fagyira éhes katasztrófaturistákat.

Egy másik alkalommal a Margit hídhoz is kimentünk, épp a tetőzés előtt. A megáradt Duna a Margit hídról:

Ördögfrizura

A közös fürdések nem éppen súrlódásmentesek. A fiúk valamin mindig összevesznek: vita van azon, hogy ki melyik oldalon ül, ki mivel játszik, ki mosakszik előbb, ki megy be és ki megy ki először a fürdőkádból. No ezektől a hangos pillanatoktól megkímélnénk a kedves blogolvasókat, helyette egy békésebb videó következzék, amin Csanád éppen testhezálló ördögfrizurát készít nagy szakértelemmel az öccsének:

Szurdok

Első, amolyan igazi hátizsákos családi kirándulásunk a Pilisszentkereszt melletti Dera-szurdokba vezetett. A Szurdok tanösvényt jártuk be a srácokkal, amely egy 1-2 km hosszú túrát jelent a Dera-patak vájta vadregényes, fahidacskákkal tűzdelt völgyben.

Csanád nagyon lelkes volt már az erdei kirándulás hallatán is, az erdőben aztán teljesen bezsongott. Pont úgy viselkedett, mint egy tapasztalatlan kölyökkutya, szaladgált össze-vissza, egy cseppnyi félelemérzet nélkül rohant hegynek fel, hegynek le, mászott fel minden fára, ahol lehetőség kínálkozott.

Elég hamar realizáltuk Endrével, hogy ennek így baleset lesz a vége, aki járt már a Szurdokban, az tudja miről beszélek. A Szurdok egy meredek falú völgy, a tanösvényt nem egy széles erdei út, hanem egy rendkívül szűk, kisebb-nagyobb kövekkel borított ösvény, a szurdok mélyén csordogáló patak miatt rengeteg fahidacskával tarkítva. A két gyerek közötti méretbeli különbség most nagyon megmutatkozott. Szabika a pici kis lábaival csetlett-botlott a sokszor igencsak csúszós köveken, neki végig fogni kellett a kezét, különben nagyon sokat esett volna. Csanit nem kellett fogni, inkább csak visszafogni, lassításra inteni. Érthető volt ám a nagy lelkesedés, rengeteg izgalmas dologra bukkantunk. Így például sokféle gombát láttunk:

A patakmosta mederben megnézhettük, hogy is néz ki a fák gyökere a föld alatt:

Mohát simogattunk és megtanultuk, merre van észak:

A fiúk nagyon élvezték, hogy meg kell találni a fák törzsére festett turistajelzést:

Ennek a kidőlt fának a gyökerei között rábukkantunk egy elég termetes gyászcincérre:

Az új háttérképem:

A fiúk az egész túrát nagyon jól bírták, annak ellenére, hogy ez nem egy könnyű terep. Aztán, ahogy kiértünk az izgalmas erdőből, az utolsó érdekesebb látnivalót, a régi mészégető kemencéket elhagyván hirtelen rájuk tört a fáradtság és Szabi ölbe kéredzkedett. Begyalogoltunk Pilisszentkereszt központjába, ahol végállomásunk a már bejáratott, hangulatos szlovák étterem (Emma vendéglő) volt, jutalmunk pedig egy fincsi szalonnás-juhtúrós sztrapacska:

Szabi aranyköpései

Régen nem írtam már aranyköpéseket, de ez nem azt jelenti, hogy az enyészeté lesznek, teleírt papírfecnik és a mobiltelefonomban írt jegyzetek dokumentálják azokat. Már jó nagy adag összegyűlt, pláne, hogy most már két gyerek ontja a sztorikat.

Szabika gyűjteménye:

1. Az autóban nézeget egy játékkatalógust, majd hangosan kommentálja: "Basszusz, mekkora van neki!" Ijedten hátranézek, hogy miről beszél ez a gyerek, hát egy rénszarvas figura agancsáról.

2. Szabi ismerkedik a még kisbaba Matyikával: "Nézd anya, dorombol a Matyi!"

3. Szabi: "Apa, tudod mit csináltam a bölcsiben?"
Apa: "??"
Szabi: "Semmit!"

4. Noha Szabi sohasem cumizott, a bölcsiben elég sok cumis kisgyerek volt és Szabi úgy gondolta, ez most a trend. Otthon előállt: "Kérek cumit!" Mire én: "De hát az kicsiknek való!" Mire ő: "De én kicsi vagyok! Nézd, milyen pici a kezem!"

5. Március 15-én szemceruzával huszárbajuszt festettünk mindkét gyereknek. Néhány nap múlva Endre valamiért le akarta szidni Szabit:
Apa: "Összeakasztjuk a bajszunkat!" Mire ő: "De már lemostuk!"

6. Szabi elég gyakran félrehallja a szavakat. Így jártunk a Hüvelyk Matyi mesénél is, Szabi visszakérdezett: "Hol van a hülye Matyi?" Így esett az is, hogy Gryllus Vilmos Maszkabál koncertje helyett, Szabi a "Macskabál" vagy a "Nagykabát" koncerten járt, a nappali pedig szabiul inkább "nagypali".

7. Szabi egyszer csak emígy elmélkedik: "Ha lecsapom a bálnát légycsapóval, akkor az fáj neki?"

8. Mama anyajegyéről ekképp vélekedik: "Marika mamajegy".

9. Szabi követ dobál, leszidom, mire ő így védekezik: "De a hangyáknak útban volt!"

10. Kérdezem a fiúktól, hogy, ki jön velem boltba.
Szabi: "Csani!"
Csani: "Szabi!"
Szabi konstatálva a döntetlent: "Na, akkor mi apával játszunk!"

11. "Anya, ne félj, fogom a kezed!"

12. "Anya, nincs rajtad cicizáró! Mire én: "Úgy érted cicitartó? Baj?" Mire ő: "Igen!" "Miért? - kérdem. "Mert ellopják a cicidet!"- jött a válasz.

13. Kérdem Szabitól: "Ki nem pisilt még ma?" "Szabi!" " És hol az a sok pisi?" - kérdem. "Tartja a bugyi!" - jött a válasz.
14. Szabi épp betegen otthon, nagy lelkesen kardozni akar velem, mire figyelmeztetem, hogy tulajdonképpen lázas és ezt nem kéne. Mire ő: " Jaaaa!!??" - azzal leroskadt a kanapéra, lehunyta a szemét és kiválóan adta a beteget.
15. És egy féltékenységi jelenet. Van, hogy Csanival vitatkoznak, hogy én kinek az anyukája vagyok:
Szabi: "Szabi anyukája!"
Csani: "Meg a Csanié!"
Mire Szabi: "Nem, Csaninak apukája van!"

Nagy(családi) találkozások

Amikor nagy ritkán hazalátogatunk 1-1 hétvégére Debrecenbe, mindig olyan kevés idő jut mindenre, nagyon gyorsan eltelik az a 1,5-2 nap, amit ott töltünk. Érthető, hogy Marika mama és Sanyi papa is megállás nélkül unokáznának, így elég ritkán jut arra időnk, hogy a tágabb rokonsággal, ne adj' isten gyerekkori barátokkal is találkozzunk. Júniusban azonban épp úgy adódott, hogy anyu Nyírábrányba volt hivatalos Esztike néniékhez névnapozásra. Csani már járt itt 3 évvel ezelőtt, nagyon élvezte a falusi környezetet, Géza bácsi pöpec Ladájáról nem is beszélve. Ideje volt már Szabit is bemutatnunk Géza bácsiéknak és mi is megismerhettük végre a legkisebb unokájukat, Barbit. Az idő múlása ilyenkor vágja mellbe az embert: Géza bácsiékkal még csak-csak találkoztunk, de Attiláékat tizeniksz éve nem láttuk és hát már a gyerekeik is felnőttek, ergo mi is öregedtünk jócskán. Készítettünk is egy csoportképet ízibe:

Pagony

Pepsi és Dollár után irány az Ötholdas Pagony! A Pagony mindig rejteget újdonságot a srácoknak, ahogy nőnek, ügyesednek, mindig újabb és újabb mászókákat, játékokat tudnak kipróbálni. Ez a 4 fős egyensúlyozós libikókaszerű izé nagyon tetszett Szabikának.

No nem maga a játék, hanem az, hogy minden egyes körnél olajozottság hiányában  hatalmasat nyekergett. Ilyenkor Szabi szakadt a nevetéstől, Endre pedig jól elfáradt, mert hát olajozottság hiányában ugye körbe-körbehajtani is felért egy kis testedzéssel.

Szabiról aztán mindent el lehet mondani, csak épp azt nem, hogy óvatos duhaj lenne. Ennek a mászófalnak is úgy nekiment egyedül, épp hogy odaért Endre biztosíték gyanánt. Persze erre azért szükség is volt, ahogy egyre feljebb jutott, gyorsan kétségbe is esett a hogyantovábbtól, remegett keze-lába, hogy akkor most mi lesz. Aztán kis popsitámasszal abszolválta a falat:

Erre a játékra, nevezzük mondjuk forgó libikókának, most ülhettek fel először a srácok. Aztán Szabit rövid úton le is kellett szedni róla, mert kapaszkodás helyett elkezdett kiintegetni nekünk, mint ahogyan azt Gryllus bácsitól tanulta.

A Pagonyban idén elkészült egy mini KRESZ pálya is a gyerekeknek, aminek nagyon megörültünk, elég sokféle közlekedési szituációt be lehet itt gyakorolni a gyerekekkel: van körforgalom, gyalogátkelőhely, STOP tábla, elsőbbségadás kötelező, szembejövő forgalom. Csani egész jól megértette a szabályokat, ügyesen közlekedett futóbiciklijével. Szabika még nem annyira, mondhatni angolosan értelmezte a KRESZ-t: következetesen bal oldalt közlekedett kismotorjával! :-)