Locsolóversek

Csani repertoárja a locsolóversekből már egész nagy. Most, hogy már tudna verselni, most meg beköszöntött a "zavarban vagyok" korszak. Így történt ez a húsvéti locsolásnál is. Csani irult-pirult, zavarában tekergőzött jobbra-balra. Szabika bezzeg nem volt zavarban, cserébe kissé zanzásította az amúgy sem túl terjedelmes locsolóversikét, így lett a "Kis tök, nagy tök, öntök"-ből "Kis nagy és öntök!" :) A sikeres fogadtatáson felbuzdulva, Szabika még gyorsan boldog születésnapot is kívánt mamának (végülis épp közeledett az is) és papát is célba vette a kölnivel.

Csani miután realizálta, hogy az öcsi itt learatja az összes babért, de legalábbis begyűjti előle a csokinyuszikat és tojásokat, gyorsan ő is locsolásba lendült. Én egy jó alapos frizurarendezést is kaptam a locsolás mellé. Azért utána a klasszikus "Zöld erdőben jártam..." csak összejött közösen! :)

 

Húsvétolás

Idei húsvétunk is többnapos rendezvénnyé nőtte ki magát. A srácoknak idén az egész locsolkodásban az tetszett a legjobban, hogy bátorkodtam rendelkezésükre bocsájtani 1-1 parfümös üvegcsémet, (amihez az év többi napján egyébként szigorúan tilos hozzányúlniuk) és azzal öntözhették meg a hervadó leányokat, asszonyokat. E vakmerő tettemnek pedig az volt az oka, hogy én magam sem szeretem, ha pacsulival öntöznek meg, az én fiaim se locsoljanak hát krasznaja moszkvával! A parfümös üvegcsék szerencsére épségben megúszták és mindenki iillatozott. 

Ami a locsoló versikét illeti, Csani idén rendkívül szemérmes és szégyenlős volt. Több verset is tud már, de ezeket jóformán csak nekem mondta el.

 Hú, de zavarban vagyok, anya, hogy is van az a vers?

Mama sem hervad már el:

 

A legifjabb locsolónk:

A locsolásért cserébe kapott csoki mennyiséget a korábbi évekhez képest sikerült némileg csökkenteni, de azért még így is tetemes. Csani már tud belőle fogyasztani rendesen, Szabi még mindig inkább csak kibont-beleharap-félretesz:

Rózsa mamáéknál került sor immár hagyományosan a húsvéti tojáskeresésre. Ezt még sosem sikerült szép időben megejtenünk, de idén jártunk voltunk eddig a legpechesebbek: a szakadó eső miatt a házban tojt a nyuszi szerteszéjjel.

A locsolásból Rózsa mama,

 és Brigi sem maradtak ki:

Szép húsvéti dekorációink:

 És a húsvéti nyúl helyett egy húsvéti egérke tojásból és zöldségekből:

Huszárok az oviban

Csaniéknál az oviban néhány napot tematikusan a március 15-i nemzeti ünnepre fűztek fel. Ennek keretében először is mindenki készített magának papírcsákót és papírkardot, hogy igazi magyar vitézzé válhassanak.

Az igazi huszár ismer huszárnótákat is. Ebben Csaniék segítségére volt egy muzikális apuka, aki mindenféle pengetős és fúvós hangszerek segítségével zenélt és dalokat tanított nekik.

 A gyakorlatozás elmaradhatatlan feltétele a sikeres hadjáratnak. Masírozás:

 Ezred viiiiiigyázz!

  

 Az ünnepi megemlékezés csúcspontja az volt, amikor a sünik a nyuszik ellen vonultak:

 

Volt nagy ütközet, szikráztak a pengék, csattogtak a kardok!

 

Húsvéti kalácsunk

Évről évre eszembe jut húsvét előtt, hogy milyen jó lenne saját sütésű kaláccsal enni a finom húsvéti sonkát. Idén ezt a vágyam végre valóra is váltottam Csanád konyhasegéd segítségével. Sütés előtti tojással kenegetés:

Ilyen lett:

Jó, tudom, a küllemén még van mit fejleszteni (most már azt is tudom, mit: nem szabad túl széles tepsiben sütni, mert szétterül), de ízre nagyon finom lett. A fő kóstolómester szerint is:

Kisállat kérdéskör

Dániel mamáéknál igencsak elszaporodtak a macskák. Egyik sem saját cica, de annyira odaszoktak, hogy már-már gátlástalanul járkálnak ki-be a házba és még képesek azon civakodni, hogy éppen ki az úr a háznál.

 

A gyerekek Endrével sokat jártak már kisállat kereskedésbe, amíg én a hétvégi nagybevásárlást intézem az Eurocenterben, de az első testközeli tapasztalást ez a néhány fehérvári cica jelentette nekik. Szabi alapvetően kétféleképpen viszonyul az állatokhoz. A kisméretűekkel könyörtelenül elbánik, szegény hangyák, bodobácsok gyakran végzik matricaként a kisember ujjai vagy talpa alatt. Talán így kompenzálja azt a félelmet, amit viszont minden jelentősebb méretű állattal szemben táplál. A macskák méretben úgy néz ki éppen megütik a küszöbértéket, kapóra jött hát ez a fehérvári macskainvázió, hogy szegény hangyák, no és Szabi lelki egyensúlya érdekében le(jebb)küzdjük a félelmét. Mivel Szabinak Csani a legnagyobb példaképe, jól jött az is, hogy Csani abszolút nem fél a cicáktól. Megy a dögönyözés, dagasztás:

 Ezt látván Szabi is felbátorodott és legyőzte félelmét:

Azért négyszemközt még nem mer vele együttmaradni, ha szembetalálkozik vele egyedül a folyosón, akkor hanyatt-homlok menekül és az is megijeszti, ha nagyon nyomul, törleszkedik a cica.

Csani egyébként egyre jobban érdeklődik az állatok és az állattartás iránt és mondogatja, hogy szeretne valamilyen kisállatot. Ezt a témát ezidáig még jegeltük, de lassan megérett a dologra a nagyfiú, hogy megtapasztalja egy élőlényről való gondoskodást. Legjobban egy kiskutyát szeretne, de ezt mi lakásba nem igazán szeretnénk. Az a baj, hogy a következő ötlete egy rágcsáló lenne, amit én szintén megvétóznék. Egyelőre a díszhalakra szavazok, de még nyitott a kérdés.

Fránya reggelek

Mióta újra dolgozok, sokan szegezik nekem a kérdést, mennyire nehéz a munka mellett a családot is menedzselni. Nos a reggeleket tudnám feledni leginkább. Az oviban mindegy hánykor visszük Csanit, folyamatosan reggelizhetnek az érkező gyereket. A bölcsiben viszont katonás rend van. 8-kor kezdenek reggeliztetni, azután mosakodás, szobatiszták vécéztetése, pelusosok tisztázása folyik futószalagon, és mindezt egy gondozónő abszolválja egyedül. Emiatt a bölcsibe vagy legkésőbb 8-ra vagy 9-re lehet vinni a gyerekeket, mert a köztes időben nem tudnak az átvétellel foglalkozni. Persze az első hónapokban, a beszoktatási időszakban én is egyetértettem ezzel a koncepcióval, akkor még fontos volt, hogy a gondozónéni teljes odafigyeléssel, személyesen átvegye a gyerekeket, hogy könnycsepp nélkül teljen a reggeli elválás. Na de a második félévben ezt már inkább tehernek éltük meg. Időre elkészülni reggel, pláne két álmos gyerekkel és egy nehezen ébredő férjjel egy kész ámokfutás. Ott kezdődnek a nehézségek, hogy szüleikhez hasonlóan, mindkét gyerekünk bagoly típus: este relatíve későn és nehezen alszanak el, reggel szeretnek durmolni. Hétvégén nincs is ezzel baj, szeretjük mi ezt nagyon. Hétköznap viszont isszuk a levét rendesen. Szegénykéket úgy kell álmukból ébreszteni és begyógyult szemekkel öltöztetni, noszogatni. Az megvan, amikor egy fetrengő, segíteni abszolút nem hajlandó gyerekre próbálsz nadrágot húzni? Van is sokszor sírás, nyafogás. Szabika még relatíve könnyen ébred. Egy-két panaszos "anyaaaa" és "öledbeeee" kíséretében gyorsan megébred és elkezd vidáman dumálni. Csani már keményebb dió. Őt a sötét szobában esélytelen felébreszteni. Ölben, csukott szemmel kivisszük a kanapéra, ahol simán tovább durmol. 

 

A sokadik ébresztgetés után:

Endre persze igyekszik segíteni, de az esetek nagy részében őt ugyanúgy ébresztenem kell, ráadásul valahogy 2x annyi idő alatt készül el, mint én, sokszor álmosan toporog és úgy kell instruálni, hogy melyik gyerekkel éppen mi a teendő. Szabika persze rendszeresen teljes menetfelszerelésben, az utolsó pillanatban kakkant be, direkt csinálja szerintem :-). Csani meg időnként azzal szívat minket, hogy épp egy olyan játékot akar bevinni magával az oviba (1 játék/fő engedélyezett), amit hónapok óta nem láttunk és halványlila elképzelésünk sincs, hol rejtőzik a lakásban. Szóval reggelenként egy igazi rabszolgahajcsárnak érzem magam, már csak az ostor hiányzik a kezemből! :-)

Az autóban aztán már mindenki vidám!

Variációk huszárgyerekre

A március 15-i fehérvári huszárleső programunkat ugyan elsöpörte a zord időjárás, de nem csüggedtünk! Huszárcsákókat készítettünk, hetyke bajszokat rajzoltunk és fennhangon danoltunk!

Kedélyes huszárlegény:

 

Két kicsi huszár:

Merengő huszár:

Daloló huszárok: