Mióta újra dolgozok, sokan szegezik nekem a kérdést, mennyire nehéz a munka mellett a családot is menedzselni. Nos a reggeleket tudnám feledni leginkább. Az oviban mindegy hánykor visszük Csanit, folyamatosan reggelizhetnek az érkező gyereket. A bölcsiben viszont katonás rend van. 8-kor kezdenek reggeliztetni, azután mosakodás, szobatiszták vécéztetése, pelusosok tisztázása folyik futószalagon, és mindezt egy gondozónő abszolválja egyedül. Emiatt a bölcsibe vagy legkésőbb 8-ra vagy 9-re lehet vinni a gyerekeket, mert a köztes időben nem tudnak az átvétellel foglalkozni. Persze az első hónapokban, a beszoktatási időszakban én is egyetértettem ezzel a koncepcióval, akkor még fontos volt, hogy a gondozónéni teljes odafigyeléssel, személyesen átvegye a gyerekeket, hogy könnycsepp nélkül teljen a reggeli elválás. Na de a második félévben ezt már inkább tehernek éltük meg. Időre elkészülni reggel, pláne két álmos gyerekkel és egy nehezen ébredő férjjel egy kész ámokfutás. Ott kezdődnek a nehézségek, hogy szüleikhez hasonlóan, mindkét gyerekünk bagoly típus: este relatíve későn és nehezen alszanak el, reggel szeretnek durmolni. Hétvégén nincs is ezzel baj, szeretjük mi ezt nagyon. Hétköznap viszont isszuk a levét rendesen. Szegénykéket úgy kell álmukból ébreszteni és begyógyult szemekkel öltöztetni, noszogatni. Az megvan, amikor egy fetrengő, segíteni abszolút nem hajlandó gyerekre próbálsz nadrágot húzni? Van is sokszor sírás, nyafogás. Szabika még relatíve könnyen ébred. Egy-két panaszos "anyaaaa" és "öledbeeee" kíséretében gyorsan megébred és elkezd vidáman dumálni. Csani már keményebb dió. Őt a sötét szobában esélytelen felébreszteni. Ölben, csukott szemmel kivisszük a kanapéra, ahol simán tovább durmol.
A sokadik ébresztgetés után:
Endre persze igyekszik segíteni, de az esetek nagy részében őt ugyanúgy ébresztenem kell, ráadásul valahogy 2x annyi idő alatt készül el, mint én, sokszor álmosan toporog és úgy kell instruálni, hogy melyik gyerekkel éppen mi a teendő. Szabika persze rendszeresen teljes menetfelszerelésben, az utolsó pillanatban kakkant be, direkt csinálja szerintem :-). Csani meg időnként azzal szívat minket, hogy épp egy olyan játékot akar bevinni magával az oviba (1 játék/fő engedélyezett), amit hónapok óta nem láttunk és halványlila elképzelésünk sincs, hol rejtőzik a lakásban. Szóval reggelenként egy igazi rabszolgahajcsárnak érzem magam, már csak az ostor hiányzik a kezemből! :-)
Az autóban aztán már mindenki vidám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése