Dániel mamáéknál igencsak elszaporodtak a macskák. Egyik sem saját cica, de annyira odaszoktak, hogy már-már gátlástalanul járkálnak ki-be a házba és még képesek azon civakodni, hogy éppen ki az úr a háznál.
A gyerekek Endrével sokat jártak már kisállat kereskedésbe, amíg én a hétvégi nagybevásárlást intézem az Eurocenterben, de az első testközeli tapasztalást ez a néhány fehérvári cica jelentette nekik. Szabi alapvetően kétféleképpen viszonyul az állatokhoz. A kisméretűekkel könyörtelenül elbánik, szegény hangyák, bodobácsok gyakran végzik matricaként a kisember ujjai vagy talpa alatt. Talán így kompenzálja azt a félelmet, amit viszont minden jelentősebb méretű állattal szemben táplál. A macskák méretben úgy néz ki éppen megütik a küszöbértéket, kapóra jött hát ez a fehérvári macskainvázió, hogy szegény hangyák, no és Szabi lelki egyensúlya érdekében le(jebb)küzdjük a félelmét. Mivel Szabinak Csani a legnagyobb példaképe, jól jött az is, hogy Csani abszolút nem fél a cicáktól. Megy a dögönyözés, dagasztás:
Ezt látván Szabi is felbátorodott és legyőzte félelmét:
Azért négyszemközt még nem mer vele együttmaradni, ha szembetalálkozik vele egyedül a folyosón, akkor hanyatt-homlok menekül és az is megijeszti, ha nagyon nyomul, törleszkedik a cica.
Csani egyébként egyre jobban érdeklődik az állatok és az állattartás iránt és mondogatja, hogy szeretne valamilyen kisállatot. Ezt a témát ezidáig még jegeltük, de lassan megérett a dologra a nagyfiú, hogy megtapasztalja egy élőlényről való gondoskodást. Legjobban egy kiskutyát szeretne, de ezt mi lakásba nem igazán szeretnénk. Az a baj, hogy a következő ötlete egy rágcsáló lenne, amit én szintén megvétóznék. Egyelőre a díszhalakra szavazok, de még nyitott a kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése