Szentesténk

A szentestét idén négyesben töltöttük. Izgultunk, hogy a gyerekek ne bojkottálják a délutáni alvást és ha már elaludtak, kiadósat aludjanak, hogy az angyaloknak legyen elég idejük meghozni és díszbe öltöztetni a karácsonyfát. Túl sok izgalommal járt ez idén, úgyhogy úgy döntöttünk, jövőre reggelre érkezik a fa, délutáni alvás után pedig az ajándékok a fa alá. Csani már emlékezett a tavalyi karácsonyra, Szabinak viszont ez volt az első tudatos karácsonyi élménye. Boldog volt a karácsonyfától, ragyogott a kis szeme:

Mint ahogyan azt a habitusából már előre lehetett jelezni, nem volt kíméletes a fával. Jól megpofozgatta a gömböket, folyton lekapta a díszeket, mikor pedig látta, hogy ez minket roppant mód foglalkoztat, már direkt húzta vele az agyunkat. A bal oldali képen az ártatlan angyalarc, csak a megtévesztés eszköze:A kár végül a vártnál kisebb lett, megúsztuk egy törött gömbbel és egy darabjaira hullott, de megragasztható favonatos dísszel. Ilyen volt a karácsonyfánk egész pompájában,

és részleteiben:

A hóemberes díszt Julcsi készítette nekünk saját kezűleg. Csaninál a nagy sláger idén a csillagszóró volt. Miután az ovis ünnepségen kézben tarthatták a csillagszórót, mi sem mondhattunk nemet neki.

Így lettünk gazdagabbak egy fekete lyukkal a szőnyegünkön, de sebaj, az általam elkövetett vasaló nyom mellett pont elfér. Persze akkor már Szabinak is kellett, mi gyagya szülők meg nem gondoltuk végig, hogy nem fogja szépen a végénél fogni, jól rá is markolt szegénykém a forró részre. Csani egy "no akkor bontsuk ki az ajándékokat" felkiáltással megadta a jelet a csomagbontogatáshoz és kezdetét vette a nagy játék:Jézuska, kérésünket meghallgatva, nekünk is hozott ajándékot, mégpedig egy fotóállványt. Így lett családi fotónk is:

Mézesezünk

A karácsonyi készülődésből a mézesezés sem maradhatott el. Szilvi óvónénink szerint az oviban Csani volt a legügyesebb cukrászlegény, de legalábbis a feladatokat ügyesen osztotta a többieknek. :) Itthon is befogtam hát nagy lendülettel,

de a lendület valahogy gyorsan alábbhagyott, kiszúrt néhány sütit, aztán odébbállt. Dóri barátnőméknél is tartottunk egy mézesezést a gyerekekkel. Csani itt valamivel kitartóbb volt,

de a lányok azért lepipálták. Abigél és Panka bámulatos aprólékossággal és kitartással szaggatták és diszítették a mézeseket. A lelkes Panka:

Tettem egy próbát Szabival is. A tészta kiszúrás egyáltalán nem izgatta,

a nyers tészta fogyasztása annál inkább,

úgyhogy rövid úton abbahagytuk. A kisült kalács elfogyasztásában aztán ő volt a legszorgalmasabb!

Idei mézeskalácsozásunk harmadik állomása Rózsa mamáéknál volt, itt a cukormázzal és színes egérkakival díszítés volt napirenden.

Csanit ez a művelet kötötte le a legjobban, bár egy idő után azt vettem észre, hogy több cukormáz és csokireszelék landol a szájában, mint a mézeseken. A pályaművek:

Karácsonyi készülődés

Igyekeztünk kitakarítani a lakást az ünnepekre. Szabi nagy segéderő ebben, iszonyú lelkes! A karácsonyi ajándékok között nem véletlenül lapult egy takarítószett. Mondanom se kell, az igazi még mindig jobban érdekli. Toldi Miklóst megszégyenítve tologatja a porszívót:A kicsivel vagy a naggyal seperjem? Inkább egyszerre mindkettővel!

Fárasztó ez a házimunka, én kidőltem!

Karácsonyi pöttyök

Szabi könnycsatornás mizériája után az i-re a pontot (vagy inkább a pöttyöt?) Csani tette fel: utolsó nap a családi napköziből furcsa kiütésekkel hoztam haza. A keze tele volt viszonylag nagy, hólyagosodó kiütésekkel. Másnapra már a lábfeje, talpa, tenyere és a popsija is tele volt vele. Jött a pánik: bárányhimlő! Még szerencse, hogy a karácsony előtt napokban az összes kisgyerekes barátunkkal találkoztunk, beleértve 2 pocakos kismamát is. Pánikot nagyobb körben idő előtt azért nem keltettünk, elmentünk dokihoz, aki kizárta a bárányhimlőt és egyéb vírusfertőzés okozta kiütésnek titulálta a karácsonyi pöttyeinket. Szerencsére nem viszkettek Csaninak a pöttyök, csak a felszakadás után volt érzékeny neki. Elég lassan múltak el, még most is látszik a besebesedett helyük. Persze Szabin is kijöttek a pöttyök, de neki sokkal kevesebb és gyorsabban múlnak. A pöttyök mellé társult maszzív orrfolyás, köhögés és Szabi hörghurutja bőséges okot adtak arra, hogy Csongiékkal lefújjuk a közös karácsonyozást és szülinapozást. Karácsony után ráadásul Endre is rosszul lett, nála arcüreggyulladás lett a diagnózis, a sort végül én zártam újévkor egy lázas torokgyuszival. A pozitív oldalát nézve a történteknek:

1. A tavalyi évhez képest együtt töltöttük az ünnepeket, senki nem került kórházba.
2. Miután orvosról orvosra jártunk mindkét gyerekkel közvetlenül karácsony előtt, nem túl sok idő maradt a készülődésre, bevásárlásra. A végeredmény az lett, hogy megúsztuk a karácsony előtti stresszt. Például rém egyszerű, ámde nagyszerű karácsonyi menünk volt. A zseniális halászlevet a csillagvári étterem főzte nekünk, így csak a második fogásra és a desszertre volt gondom.

Könnycsatorna kálváriánk

Előre szólok, hogy az egészségügyi témára érzékenyek ugorják ezt a blogbejegyzést. Szabolcs könnycsatornája újszülött kora óta problémás, a jobb szeme állandóan könnyezik és gyakran váladékozik is. El is vittük 2 hónaposan egy magánszemészetre könnycsatorna átmosásra, ahol ehelyett inkább masszázst javasoltak. Mivel nem oldódott meg a probléma 6 hónaposan újra elvittük, de ismét masszázst és még fél évnyi türelmet javasoltak. 11 hónapos kora körül már nagyon idegesített minket a téma, így felkerestünk egy másik szemészt. Már bejelentkezéskor jött a hideg zuhany, a doktornő Szabolcs korára való tekintettel (ezt a beavatkozást ugyanis célszerűbb minél kisebb korban elvégezni) a Szemklinikára rendelt be minket. Októberben át is mosták a könnycsatornáját, az eljárást nem részletezném, nem szép látvány. Legalábbis gondolom, mert végignézni nem mertem. Mikor megláttam az injekciós tűt Szabi szeme felé közeledni, inkább becsuktam a szemem. Szabi szegénykém nagyon rosszul viselte az egészet, disznóvágáskor hallani hasonló hangokat, mint amiket produkált. A művelet egyébként állítólag nem fájdalmas, csak kellemetlen. Meg persze a szituáció iszonyú rémisztő egy ilyen kicsi embernek, vadidegen emberek lefogják, piszkálják, aztán pedig a sós víztől fuldoklik, ami a sikeres átmosás után a torkára csorog. 3-4 napig nagyon csúnya volt Szabi szeme, fel volt dagadva és még jobban váladékozott. Aztán szépen kitisztult és néhány hétig nagyjából rendben volt. Aztán decemberben egy kiadós takonykór után megint elzáródott a könnycsatorna. Vissza a Mária utcai Szemklinikára, újabb átmosás, mindjárt kétszer egymás után. A második után a doktornő úgy vélte nem sikerült teljesen átmosni, altatásban kell újra megcsinálni, de azt csak a Tömő utcai Szemklinikán tudják megcsinálni. A doktornő rendes volt, személyesen hívatta fel a Klinikát, hogy ne februárra kapjunk előjegyzést, hanem még karácsony előtt. A másik doktornő azonnal fogadott minket a Tömő utcába, mondván, hogy ő még megpróbálja újra altatás nélkül, aztán, ha nem sikerült akkor másnap reggel altatják. No addig se éreztük jól magunkat a történések miatt, de ekkor már igazán idegesek voltunk, hogy mi az hogy megpróbálják újra???? Nem állatorvosi ló a mi Szabolcsunk kérem! Az új doktornőnek végül sikerült átmosni a könnycsatornát, ám a sikeresség mércéje itt, mint megtudtuk, csak annyi, hogy a folyadék átjutott, a visszazáródás még mindig lehetséges. 4 nap múlva telefonon kellett konzultálnunk a doktornővel Szabi állapotáról. Gyengébb idegzetűek most megint ugorjanak, így nézett ki ezután a tripla átmosás után:

Mivel még mindig váladékozott Szabi szeme, nemcsak vérzett, dec. 22-re visszarendeltek minket. Ezúttal 5 átmosásig meg sem álltunk. Az ünnepek alatt végül pici könnyezést leszámítva nagyon szép volt Szabi szeme. Tegnap óta azonban sajnos megint csipásodik. :-((

A tanulság: a magánorvosi szolgáltatás minősége bizony nem minden esetben jobb, mint az állami. Nem csak a problémamegoldás, de az emberi oldal is pozitívabb volt a Klinikán. Ugyanakkor az is szomorú tény, hogy a két Szemklinika gyakorlata sem egységes. A harmadik doktornőnk szerint ugyanis azért nem sikerült az átmosás a Mária utcában, mert nem jó a beavatkozási technikájuk. Nem lenne célszerű megtanítani nekik, hogy megspóróljanak jó sok időt és pénzt az államnak, no meg traumát a babáknak?

Levelet hozott a posta

A karácsony előtti napokban hatalmas meglepetés ért minket, levelet kaptunk Csanitól. Egész pontosan egy karácsonyi üdvözlőlapot, amit Csani készített saját kezűleg, azaz saját lábúlag a családi napköziben. Csani így kommentálta a lapot: "Ez az én libalábam !", értsd lúdtalpam.

A meglepetések és meghatódások sora ezzel nem ért véget, ugyanis karácsonyi ajándékkal is kedveskedett nekünk Csani. Sütöttek mézeskalácsot az óvónénivel, kidekorálták, üvegbe töltötték és készítettek hozzá egy cuki hóember díszt. Mind emellé még egy mécsestartót is kaptunk, amit úgy készítettek, hogy az üveget belülről beragasztózták és beszórták kristálycukorral, így havas hatása lett az egésznek.Gondoltuk, megtartjuk emlékbe a sütiket, de Csani nagy étvággyal nekiállt megenni, így hamar elfogytak. Az üvegeket azért nagy becsben tartjuk, az első Csanitól kapott karácsonyi ajándékunk! (Kipróbálni ugyan nem mertük a mécsestartót, félünk, hogy a cukor megolvadna a hőtől :)

Szülinapi slágerajándékok

Blogolvasóink joggal gondolhatták az elmúlt hetekben, hogy na, ez a blog is kifulladt, erről azonban szó sincsen! Nem voltunk ám alkotói válságban, téma lett volna bőven, csak egyéb egészségügyi válságkezelésekkel voltunk elfoglalva, de erről majd később.

Az időrendiséget megtartva következzenek Csani szülinapi slágerajándékai. A dobogó harmadik fokára szoros versenyben a távirányítós autó került,második helyezést ért el a gitár. Először hangolt a mester,majd a húrok közé csapott. A lábtartásra külön felhívnám a figyelmet, zsigereiben van a zene a kissrácnak.
A kötött sapkával pedig még stílusos is lett újdonsült rockerünk. A lovagszett elsöprő győzelmet aratott.Ádáz küzdelem folyik:
Megfáradt lovag:Ezek a játékok persze első látásra lettek kedvencek, azóta minden további ajándékot szépen, szisztematikusan kipróbált Csani. Nagyon szeretem ezt Csaniban, hogy már ilyen kicsinek is becsüli a dolgait, ajándékait. Azt is számon tartja és büszke rá, ami nem játék. Kapott például egy ünneplős kötött pulcsit is, amit az ovis karácsonyi ünnepségre rá is adtam. Reggel a dadus néni előtt büszkén feszített, hogy "nézd Mari néni, milyen szép pulcsit kaptam Marika mamától a születésnapomra!"
A családi szülinapozásnak egy nehéz pontja van, az ajándékbontogatás. Az ünnepelt izgatottan bontogat, miközben a család többi aprónépe, jelen esetben Csongi és Szabolcs, ott tördeli mellette a kis kezeit, hogy ő is szeretne bontani és játszani az ajándékkal, dehát ugye ez az ünnepelt kiváltsága. Csongi itt még reményvesztetten játszik egy miniautóval:Aztán jönnek a lepattanók:Szabi a végére kölesgolyóba fojtotta bánatát, ölből ölbe vándorolt és csak nyomta,csak nyomta:Azért a tortás kép se maradjon el.