Apuka épít

Tengerparti nyaralásunk alatt Endre szorgalmasan építette Csaninak a homokvárakat. Ez időnként társas időtöltés volt, amikor Csani épp lelkesen lapátolt,vagy a vízhordozó és locsoló fiú szerepét vállalta.Azonban apuka alkalmanként belefeledkezett az építésbe, és észre sem vette, hogy közben Csani odébbállt és már rég a tengerparti napernyők állványán lévő korongokat tekergeti kormánykerék gyanánt.

Aztán, ha kész volt a remekmű, apuka büszkén mutatta kisfiának, aki azon nyomban "rombol-rombol!" felkiáltással porig rombolta az egészet bástyáról bástyára. Íme egy vár vihar előtt,és vihar után.Apukának ez persze sohasem szegte kedvét, töretlen lelkesedéssel kezdte elölről az egészet. Hát igen, gyermekkorában neki is kimaradt a tengerpart :)

Egy hajóban

1 nappal utánunk érkezett Grado-ba Adél és Julcsi. A két gyerek immáron együtt vetette bele magát a habokba. Julcsiék hoztak magukkal egy nagy gumicsónakot is. Julcsi imádta, így Csanit is elkezdte izgatni a dolog.

Na gyere Csani, elviszlek egy körre!Hát nem tudom apa, kicsit tengeri betegnek érzem magam, meg aztán ez egy levegővel felfújt izé, irtózok tőle, segítség!Kösz Julcsi, asszem ezen a játékon nem fogunk összeveszni a héten!Hurrá, enyém a teknő, tengerre fel!

Tengerhez!

Csani tavalyi balatoni víziszonya után kíváncsian vártuk, mit fog szólni a tengerhez. A kezdet kísértetiesen hasonlított a tavalyihoz: apa ölében kis majomként kapaszkodva esetleg bemehetünk kicsit.

Na de aztán felbukkant a színen ez a játék vízimalom, amivel Csanád már Julcsinál is találkozott. Ha ezzel nagyot lehetett pancsolni a kádban, akkor itt is ki kell próbálni! Ehhez azonban le kellett ereszkedni apa öléből, sőt mi több, már ő maga cincálta bele a vízbe.

És akkor Csani ráébredt, hogy ez a tenger vagy mi bizony pont olyan kafi, mint a pocsolyában pacsálás, sőt még sokkalta jobb, mert itt még sarat is lehet dagasztani. Ez utóbbi iránti lelkesedése töretlen maradt a nyaralás végéig, de azért szerencsére csak az első nap sarazta be magát a feje búbjáig. A tengert pedig egy pillanat alatt úgy megszerette, hogy a továbbiakban minden áldott reggel alig nyitotta ki a kis csipáját, máris kiadta az ukázt: "TENGERHEZ!!"

Cin-cin

Kicsit megszakítva az időrendiséget és a nyaralásunk élménybeszámolóját, egy mai autós élményünkről számolnék be gyorsan. Lényegében ez a pacis sztorink párja pepitában. Csanival autóztunk hazafelé a 28. heti ultrahangvizsgálatomról (a picurról majd később bővebben!), amikor egy piros lámpánál Csani bőszen mutogatni kezdett kifelé, hogy "Cin-cin egér! Ott-ott! Cin-cin!".
Már itt gyanús volt, hogy valami nem stimmel. Első lehetőség, hogy a gyerek sasszem (két vaksi szülő mellé végül is jól jönne) és ilyen távolságból kiszúr egy egeret a fűben, ráadásul még agytröszt is, hogy felismeri, hogy az egy egér. A második lehetőség, hogy nem egeret lát, csak annak véli. Ez utóbbi látszott bebizonyosodni, amikor is a fűben megpillantottam egy csivavát. A kutyákról alkotott képemet tekintve tulajdonképpen osztom a gyerek véleményét.

Itt is mama!

Az úgy kezdődött, hogy okulván Csani múltkori bőröndök által kiváltott kétségbeeséséből, péntek este Csani elalvása után lecuccoltunk a nem kevés csomagot az autóba és másnap hajnali 5-re időzítettük az indulást. Ez utóbbi a szombati turnusváltásos dugók elkerülése érdekében volt célszerű. Kicsit aggódtam Csani autósülésbe való transzportálása miatt, vajon felébred-e, ha igen, megijed-e, vissza tud-e majd aludni. A válaszok sorrendben: igen, nem, nem. Pillanat alatt levette, hogy valami izgalmas dolog történik vele, még éjszaka van, de mi autózunk valahová együtt és még Pálfi mama is ott van. Izgalmát csak tovább fokozta, hogy Székesfehérvárnál becsatlakoztak hozzánk a Dániel nagyszülők is. Mikor meglátta együtt a két mamát, na az volt a csúcspont:

"Mama"- mutatott anyukámra. "Itt is mama!" - kiáltott izgatottan, mikor megpillantotta Dániel mamát. A megkülönböztetés gyanánt pedig a mamák végérvényesen új nevet kaptak Csanitól:
"Józsa (Rózsa) mama",és "Majika (Marika) mama".Időnként van némi keveredés a nevekben, de fő az igyekezet!
Dániel papa egyelőre maradt simán papa:Mindössze 1 órácskát sikerült még Csaninak aludnia az olaszországi Grado-ig a 7 órás út alatt, de ez láthatóan őt egy cseppet sem zavarta.

Nyári slágerek

Csani étkezése idén nyáron elég hektikussá vált. Egyik nap elfordul a főztömtől, másnap falja ugyanazt. Ha egyik nap jól eszik, akkor viszont másnap tuti nem. Aztán jöttek a "csak egyfélét vagyok hajlandó enni" napok, úgymint például a lekvárral. Napokig csak lekváros kenyeret akart vacsorázni, nem győztük variálni az ízeket, majd egyszer csak egy falatot se. Azért van néhány étek, ami idén nyáron stabilan tartja magát és még nem szenvedett elutasítást: a paradicsom ("paacsom"), a dinnye, a tölcsér (időnként némi fagyival megtöltve) és a kukorica. Ez utóbbit már úgy eszi, mint a nagyok, csak úgy csattognak a fogacskák:

Régi - új

Csani úgy van a játékaival, hogy egy ideig nem játszik velük, majd egyszer csak újra előveszi és újra felfedezi bennük a korának megfelelő érdekességet. Marcitól kapta ezt a vonatos szettet jó néhány hónapja, sokáig nem nagyon érdekelte, mikor elővettem neki, megnézte egy pillanat alatt aztán továbbállt. A minap viszont ő emelte le a polcról és újra össze kellett neki raknom. Azóta nagy kedvenc, imádja tologatni a "sihuhú"-t és már az etetőszékbe is felkerült 1-2 szerelvény. Már Csongit is bevezette a vonatozás rejtelmeibe, keresztapu legnagyobb örömére, aki már alig várja, hogy ő is vehessen a kisfiának (?) egy ilyen vonatos játékot.A járássegítőnk is csak tologatós járműként funkcionált ezidáig, a hozzá tartozó, nehezékként funkcionáló építőkockákat maximum kidobálta belőle vagy élvezettel lerombolta az általunk épített remekműveket. Egyik reggel viszont elkezdte kipakolni az építőkockákat és mire odanéztünk már a 4. emelet is ott egyensúlyozott az építményen!