Kismotor, avagy venni vagy nem venni?

Biztos mindenki látott már kisgyerekeket lábbal hajtós műanyag kismotorral. Aki esetleg nem, annak mellékelem, mire is gondolok:

Na szóval ilyen kismotorokkal száguldoznak fel s alá csapatostul a parkban a gyerkőcök. A védőnőnk - akit én igen nagyra becsülök óriási tapasztalata, helytálló tanácsai és töretlen segítőkészsége miatt - megrögzött kismotor ellenző. Mondhatni célul tűzte ki maga elé, hogy a körzetében felveszi a harcot a kismotor használat ellen. Kérdésemet megválaszolva ellenérzését két dologgal indokolta:
1. A kismotor túlzott használata egy olyan mozgásformát eredményez a járni még éppen csak megtanult kisgyereknél, amely káros hatással van a csöves csontok egészséges fejlődésére. Őszintén szólva ehhez hozzászólni szakirányú ismeretek hiányában nem tudok, legfeljebb hinni tudom vagy nem hinni. Bár most, hogy jobban belegondolok, van itt egy kisfiú, aki, amint leparancsolják a kismotorról, hirtelen "fájni" kezd a lába és csak babakocsival vagy ölben hajlandó tovább közlekedni.
2. A kismotoron száguldozva a kisgyerek csak a sebességet élvezi, mindeközben nem veszi észre a környezetét, nem fedezi fel azt, nem áll meg minden bokornál, hogy megnézze, megtapintsa, megszagolja, egyszóval, hogy érzékeljen, ami egy nagyon fontos tanulási folyamat. Ezzel a ponttal nem nagyon tudok vitatkozni, nap mint nap láthatom, hogy így van.Csani egyelőre a felfedezők táborát erősíti, keresztül kasul barangolunk a lakóparkban, mindent megvizsgálunk, legyen az virág, cica, bogár, vagy a szomszéd fűje.Mindemellett azért Csani is elkezdett érdeklődni a fent kismotorok iránt, az épp gazdátlanul heverő példányokra előszeretettel felkéredzkedik és amelyikről leér a lába, azzal már lassan hajtja is magát. Ez elkerülhetetlen, látja más gyerekektől, érdeklődik, tetszik neki és hangosan kacag, ha tolom rajta. (A derekam annyira nem kacag ettől a művelettől :) Íme Csani egy bébitaxin, távolban a kismotorosokkal:Summa summarum, valószínűleg nem kell ezt végletesen kezelni, a helyes arányok megtalálása lesz itt a járható út.

Meglóg

Csanit felöltöztetni kész kihívás. Örülök is nagyon a jó időnek, mert így kevesebb kört kell futni a lakásban, mielőtt végre le tudunk indulni. Általában ugyanis két ruhadarab között egész egyszerűen meglóg. Tudja ám, hogy "haragszok" érte, messziről incselkedik, kukucskál, vigyorog rám, hívogat, hogy menjek utána, kapjam el. Az alábbi kép éppen egy balesetes body cseréje közben készült félúton:Az incselkedés mostanában általánosan is jellemző rá. Olyan dolgokat próbál nap mint nap újra megtenni, amiről már réges-rég tudja, hogy nem szabad, úgy mint pl. a vitrines szekrény nyitogatása. Közben mindig rám néz, keresi a tekintetem és huncutul vigyorog. Próbálgatja a határokat, mit szabad és mit nem.

Fazonigazítás

Túlestünk az első hajvágáson. Komoly hajunk ugyan még most sincsen, de a fazonigazításra mégis szükség volt. A szemébe lógott néhány rakoncátlan tincs, ami zavarta Csanit, és állandó pislogással próbálta odébb hessegetni őket. az akcióról fénykép nem készült, mivel mind a négy kezünket igénybe vette a művelet, de a végeredményt megörökítettük:Nem mondanám, hogy egy Hajas László veszett el bennem, de emlékeim szerint gyerekkoromban volt nekem sokkal ferdébb is, igaz anyukám?

Hasmars

A kis haspókunkat elkapta a hasmars. Az elején még nem gyanakodtam, mert még sohasem volt neki és azért egyszer-egyszer előfordul, attól függően is, hogy mit eszik. De aztán csak nem múlt és tegnap már nyűgös és bújós is volt, illetve este komplett át kellett öltöztetnem tetőtől talpig a manót. Reggel fel is hívtam a dokit, nem volt meglepve, fosós-hányós járvány van. Kiadta az ukázt: itatni, diétáztatni (krumpli, répa, alma, banán, kifli, keksz és semmi tejtermék) és pótolni a kiürült ásványi anyagokat, sókat. 3 szert ajánlott, az egyikre mondta, hogy elég nehéz beadni gyerekeknek, mert nagyon rossz íze van, de azért próbálkozzak kitartóan, mert az lenne a legfontosabb. Azt a stratégiát választottam, hogy Csanit az ölembe ültettem és szépen együtt elkevertük a port a vízben (imád keverni-kavarni). És láss csodát, megitta a kis drágám! Mondjuk az előző blogbejegyzésem fényében ez lehet, hogy nem is olyan nagy csoda :)

Egyébként járvány ide vagy oda, nekem van egy másik, sokkal erősebb gyanúm. Csani ugyanis a napokban kezdett el homokozni és ezt egyértelműen össze tudom kapcsolni a hasmenés kezdetével, illetve más gyerek is küzd a problémával. Csani kapott a napokban egy homokozó szettet, már kezdett ciki lenni, hogy mindig a másét használja. Na szóval Csani lelkesen gyúrja, markolja a homokot és bármennyire vigyáz az ember, óhatatlan, hogy be ne nyalja, ha mást nem is, de a piszkos kezét. Márpedig a lakótelepi homokozó nem a debreceni Ötholdas pagony, nem őrzik, és bizony kutyáknak, macskáknak sem tilos a bemenet. A következményeket az olvasó fantáziájára bízom. A lakóparki kismamák körében fel is vetettem, hogy mit szólnának egy közös kasszás teljes homokcseréhez és egy takaróponyva beszerzéséhez gyermekeink egészségének védelme érdekében. Egyelőre még gyűjtöm a támogatókat.

Haspók

Csani hál istennek továbbra is tartja jó szokását: nagyon jól eszik. Az evés befejezése gyakran abbahagyásos alapon történik, amikor is már úgy érzem egy ilyen kis emberhez képest töménytelen mennyiségű kaja csúszott le a torkán. Mindig megetetem séta előtt, tehát elvileg tele pocakkal vágunk neki a játszótérnek. Ehhez képest ha bárkinél meglát valami kaját, azonnal megy kuncsorogni. Pironkodok is ilyenkor, még azt hiszik otthon nem kap enni a gyerek! Nagyon sokáig - kb. 1 éves koráig - csak a pépes ételt volt hajlandó megenni, ha kicsit is darabosat kapott, azonnal kitolta a szájából. Azóta már jól haladunk, gyakran eszi azt, amit mi, persze villával összenyomkodva. Na nem pacalpörköltre kell gondolni, igyekszem én is és a nagymamák is mindig olyat főzni, amiből ő is nyugodtan ehet. Imádja a leveseket, a fasírtot, a mindenféle rakott zöldségeket, de nem veti meg a süteményt sem, persze csak ha nem túl édes. Képes megenni egy komplett menüt levessel, főétellel és desszerttel. Az ízlését tekintve őszintén meglepett minket. Azt gondolná az ember, hogy egy gyerek mennyire szereti az édeset. Na de nem Csani! Joghurtból csak a natúr csúszik, méghozzá naponta egy, az ízesített, gyümölcsös joghurtokat anya inkább kenje a hajára. A lekváros kalács próbálkozásom szintén kudarcba fulladt nála. A gyümölcsök közül a narancs és a mandarin a favorit (pedig összehúzza ám a kis száját), de a banánt is nagyon szereti. Ezen kívül imádja a csemegeuborkát, a kiflit, és a kölesgolyó is jöhet bármikor, minden mennyiségben.

Az evéssel egy gondunk van csupán, hogy önmagában unalmas. Találni kell valamit, ami leköti közben, különben nem eszik. Ebből kifolyólag nálunk az etetőszék környéke egész arzenállal van körülvéve. Remélem ez a probléma az önálló evéssel majd megoldódik, ez irányban van még mit tanulni.

Felesel (Nokia backup II.)

Ismét egy őszi felvétel következik a 9 hónapos Csaniról, amely túlzás nélkül állíthatom, hogy a család kedvence, rongyosra néztük már, Csanit is beleértve. A helyszín a Dániel nagyszülők kertje. Csani négykézláb felfedezőútra indul hangos csatakiáltásoktól kísérve, majd legel egy kis füvet. Az aggodalmaskodó apuka szóval és tettel azon nyomban közbelép. Csani pedig felesel:

Juditnál Szentendrén

Vasárnap délutánra meghívást kaptunk Judittól Szentendrére. Időpontot nem mertünk ígérni neki és milyen jól tettük. Csani Murphy alapon extra sokáig húzta a lóbőrt, pedig a végén már szó szerint zajongtunk, hogy ébredezzen már. Egyszóval megérkeztünk kb. 17:15-kor sűrű elnézéskérések közepette, és sétáltunk egyet közösen a belvárosban. Csani kapott egy Süsü fafigurát icipici szépséghibával: szoknyája volt (leszedtem) és copfja (levágtam). Nagyon boldog volt tőle, innentől kezdve el sem eresztette és egyfolytában skandálta, hogy "Süsü-süsü-süsü!". Hát igen, nagy kedvenc, erről még értekeznünk kell itt a blogon. Egy bábot is szerettünk volna venni, de Süsü nem volt, csak egy mezei sárkány. Mondtam az eladónak, hogy hátha alapon megmutatom a kisfiamnak és majd ő eldönti mit lát benne. Csani megtekintette, de hosszas vizslatás után sem minősítette Süsünek (naná, három feje volt!!!), így a báb maradt.

A séta után Judit megvendégelt minket sütivel. Mit sütivel! Két tortával, túrós sütivel és sajtos pogácsával. Döbbenetes mennyiségű süteményt sütött, aminek láttán zavarba is jöttünk, pláne, hogy ilyen későn estünk be. Csani bezzeg nem jött zavarba, illedelmesen átadta az ajándékba hozott virágokat, majd szépen fogyasztott: 1 túrós süti és 5 (!!!) pogácsa tűnt el a pocakban.Aztán számba vettük Judit saját készítésű játékait, nagyon ügyesen varr macikat, babákat, mindenfélét. Csani is kapott korábban egy macit és egy lovacskát.Csani ismét nagyon élvezte Judit társaságát, alig bírtuk hazaimádkozni. Lehet jönni bébiszittelni!