Dilemmák

A minap a játszótéren Csanád olyat produkált, amit még soha. 7 órakor a szokásos menetrend szerint fogtam az amúgy jókedvű Csanit, hogy betegyem a babakocsiba és induljunk haza. Gondoltam én, de ő másképp gondolta és bömbölni kezdett. Kivettem a babakocsiból, próbáltam megnyugtatni az ölemben, hasztalan. Letettem a földre, hátha úgy eredményt érek el, hasztalan.Utolsó ötletként megkínáltam vízzel, amit ugyan nem fogadott el, de legalább kizökkentette a sírásból és mintha mi se történt volna, folytatta a játékot. No, ekkor gondolkodtam el, hogy akkor ez most mi is volt? Azóta többször is előfordult már, hogy akaratát ily módon kívánta érvényre juttatni. Azt mondják a szakik, hogy 1 éves kor alatt nincs hiszti, csak szükségletet jelez a gyerek, amit ki kell elégíteni. No de akkor ez esetben hagyjam este 8-9-ig a játszótéren a gyereket és adjam a kezébe a villát, amiért éppen sírva kepeszt? Nem lehet, hogy Csani nem olvasta a hisztiről szóló szakirodalmat? Ha ez mégis csak hiszti, akkor hogyan kell ezt kezelni?(Ez a kép csupán illusztráció. Itt Csaninak nyomós oka volt a sírásra, történetesen a béna anyja túl lassan szervírozta az ebédet)

A másik dilemmám a tiltás. Erre is mondják, hogy nem jó sokat tiltani, mert az ellenkezőjét váltja ki a gyerekben. A tiltást minimalizálandó igyekszünk bababaráttá tenni a nappalit, mégis van néhány dolog, amitől muszáj távol tartani Csanit, pl. a konnektoroktól (akkor is, ha nálunk be van dugva, mert mi van, ha máshol nincs) vagy a szobanövényektől. Van egy vitorlás virágom egy ládán a nappaliba, ehhez Csani rendszeresen felkapaszkodik. Ilyenkor jön az a játék, hogy szólok neki:

- "NEM SZABAD!".

Igyekszem mindezt szigorú arccal előadni (nem könnyű) és az ujjammal is nemet intek. Csani ilyenkor visszafordul, rám néz kérdőn, de már bujkál a mosoly a szája szegletében. Megismétlem neki:

- "NEM SZABAD!" - majd a nyomaték kedvéért elindulok felé. Erre felkacag, majd turbó sebességgel kapaszkodik a virág felé. Totálisan játéknak és huncutkodásnak veszi a tiltást, úgy érzem egyáltalán nem érti még azt, hogy "NEM SZABAD". Vagy igenis érti, csak huncutkodik? Keresi a határait, az általunk szabott korlátokat? Nehéz kérdések ezek nekünk kezdő szülőknek.

Megint locspocs

Másfél hónapja számoltunk be Csanád fürdetésének helyszínváltozásáról. Nos, azóta újabb fejlemények vannak az ügyben. Csani állásba törekvése szépen lassan ellehetetlenítette a babakádban való fürdetést. Először próbálkoztunk a négykézláb helyzetben fürdetéssel, de Csani egyre kijjebb és egyre feljebb törekedett a kádból, minden érdekesebb volt, mint a kádba tett játékok, legyen az akár egy törölköző vagy maga a nagy fürdőkád.Endre kezdett szabadulóművészeket megszégyenítő pozíciókban gyereket fürdetni, amit extra nehezített a fürdetőkrémmel bekent csúszós kis test. Itt például egy alsó madárfogást láthatunk: Végül már életveszélyessé vált a művelet, így végérvényesen átköltöztünk a nagy kádba. Aggódtunk, hogy fogja fogadni Csani a nagy kádat, de szerencsére érdeklődve és örömmel vette birtokba a nagyobb teret:Történt aztán, hogy itt is elkezdett vagánykodni Csani és egy óvatlan pillanatban megcsúszott és bizony koppant a buksi, illetve némi vizet is sikerült benyelni. Ezután jött néhány kínkeserves fürdetés, sírással végigkísérve. Először azt hittük túl fáradt a manó, mert azokon a napokon épp elég keveset aludt napközben. Aztán a harmadik nap már gyanút fogtunk, hogy itt bizony a rossz élmény dolgozik a kis agyában és fél a fürdetéstől. Minden eddigi együtt fürdés ellenes koncepciómat sutba dobva, bepattantam a fürdőkádba és az ölembe állítottam Csanit és úgy kezdtem el finoman locsolni a vízzel. És láss csodát, abban a pillanatban elhallgatott, először óvatosan leült, majd kikéredzkedett az ölemből, beült a vízbe és nevetve pancsolni kezdett. Ott folytatta ahol három nappal azelőtt abbahagyta és azóta ismét egyedül fürdik. Igazi sikerélmény volt így visszaadni Csani önbizalmát.

9 hónapos

Csani immáron elmondhatja magáról, hogy több időt töltött a napvilágon, mint odabent a pocakomban: betöltöttük a 9 hónapot. Paramétereink: 8 kg és 72 cm. Mint ahogy azt a védőnőnk előirányozta, 3-4 hónapos korától vártam, hogy legyen valamiféle kiszámítható napirendünk. Ez nálunk igazából a harmadik negyedévben alakult ki, nagyjából a következőképpen:

7.00-8.00: Reggel szopival indul a nap, majd pelenkázás és felöltözés következik. Így kipihenten, jóllakottan még általában jól viseli ezt a procedúrát Csani, de a nap további pelenkázásai gyakran fulladnak sírásba, nagyon utálja az egy helyben létet szegénykém. Endre reggel nagyon sokat segít, hogy elinduljon a nap. Hogy ez megoldható legyen, reggel korán felkel és dolgozik, amíg fel nem ébred Csana, este pedig későn jön haza a dolgozóból. Így tudok én zuhanyozni és reggelizni nyugodtan. Csaninak is ő készíti a Sinlac pépet. Ez egy rizs- és szentjánoskenyérmag pép, amit néhány hete kap reggeli szopi után, ugyanis azt vettem észre, hogy már nem elég tápláló a tejci, nagyon hamar éhes utána a manó.10.00: Irány a játszótér! A jó időben délelőtt és délután is levegőzünk minden nap. Délelőtt elsétálunk a pékségbe, veszünk kiflit Csanának (anyának meg sós perecet :), hogy majszolhassunk menet közben. Nemrég kezdtük el a glutén bevezetését a gyerekorvos tanácsára (az új irányelvek szerint még szoptatás alatt ajánlott!), tetszik Csaninak, jelenleg ez az egyetlen darabos étel, amit elfogad és szívesen eszik. Ezután a játszótéren irány a fű vagy újabban a járda és a lépcső! Felfedezőútra indul a kislegény, nagyon résen kell lenni, mert egyelőre még minden a szájába köt ki, legyen az falevél, fű vagy kő. Hintázni és csúszdázni is szoktunk, illetve vonatozni a kis barátok járássegítő kiskocsiján.12.00: Felmegyünk, levesszük a koszos játszóruhákat, kézmosás (igen, mi már ilyen igazi koszos gyerekek vagyunk!) és ismét szopizunk. Általában a déli szopiba belealszik Csani, ha nem, akkor még játszunk odafent egy kicsit, amíg el nem álmosodik.12.30-15.30: A nappali alvás ideje. Csanád már elég régóta csak egyszer alszik nappal kb. 2-3 órát, de a 3,5 óra sem ritka. Ezalatt én ebédelek, elkészítem Csani főzelékét és gyümölcsdesszertjét, mosok, teregetek, vasalok (minden, ami nem nagyon zajos) és blogot írok.
15.45: ébredés után kis nézelődés a kiságyban (pl. állatos falvédő a nagy kedvenc), ismét szopizunk, majd kis játék után jöhet az ebéd (vagy inkább uzsonna?). Nálunk az alvás előtti ebéd nem működött, túl fáradt már akkor és én is jobban el tudom készíteni, amíg alszik. Csani ebédre kb. 200 gramm főzeléket eszik husival utána pedig desszertnek 100-150 gramm gyümölcsöt.16.30-19.00: Séta, játék a jó levegőn. Elmegyünk boltba, zöldségeshez, DM-be, aztán ismét szabadon engedem a babakocsi fogságából és mászunk, játszunk a kis barátokkal. Általában még lent megvárjuk apát, aztán együtt megyünk fel.19.15: Megesszük a meghagyott főzeléket vagy gyümölcsöt. Játszunk apával egy félórácskát.
20.00: Fürdés. Ez szintén szigorúan apás program, én csak asszisztálok. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fürdettem én Csanit.20.30: Lefekvés előtt szopi, majd alvás. Az éjszaka általában nyugodtan telik, sokszor ébredés nélkül. (Kivételek persze vannak, így pl. egy tegnapi szorulásos hasfájás, amit hajnalban orvosolnunk kellett.) Van, hogy 6 körül felébred szopizni egyet, majd még visszaalszik 1-2 órára.

Életre nevelni

Tudom, hogy még sok videóval adós vagyok, de ezen a hétvégén olyan elhatározást tettem, amit, és aminek eredményét mindenképpen meg szeretném osztani Veletek.

Csanádot ugyanis atrocitás érte. Kriszta már korábban is mondta nekem, hogy elvették tőle a nagyobbak a játékot, egy kisfiú a szemét próbálta meg kinyomni stb., de úgy gondoltam, hogy még azok a gyerekek is picik, így tehetetlenségemben elengedtem a jeleket a fülem mellett. Szombat reggel viszont egy másfél éves kisfiú a lakóparkból a szemem láttára taposta meg a kis kezét, míg ő négykézláb kotort egy műanyag mozdonyért. Na, ez volt a pont, amikor kezembe vettem fiam sorsát.

Az nem lehet, hogy az én fiamat így megtiporják. Mindenki számára közismert, hogy az élet kegyetlen, csak a legerősebbek győzhetnek, így gyermekem is ennek a tudatában kell neveljem. Csanádnak - nem szívtelennek, de - elég keménynek kell lennie, hogy képes legyen móresre tanítani a szemtelenkedőket. Összeállítottam tehát egy edzéstervet, és az úrfival komoly munkába fogtunk. Igaz, hogy most még kiflicsücskön edzünk, és nem vaskampón lógó marhákat püfölünk, de eljön majd annak is az ideje:

(A nagyobb élmény érdekében a hangerőt kéretik feltekerni!)

Csana vs. szökőkút

Még egy debreceni szösszenetet osztanánk meg a nagyközönséggel: Csana első találkozása a szökőkúttal. A Debreceni Egyetem óriási szökőkútját megpillantván fiúnk transzba esett és permanens kiabálásba kezdett. Lássuk, ki a hangosabb!

Négy láb jó, két láb rossz...

...bégetik a birkák Orwell Állatfarmjában és szajkóztuk mi is itthon Csaninak. Az a helyzet ugyanis, hogy Csani még mászni is alig tudott, mikor 8 hónaposan felállt, pedig remegett a lába, mint a kocsonya. Örültünk is neki, meg nem is, mondják ugye, hogy másznia kell a gyereknek, mert szerepe van az agyfejlődésben, így nem jó, ha kimarad a mozgásfejlődésből. A felálláshoz kapaszkodónak kezdetben minket használt, (lásd a Velencei tónál), manapság már bármi megteszi: egy láb (legyen az bárkié, jelen esetben Ágié)......egy támogató kéz, valami bútor, mondjuk egy TV-szekrény:A függöny is jó lenne, gondolta Csani, de aztán kiderült, hogy az nem túl stabil:Mindezekkel a felfelé törekvésekkel párhuzamosan persze rohamosan megszaporodott a balesetek, azaz az eldőlések, buksi koppanások és persze a szülői aggodalmak száma. A probléma orvoslására két dolgot találtunk ki:

1. Esni tanulunk Csanival, próbáljuk rávenni, hogy letámasszon a kezével. Ez egyébként 1-2 rossz élmény után magától is kialakul a gyerekben, Csani is egyre óvatosabb. Egyre többször ereszkedik vissza magától négykézlábra. Ilyenkor iszonyúan koncentrál, még a nadrágszárát is felhúzza, hogy ne lépjen rá, szépen elkezd terpeszteni, majd a térdével rugózik és berogyaszt.
2. A nappali kapaszkodóktól hemzsegő részét teleraktuk habtapival (viszlát szépen berendezett nappali!):A habtapinak volt még egy másik funkciója is. Azt vettük észre, hogy Csani kint a fűben vígan mászik négykézláb, míg a lakásban a kúszást preferálja. Egyrészt a parkettán kiválóan lehet hason csúszni, így minek strapálja magát az ember, másrészt a csúszós padló nem is segített rajta, négykézláb folyton kicsúszott Csani lába alól a talaj.
Itt Csani épp Zsófiéknál négykézlábazik a fűben, illetve ámulattal figyeli, hogy pancsol Bálint:
Mostanra Csanád már elhagyta a kúszást, négykézláb villámgyorsan közlekedik a lakás minden pontjára és odalent is egyre nagyobb területet jár be a játszótéren. Nemsokára jöhet a pálfordulás: "Két láb jó, négy láb rossz!"

Alvás ügy

Noha Csanád sosem volt egy éjszakát átalvós baba, egészen 6,5 hónapos koráig az éjszakai ébredések száma nagyjából kezelhető volt, úgy 1 és 5 közé esett. Persze ezt akkor nem értékeltem ilyen pozitívan, mert ugye a gyarló ember mindig jobbat remél. Na de aztán jött a feketeleves és máris visszasírtam az első 6 hónapot...

Csanit 6 hónapos korában átköltöztettük a saját szobájában, addig a mi szobánkban aludt, egészen pontosan mellettem a franciaágyban. Az átköltöztetésnek alapvetően 3 motivációja volt:
1. Mindenféle szakirodalom szerint kb. 6 hónapos korig viszonylag fájdalommentes a külön költöztetés a babának, később már nehezebb.
2. Csani miután megtanult forogni, álmában is összevissza forgott az összes lehetséges irányba, gyakran találtam hirtelen a számban a lábát.
3. Szerettem volna, ha Endre visszaköltözik a hitvesi ágyba, mert ugye ő onnan száműzve lett egy másik szobába.

Két hétig minden jól működött, Csani meg se érezte a változást. Aztán elkezdett egyre gyakrabban ébredni. A legdurvább két hétben 40 percenként (!) ébredt. Olyanok voltunk Endrével, mint a zombik. Megosztottuk az éjszakát, hajnal kettőig ő ügyel, utána én. Én gyakran költöztem át hajnalban Csani szobájába egy matracra. Az én módszerem az álomba szoptatás volt, az Endréé jobb híján a fenékrázás és számolás 300-ig. Mikor már látta Csani, hogy ez nem buli, csavart még egyet a történeten: hajnal 2-kor úgy döntött, hogy elég volt az alvásból és most úgy játszana vagy 2 óra hosszat. Ez is tartott pár napig.Közben rengeteg tanácsot kaptunk, hogy mit hogyan csináljunk, nehéz ilyenkor megtalálni a megoldást, ami összeegyeztethető mind a gyerek, mind a mi beállítottságunkkal. A legtöbben az Aludj jól gyermekem! című könyv módszerét ajánlották, ami tulajdonképpen egy egyre hosszabb ideig sírni hagyós módszer. Ezt meg sem próbáltuk, sosem tudtuk sírni hagyni a manót, meg aztán olvastuk is több forrásból (pl. Ranschburg Jenőtől), hogy ilyen korú babáknál nem is ajánlott, mert ezzel csak azt tanulja meg a baba, hogy nem számíthat a szüleire és ebbe szép lassan beletörődik. Sok mindennel próbálkoztunk, a teljesség igénye nélkül: homeopátiás kúpok, bogyók, anyaszagú póló, puha játékok a kiságyba. Végül sikerült kifárasztani Csanit, szépen fokozatosan elhagyta az éjszakai ébredéseket, megtanult aludni és 8 hónapos kora óta szépen átalussza az éjszakákat Lecsó patkány és Peti baba társaságában. Már arra is volt több ízben példa, hogy köszönte szépen nem kért se ringatást, se szopit altatás gyanánt, hanem szépen elaludt egyedül. Megérte kitartani!
Így utólag a nehéz 2 hónap valószínüleg 2 okra vezethető vissza:
1. az első fogacska kibújása,
2. mozgásfejlődés (akkor épp a kúszás).
Fogak azóta is jönnek, a mozgás most is fejlődik, de úgy néz ki már jobban kezeli mindezt Csani. Azért még ma is előfordul egyszer-egyszer, hogy félálomba felül vagy négykézlábra áll és elindul, majd nekimegy az ágy végének :)