9 hónapos

Csani immáron elmondhatja magáról, hogy több időt töltött a napvilágon, mint odabent a pocakomban: betöltöttük a 9 hónapot. Paramétereink: 8 kg és 72 cm. Mint ahogy azt a védőnőnk előirányozta, 3-4 hónapos korától vártam, hogy legyen valamiféle kiszámítható napirendünk. Ez nálunk igazából a harmadik negyedévben alakult ki, nagyjából a következőképpen:

7.00-8.00: Reggel szopival indul a nap, majd pelenkázás és felöltözés következik. Így kipihenten, jóllakottan még általában jól viseli ezt a procedúrát Csani, de a nap további pelenkázásai gyakran fulladnak sírásba, nagyon utálja az egy helyben létet szegénykém. Endre reggel nagyon sokat segít, hogy elinduljon a nap. Hogy ez megoldható legyen, reggel korán felkel és dolgozik, amíg fel nem ébred Csana, este pedig későn jön haza a dolgozóból. Így tudok én zuhanyozni és reggelizni nyugodtan. Csaninak is ő készíti a Sinlac pépet. Ez egy rizs- és szentjánoskenyérmag pép, amit néhány hete kap reggeli szopi után, ugyanis azt vettem észre, hogy már nem elég tápláló a tejci, nagyon hamar éhes utána a manó.10.00: Irány a játszótér! A jó időben délelőtt és délután is levegőzünk minden nap. Délelőtt elsétálunk a pékségbe, veszünk kiflit Csanának (anyának meg sós perecet :), hogy majszolhassunk menet közben. Nemrég kezdtük el a glutén bevezetését a gyerekorvos tanácsára (az új irányelvek szerint még szoptatás alatt ajánlott!), tetszik Csaninak, jelenleg ez az egyetlen darabos étel, amit elfogad és szívesen eszik. Ezután a játszótéren irány a fű vagy újabban a járda és a lépcső! Felfedezőútra indul a kislegény, nagyon résen kell lenni, mert egyelőre még minden a szájába köt ki, legyen az falevél, fű vagy kő. Hintázni és csúszdázni is szoktunk, illetve vonatozni a kis barátok járássegítő kiskocsiján.12.00: Felmegyünk, levesszük a koszos játszóruhákat, kézmosás (igen, mi már ilyen igazi koszos gyerekek vagyunk!) és ismét szopizunk. Általában a déli szopiba belealszik Csani, ha nem, akkor még játszunk odafent egy kicsit, amíg el nem álmosodik.12.30-15.30: A nappali alvás ideje. Csanád már elég régóta csak egyszer alszik nappal kb. 2-3 órát, de a 3,5 óra sem ritka. Ezalatt én ebédelek, elkészítem Csani főzelékét és gyümölcsdesszertjét, mosok, teregetek, vasalok (minden, ami nem nagyon zajos) és blogot írok.
15.45: ébredés után kis nézelődés a kiságyban (pl. állatos falvédő a nagy kedvenc), ismét szopizunk, majd kis játék után jöhet az ebéd (vagy inkább uzsonna?). Nálunk az alvás előtti ebéd nem működött, túl fáradt már akkor és én is jobban el tudom készíteni, amíg alszik. Csani ebédre kb. 200 gramm főzeléket eszik husival utána pedig desszertnek 100-150 gramm gyümölcsöt.16.30-19.00: Séta, játék a jó levegőn. Elmegyünk boltba, zöldségeshez, DM-be, aztán ismét szabadon engedem a babakocsi fogságából és mászunk, játszunk a kis barátokkal. Általában még lent megvárjuk apát, aztán együtt megyünk fel.19.15: Megesszük a meghagyott főzeléket vagy gyümölcsöt. Játszunk apával egy félórácskát.
20.00: Fürdés. Ez szintén szigorúan apás program, én csak asszisztálok. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fürdettem én Csanit.20.30: Lefekvés előtt szopi, majd alvás. Az éjszaka általában nyugodtan telik, sokszor ébredés nélkül. (Kivételek persze vannak, így pl. egy tegnapi szorulásos hasfájás, amit hajnalban orvosolnunk kellett.) Van, hogy 6 körül felébred szopizni egyet, majd még visszaalszik 1-2 órára.

Életre nevelni

Tudom, hogy még sok videóval adós vagyok, de ezen a hétvégén olyan elhatározást tettem, amit, és aminek eredményét mindenképpen meg szeretném osztani Veletek.

Csanádot ugyanis atrocitás érte. Kriszta már korábban is mondta nekem, hogy elvették tőle a nagyobbak a játékot, egy kisfiú a szemét próbálta meg kinyomni stb., de úgy gondoltam, hogy még azok a gyerekek is picik, így tehetetlenségemben elengedtem a jeleket a fülem mellett. Szombat reggel viszont egy másfél éves kisfiú a lakóparkból a szemem láttára taposta meg a kis kezét, míg ő négykézláb kotort egy műanyag mozdonyért. Na, ez volt a pont, amikor kezembe vettem fiam sorsát.

Az nem lehet, hogy az én fiamat így megtiporják. Mindenki számára közismert, hogy az élet kegyetlen, csak a legerősebbek győzhetnek, így gyermekem is ennek a tudatában kell neveljem. Csanádnak - nem szívtelennek, de - elég keménynek kell lennie, hogy képes legyen móresre tanítani a szemtelenkedőket. Összeállítottam tehát egy edzéstervet, és az úrfival komoly munkába fogtunk. Igaz, hogy most még kiflicsücskön edzünk, és nem vaskampón lógó marhákat püfölünk, de eljön majd annak is az ideje:

(A nagyobb élmény érdekében a hangerőt kéretik feltekerni!)

Csana vs. szökőkút

Még egy debreceni szösszenetet osztanánk meg a nagyközönséggel: Csana első találkozása a szökőkúttal. A Debreceni Egyetem óriási szökőkútját megpillantván fiúnk transzba esett és permanens kiabálásba kezdett. Lássuk, ki a hangosabb!

Négy láb jó, két láb rossz...

...bégetik a birkák Orwell Állatfarmjában és szajkóztuk mi is itthon Csaninak. Az a helyzet ugyanis, hogy Csani még mászni is alig tudott, mikor 8 hónaposan felállt, pedig remegett a lába, mint a kocsonya. Örültünk is neki, meg nem is, mondják ugye, hogy másznia kell a gyereknek, mert szerepe van az agyfejlődésben, így nem jó, ha kimarad a mozgásfejlődésből. A felálláshoz kapaszkodónak kezdetben minket használt, (lásd a Velencei tónál), manapság már bármi megteszi: egy láb (legyen az bárkié, jelen esetben Ágié)......egy támogató kéz, valami bútor, mondjuk egy TV-szekrény:A függöny is jó lenne, gondolta Csani, de aztán kiderült, hogy az nem túl stabil:Mindezekkel a felfelé törekvésekkel párhuzamosan persze rohamosan megszaporodott a balesetek, azaz az eldőlések, buksi koppanások és persze a szülői aggodalmak száma. A probléma orvoslására két dolgot találtunk ki:

1. Esni tanulunk Csanival, próbáljuk rávenni, hogy letámasszon a kezével. Ez egyébként 1-2 rossz élmény után magától is kialakul a gyerekben, Csani is egyre óvatosabb. Egyre többször ereszkedik vissza magától négykézlábra. Ilyenkor iszonyúan koncentrál, még a nadrágszárát is felhúzza, hogy ne lépjen rá, szépen elkezd terpeszteni, majd a térdével rugózik és berogyaszt.
2. A nappali kapaszkodóktól hemzsegő részét teleraktuk habtapival (viszlát szépen berendezett nappali!):A habtapinak volt még egy másik funkciója is. Azt vettük észre, hogy Csani kint a fűben vígan mászik négykézláb, míg a lakásban a kúszást preferálja. Egyrészt a parkettán kiválóan lehet hason csúszni, így minek strapálja magát az ember, másrészt a csúszós padló nem is segített rajta, négykézláb folyton kicsúszott Csani lába alól a talaj.
Itt Csani épp Zsófiéknál négykézlábazik a fűben, illetve ámulattal figyeli, hogy pancsol Bálint:
Mostanra Csanád már elhagyta a kúszást, négykézláb villámgyorsan közlekedik a lakás minden pontjára és odalent is egyre nagyobb területet jár be a játszótéren. Nemsokára jöhet a pálfordulás: "Két láb jó, négy láb rossz!"

Alvás ügy

Noha Csanád sosem volt egy éjszakát átalvós baba, egészen 6,5 hónapos koráig az éjszakai ébredések száma nagyjából kezelhető volt, úgy 1 és 5 közé esett. Persze ezt akkor nem értékeltem ilyen pozitívan, mert ugye a gyarló ember mindig jobbat remél. Na de aztán jött a feketeleves és máris visszasírtam az első 6 hónapot...

Csanit 6 hónapos korában átköltöztettük a saját szobájában, addig a mi szobánkban aludt, egészen pontosan mellettem a franciaágyban. Az átköltöztetésnek alapvetően 3 motivációja volt:
1. Mindenféle szakirodalom szerint kb. 6 hónapos korig viszonylag fájdalommentes a külön költöztetés a babának, később már nehezebb.
2. Csani miután megtanult forogni, álmában is összevissza forgott az összes lehetséges irányba, gyakran találtam hirtelen a számban a lábát.
3. Szerettem volna, ha Endre visszaköltözik a hitvesi ágyba, mert ugye ő onnan száműzve lett egy másik szobába.

Két hétig minden jól működött, Csani meg se érezte a változást. Aztán elkezdett egyre gyakrabban ébredni. A legdurvább két hétben 40 percenként (!) ébredt. Olyanok voltunk Endrével, mint a zombik. Megosztottuk az éjszakát, hajnal kettőig ő ügyel, utána én. Én gyakran költöztem át hajnalban Csani szobájába egy matracra. Az én módszerem az álomba szoptatás volt, az Endréé jobb híján a fenékrázás és számolás 300-ig. Mikor már látta Csani, hogy ez nem buli, csavart még egyet a történeten: hajnal 2-kor úgy döntött, hogy elég volt az alvásból és most úgy játszana vagy 2 óra hosszat. Ez is tartott pár napig.Közben rengeteg tanácsot kaptunk, hogy mit hogyan csináljunk, nehéz ilyenkor megtalálni a megoldást, ami összeegyeztethető mind a gyerek, mind a mi beállítottságunkkal. A legtöbben az Aludj jól gyermekem! című könyv módszerét ajánlották, ami tulajdonképpen egy egyre hosszabb ideig sírni hagyós módszer. Ezt meg sem próbáltuk, sosem tudtuk sírni hagyni a manót, meg aztán olvastuk is több forrásból (pl. Ranschburg Jenőtől), hogy ilyen korú babáknál nem is ajánlott, mert ezzel csak azt tanulja meg a baba, hogy nem számíthat a szüleire és ebbe szép lassan beletörődik. Sok mindennel próbálkoztunk, a teljesség igénye nélkül: homeopátiás kúpok, bogyók, anyaszagú póló, puha játékok a kiságyba. Végül sikerült kifárasztani Csanit, szépen fokozatosan elhagyta az éjszakai ébredéseket, megtanult aludni és 8 hónapos kora óta szépen átalussza az éjszakákat Lecsó patkány és Peti baba társaságában. Már arra is volt több ízben példa, hogy köszönte szépen nem kért se ringatást, se szopit altatás gyanánt, hanem szépen elaludt egyedül. Megérte kitartani!
Így utólag a nehéz 2 hónap valószínüleg 2 okra vezethető vissza:
1. az első fogacska kibújása,
2. mozgásfejlődés (akkor épp a kúszás).
Fogak azóta is jönnek, a mozgás most is fejlődik, de úgy néz ki már jobban kezeli mindezt Csani. Azért még ma is előfordul egyszer-egyszer, hogy félálomba felül vagy négykézlábra áll és elindul, majd nekimegy az ágy végének :)

Kerti parti

Kerti partira voltunk hivatalosak múlt pénteken Pomázra, Endre barátjához. Csani játszópajtásai a majdnem 2 éves Damján és a 6 éves Zsófi voltak. Csani kicsit kedvetlen volt az elején (jön a bal felső metszőfog!), pedig Damos mindent megtett, hogy felvidítsa:

Aztán a sok ismeretlen játék és Zsófi töretlen lelkesedése meghozta a gyümölcsét:Sok újdonságot is kipróbált a kis Mester, így néhányfajta járgányt. Csani megtapasztalhatta, mi a különbség aközött, ha az ember kis Polskiban ül......avagy menő terepjáróban:De a legeslegújabb élmény a homokozó volt. Mivel Csani már egy ideje szépen tud ülni, gondoltuk kipróbáljuk. Csanit percekig lekötötte, ahogy kifolyt a homok az ujjacskái között. Aztán persze meg is kóstoltuk kicsit, ahogy kell:Ami a vacsorát illeti, a J. Tóth család igazi kemecében sütött hagymás-tejfölös-szalonnás kenyérlángossal (vagy aki így ismeri, töki pompossal) vendégelt meg bennünket.Mi szállítottuk hozzá a Hortobágyi paprika desztillátumot, avagy a csípős pálinkát. Igazi falusias hangulat volt, nagyon jól éreztük magunkat!

Babaúszás

A babaúszással kapcsolatban mindig is elég vegyes érzéseink voltak. Szerettük is volna meg nem is. Kétségtelenül jó hatással van a babára, ha megszereti, akkor egy óriási élménnyé válik számára. Másrészt, mint túlaggódós szülők, féltettük Csanit a különféle uszodabetegségektől, fertőzésektől. Végül Csani hipotóniája adta meg a végső lökést: a babaúszás nagyon jól fejleszti az ilyen babák izomzatát, mozgáskoordinációját. Meg aztán a balatoni fiaskó után gondoltuk adunk még egy esélyt a lubickolásnak... Már az első uszi óra alkalmával bebizonyosodott, mi volt a gond a Balcsival: a víz hőfoka. Gondolhattuk volna. Még a nagyiéknak is hideg volt, akkor mit szóljon egy ilyen kicsi ember. Szóval a vízbe mártózás ment, mint a karikacsapás és a kezdeti megszeppenés is hamar oldódott. Az óra közepére már hangosan kurjongatott Csani (igaz néha nehéz volt eldönteni, hogy az izgalomtól vagy az örömtől :) és a kobak lelocsolás is tetszett neki. Azóta már voltunk 3 alkalommal. Ma lett volna az első víz alá merülés, de Csani úgy döntött, ez még korai neki, úgyhogy elhalasztottuk.*(A képek minősége sajnos nem túl jó, de azért kivehető, hogy mi vagyunk rajta)

(* Apa, a szerk.: Így a fiam a mai napon került szembe először a társadalmi konvenciókkal. Rebellis magatartása miatt konkrétan kivágták a Csecsemő I-es csoportból, és Csecsemő II-esbe tanácsolták át. Szerencsére az I-es és II-es nem valami osztályozást jelent, mint a tojásnál, vagy a krumplinál. A két csoport között az a különbség, hogy az egyesbe még önálló akarat nélküli kicsik járnak, a kettesbe pedig már a "nagyok", akiket máshogy kell rávenni az alámerülésre.)