Sűrű szeptember

Több oka van annak, hogy kevesebbet írok manapság. Egyrészt az egyik számítógépünk szétszerelt állapotban van egy ideje, így nem férek hozzá sajnos a fotóinkhoz, na jó, ez a kisebbik ok. A nagyobbik az, hogy közel 4 év itthonlét után ismét munkába álltam. A gyed lejártával terveztük, hogy megpróbálok részmunkaidőben dolgozni december, január magasságában, ennek megfelelően Szabolcs is felvételt nyert a bölcsibe novemberi kezdéssel. Aztán jött egy lehetőség, ami annyira ideálisnak tűnt, hogy nem utasíthattam vissza. A munkahelyem 5 percre van tőlünk és 2 percre az ovitól és bölcsitől. Mindemellett tekintettel a gyerekekre lehetőséget kaptam a részmunkaidőre és a távmunka lehetőségét is biztosították. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy nekik azonnal kellettem, nem tudtak várni decemberig. Így lett a szeptemberünk az év eddigi leghúzósabb hónapja: egymás után két gyereket kellett beszoktatnom az oviba, bölcsibe úgy, hogy közben már dolgozni is be kellett járnom. Csanád nagyon könnyedén beszokott, amint azt már írtuk is. Szabolcssal a bölcsikezdés előtti két hétben eljártam heti 1-2 délelőttöt úgynevezett játszóbölcsibe, hogy megismerje, hová is fog járni és milyen a bölcsis környezet. Ez ilyen szülős program, járnak oda olyanok, akik bölcsibe készülnek, de olyanok is, akik csak kimozdulni vágynak az otthoni környezetből. Szabi nagyon jól érezte magát itt, tetszettek neki a bölcsis játékok, különösen ez a kőkorszaki autó (alul lábbal hajtható), amihez még benzinkút is tartozik.

  

Szabi babázik:

 

Ami kétségtelenül a legjobban tetszett neki az a tízórai és az ebéd. Mikor begurították a tálalókocsit, ő volt az első, aki, mint a kisangyal leült a kisszékre és szépen, önállóan elfogyasztotta, amit elé raktak. A tízóraira kapott gyümölcsléből ötször, az ebédből háromszor kért repetát. A gondozónéni már biztos azt gondolta, hogy itthon éheztetjük ezt a gyereket, de aki ismeri Szabit az tudja, hogy igen jó étvágya van.

 

A bölcsis beszoktatást 2 héttel Csani ovikezdése  után, szeptember közepén kezdtük.