Mintha tegnap lett volna, hogy azon a bizonyos reggelen először magunkhoz ölelhettük Szabolcsot. Azóta is nap mint nap megörvendeztet minket kedves mosolyával. Ma is csupa vidámság volt a kisember (leszámítva azt a néhány percnyi panaszáradatot, miután sokadszorra húzta rá az ajtót az ujjára), naná, hisz ma van az első születésnapja!



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése