Sajnos csak töredékét tudjuk feljegyezni azoknak a megjegyzéseknek, mondatoknak, amelyek nagy vidámságot okoznak nálunk:
Sötétedés után autózunk hazafelé:
- Anya nézd, jön a hold utánunk!
Késésben vagyunk, próbálom gyorsan öltöztetni. A nadrággal nem boldogulok, folyton elfordul, kezdek pipa lenni:
- Csani, ne fordulj már el, hát mi vagyok én?
- Béna! - jött a megsemmisítő válasz.
Még egy bók tőle:
- Anya, gyorsan seperj el innen!
Csani az etetőszékben ül, Szabi alatta sertepertél. Csani megrúgja, én megszidom. Jön a duma:
- Nem rugdosom Szabit, csak leért a lábam!
Sült hús, kukoricás rizs az ebéd, Csani villával hadakozik a kukoricaszemekkel:
- Anya, nem akarják, hogy bekapjam!
Csani bemászik Szabi kiságyába és ott játszik. Invitálja Endrét:
- Feküdj mellém apuka!
- Nem tudok.
- Gyere, tartok neked létrát!
És végül jöjjön néhány, házastársi békénket feldúló bemondás:
- Apa, hol a Norbi? (azóta se tudjuk, ki az a Norbi :)
- Csani, orrba verted apukát!
- Melyik apukát?
Csani telefonálósat játszik, mobil a fülén, fennhangon társalog valakivel, majd elköszön:
- Na puszi, leteszem, mert sír a Szabika!
- Kivel beszéltél Csani? - érdeklődik Endre.
- Az egyik férjemmel.
- És hogy hívják?
- Paraszt.
Endre szeme fennakad, majd kérdőn felém fordul...
A legutolsón percekig nevettem...:-)
VálaszTörlésMindegyik vicces, de az utolsón még a könnyem is kicsordult a nevetéstől! :-)
VálaszTörlés