Ezzel az ovikérdéssel egészen sokáig nem is foglalkoztunk, mondván hol van még 3 éves ez a gyerek. Aztán egyszer csak eszünkbe jutott, hogy Csani decemberi születésű. Hoppá, ilyenkor mi a helyzet? A majd 4 éves korban való óvodába menetelt későinek találtuk, úgy éreztük azért már hamarabb is szüksége van Csaninak a szocializációra, az óvodai foglalkozásokra és ebben a védőnőnk is megerősített. Másrészt felhívta a figyelmünket arra a nem éppen elhanyagolható tényre is, hogy Csani összes jelenlegi korosztályos játszópajtása óvodás lesz szeptembertől (a két nála fiatalabb kislány pedig már most bölcsis), Csani kvázi magára maradna a játszótéren.
Utánanéztünk: a jelenlegi szabályok szerint jelentkezhet óvodába a 2,5 évet betöltött gyermek és felvételt nyerhet, amennyiben van hely az adott intézményben. Ez utóbbi félmondat kb. el is lehetetleníti a helyzetet. Mindenesetre beadtuk a jelentkezésünket a kiszemelt óvodába és évközi felvételt nyertünk, ami azt jelenti, hogy év közben, ha megürül egy hely, akkor elkezdhetjük az óvodát. Csanin kívül még 17 kisgyerek reménykedik ugyanebben... Köztes megoldásként kerestünk egy magánovit, ahol a tervek szerint heti 2 délelőttöt tölt Csani. 2 hete el is kezdtük a beszoktatást, ami meglepően könnyen ment. 2 napig ott voltunk mi is Szabival, majd a 3. napon azt mondták menjek el, hívnak, ha gond van. Nem hívtak. Délben azzal fogadtak, hogy némi innovációra szorul a kertkapu zárja, eddig még egy kisgyereknek sem sikerült kinyitni. Ja, hogy Csani használati útmutatójába nem írtam bele, hogy zárspecialista? Becsületükre váljék, másnap reggelre már kész is volt az új, Csani-biztos kapuzár. Aztán délben, mikor mentem Csaniért, a bejárati ajtót is kulcsra zárva találtam. Csak nem? - kérdem a dadusnénit, mire ő sejtelmesen mosolygott: Olyan okos ez a fiú!
A beszokás tehát - lekopogom - remekül sikerült, és már a harmadik napon megkérdezte tőlem Csani hazaindulás előtt, hogy az ő kiságya hol van. Plusz hozadék, hogy egyre szívesebben és ügyesebben eszik önállón. Íme néhány fotó nem túl jó minőségben:
A beszokás tehát - lekopogom - remekül sikerült, és már a harmadik napon megkérdezte tőlem Csani hazaindulás előtt, hogy az ő kiságya hol van. Plusz hozadék, hogy egyre szívesebben és ügyesebben eszik önállón. Íme néhány fotó nem túl jó minőségben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése