Debrecenben elég sok időt töltöttünk ismét a Hétholdas pagony játszótéren. Azt már korábban is megállapítottuk, hogy valamiért a debreceni gyerekek sokkal szívesebben megosztják egymással a játékaikat, kevésbé önzőek, mint fővárosi társaik. Csanit igyekszünk arra nevelni, hogy szépen kérje el a játékot a társától, ha játszani szeretne vele, ne pedig kitépje a kezéből, mint néhányan teszik. Persze szegény sokszor szembesül azzal is, hogy hiába a szép szó, nagy valószínűséggel nemleges választ fog kapni. Cselhez folyamodott hát!
A következő szituáció zajlott le a szemünk előtt a játszótéren. Egy ötéves kisfiú épp Csani egyik kedvenc játékával játszott, a kormánykereket tekergette. Csani először melléült és a "kinézés" taktikáját alkalmazta, nem sok sikerrel. Kisvártatva odafordult a kisfiúhoz:
- Láttad már azt a pókhálót ott? (Ez egy mászókafajta lásd alább.) Kipróbálod velem?
A kisfiú odafordult, majd felpattant és már szaladt is a pókháló felé. Csani pedig diadalittas mosollyal az arcán csusszant a kormánykerék mögé.
Kidumálta, mint róka a sajtot a holló szájából.
Íme néhány játszótéri fotó! Alagútban:
A szőke herceg és az ő vára:
És az a bizonyos pókháló, no meg Áron, mert hogy Adél és Áron, Csani kisbarátai és épp Debrecenben töltötték a húsvétot:
- Láttad már azt a pókhálót ott? (Ez egy mászókafajta lásd alább.) Kipróbálod velem?
A kisfiú odafordult, majd felpattant és már szaladt is a pókháló felé. Csani pedig diadalittas mosollyal az arcán csusszant a kormánykerék mögé.
Kidumálta, mint róka a sajtot a holló szájából.
Íme néhány játszótéri fotó! Alagútban:
A szőke herceg és az ő vára:
És az a bizonyos pókháló, no meg Áron, mert hogy Adél és Áron, Csani kisbarátai és épp Debrecenben töltötték a húsvétot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése